Írjon nekünk

ARC

“Negyvenkétezer kilométert utazom – helyben”

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.

Megjelent:

Balogh Sándor szobrászművész kiállítása a Volksbankban

Fotók: Gémes Sándor





Balogh Sándor szobrászművész nemcsak külsejével, hosszú, csapzott hajával és méternyi, befont szakállával számít csodabogárnak művésztársai között, de tömény erotikát sugalló szobrai és kisplasztikái, makacs, megalkuvást nem ismerő hozzáállása rendre megbotránkoztatják a szigorú, prűd ítészeket vagy a szelídebb tartalmakhoz szokott, finom lelkű közönséget. Műveiből most a Volksbank rendezett kiállítást, a szobrász kőből, fából, bronzból készült kisplasztikái, grafikái, tusrajzai és olajfestményei március közepéig tekinthetők meg a bank Klauzál téri épületében.

– Furcsa párosítás: egy csóró művész és egy hatalmas nemzetközi pénzintézet.

– Ami pénzem eddig volt, azt 90 százalékban pályázatok útján szereztem – meséli a művész, akit fűtetlen műtermében kerestünk fel. – Amióta nem tüzelek (hiszen jobbról, balról mellettem senki sem lakik, alattam meg pince található), egyszer sem voltam beteg – mondja büszkén Balogh Sándor. – Ami a pénz illeti, csurran-csöppen a Nemzeti Kulturális Alaptól, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületétől (MAOE) és legtöbbször a Szegedért Alapítványtól kaptam támogatást.

– Annyira azért nem fut a szekér, hogy köztéri szobrait is megcsodálhatnánk.

– Valóban nem, nem szeretném részletezni, ki, hogyan kap ma köztéri szobrokra megrendeléseket. Pályázatokat írnak ki, ezekre is látszólag demokratikus módon, csak aztán fordul át az egész valami egészen másba. A mai világban ez többnyire bevett szokás, így működnek a dolgok. Nem panaszkodom, mert úgy tűnne, „savanyú a szőlő”. A legfontosabb számomra a torta, ami nem más számomra, mint az alkotás folyamata. Ha ehhez társulna egy-két megrendelés is, az már csak hab lenne a tortán. Nem óhajtok igazából foglalkozni ezzel, mert ha belemerülnék, az sok energiámat elvonna feleslegesen. Inkább a munkámra összpontosítok.

– Erotika, polgárpukkasztás, a bankároknak nem tűnt túl merésznek egy-egy kiállítási tárgya?

– Volt a részükről -tól -ig, a túl nyilvánvaló dolgokat mellőzték, amit én igazából nem értek, szerintem mindennek ez a kiindulópontja, sava-borsa. Úgy érzem, alkotásaim nemcsak az erotikáról, sokkal inkább a nőkről szólnak, rajtuk keresztül fejezem ki gondolataimat, tehát mindenki számára mást és mást jelentenek. Nem mondom, volt egy icipici megszorítás a válogatás során, de ez elviselhető.

– Nem túl ismert, népszerű Szegeden, holott 1969 óta él, alkot itt.

– Valóban ekkor kerültem a Tömörkény-gimnáziumba. Hosszú ideig nem foglalkoztam se szobrászattal, se képzőművészettel – csak hébe-hóba. Öt éve jelentkeztem és felvételt nyertem a MAOE-ba, s azóta hivatásos szobrászként ténykedem. A szakmának van rálátása munkásságomra, tudnak rólam, de másokról – úgy tűnik – többet tudnak.

– Ezek után külföldön nem próbálkozott?

– Nem vagyok nagy utazó, noha annak idején valóban menni akartam. Ki is váltottam nagy nehezen az útlevelemet, de valamilyen oknál fogva egy országba se engedtek be. Ez már jóval 1989 után történt. Az olasz határról például azért fordítottak vissza, mert nem volt nálam elég pénz a beutazáshoz. Szerintem pedig de. A munkáim előbb kikerültek külföldre, mint én. Egy-két évvel ezelőtt 21 szegedi művész alkotásaival együtt szobraimat is bemutatták a Párizsi Magyar Intézetben. Szeretnék sokat utazni, egy csomó dologra kíváncsi vagyok, de ahhoz a jelen helyzetben meg kellene erőszakolnom magam, hogy elérjem. Azt pedig sohasem tenném meg. Ha a sors megengedi, összejön, ha nem, nem fogok ugrálni.

– Hogyan lehet ma a szobrászatból megélni? A vele járó pénz az élethez kevés, az éhenhaláshoz pedig sok?

– Havonta legalább 300-400, sőt talán 500 ezer forintot spórolok úgy, hogy nem utazom sehova. Ha egy helyben vagyok, és csak a Föld forgását követem, naponta 42 ezer kilométert teszek meg. Nem öltözöm az állandó divatnak megfelelő ruhákba, nem étkezem ötcsillagos éttermekben, s mint látja, nem is fűtök. Összehúzom magam, így meg tudom csinálni a dolgaimat. Igazából megélni a szobrászatból, művészetből csak annak lehet, akinek fut a szekere. Hál’ Istennek, sohasem megélhetési szempontok vezéreltek, amikor erre adtam a fejem. Nekem sokkal nagyobb fizetség, hogy alkothatok – szobrokat, képeket. Ha választani lehetne a gazdagság és az alkotás folyamata között, én biztos az utóbbira voksolnék. Egy valami igazán fontos: legyen erőm teremteni, a többi vagy jön, vagy nem. Nem érdekes.

tuti

ARC

Lélegzetelállító felvételeken tárulnak elénk Szeged éjszakai fényei

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.

Megjelent:

Szerző:

Kaszás Imre amatőr fotós kiváló felvételeinek köszönhetően most elénk tárul a kivilágított Szeged.

Tovább olvasom

ARC

Bátyi Zoltán: Az élet sokkal izgalmasabb történeteket tud írni, mint én

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.

Megjelent:

Szerző:

Jogász és újságíró végzettsége is van, több mint 7000 cikk, tizenöt saját könyv köthető a nevéhez

Tovább olvasom

ARC

“Botka László Szeged Karácsony Gergelye” – videó!

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.

Megjelent:

Szerző:

A helyi homokozón kívül nem talál másik játszóteret magának – hangzott el a Hír TV Főhős című műsorában.

Tovább olvasom

Aktuál