Kultúra

Énekművészet – elméletben és gyakorlatban

Énekművészet – elméletben és gyakorlatban

2008. november 21., péntek
Énekművészet – elméletben és gyakorlatban

Fotók: Gémes Sándor

Az énekesi pálya hivatás - különösen igaz ez a komolyzenei vonalon. Hivatás, mely az előadóművészi képesség mellett komoly elméleti felkészültséget is igényel művelőjétől - mindezt Pálfi László, a Zeneművészeti Kar harmadéves hallgatójának példáján keresztül is jól láthatjuk most, aki kedden - már nem első alkalommal - egy egyórás produkcióval lépett fel a Reök-palotában azokkal a dalokkal (canzonákkal), amelyekkel az Országos Tudományos Diákköri Konferenciára (OTDK) készül.

„A zenészek tudományos diákköri (TDK) versenye többféle, lehet akár zeneszerzői munkával is nevezni. Én a Művészeti és Művészettudományi Szekció előadóművészet alkategóriájában indulok" - kezd mesélni

Pálfi László.

A megmérettetésen egy elméleti témát taglaló saját dolgozat bemutatása mellett a témához kapcsolódó a zeneműveket is be kell mutatni.

Zenetörténeti áskálódás

A harmadéves énekművészt olyan olasz szerzők, mint

Marcello, Bononcini, Scarlatti, Perti, Torelli

és

Pignatta

későbarokk dalai ragadták meg. „Ez tényleg egy olyan időszaka a zenetörténetnek, amiben áskálódni kell, meg kell próbálkozni a művek megfejtésével. Az utóbbi években terjedt el igazán ez a historikus mozgalom, egyesek odáig is elmennek, hogy a szerzők saját kéziratait is felkutatják, és azt vizsgálják, hogy milyen instrukciókat írt be ő maga a kottába" - magyarázta az énekes. A Reökben egy teljes órán át élvezhette a közönség a zene e kitüntetett korszakának elméleti hátterét és Pálfi László bariton hangját

Csikós-Szelezsán Beáta

zongoraművész kíséretében. A versenyen minderre csupán húsz percet kap az induló. „Én imádom a barokk zenét. Nagybátyám szintén énekes, a Állami Népi Együttes örökös tagja (jelenleg a Honvéd Férfikarban énekel), és tőle kaptam egy ilyen canzonákat tartalmazó kottagyűjteményt. Egyből el is kezdtem belőle darabokat tanulgatni, és ahogy hallottam, hogy ezek mennyire csodás zenék, felötlött bennem egy koncert és a tavaszi tudományos diákköri konferencián való megmérettetés gondolata" - mesélt Pálfi László arról, hogyan került a témához. Ez a zene elég komoly kihívást jelent, hiszen jóllehet nagyon szép, de technikailag nem éppen könnyű darabokról van szó - fogalmazott az ifjú énekes.

„A magadénak érezni a zenét..."

Pálfi László már a színpadon is próbálgatja magát - mint a Zeneművészeti Kar hallgatói között ez szokás -, szerepelt például a Szegedi Szabadtéri Játékok operájában, a Turandot kórusában is. Kérdésemre, hogy hogyan lehet felkerülni például a Dóm színpadára, László elmondta: felkereste a karigazgatót, hogy ha baritonra van szükségük az énekkarban a produkcióhoz, akkor szívesen jelentkezik. „Ez persze nem csak arról szól, az ember 'bepróbálkozik' egy-egy darabba, hanem a zenélés révén kialakuló kapcsolatok közös élményeken és örömön is alapulnak. Így például az engem kísérő zongoristák is nagyon sokat segítenek nekem teljesen önzetlenül" - mondja az énekes, ugyanakkor hozzáteszi: egyetemistaként náluk sem könnyű rálátni arra, hogy pontosan mi vár az emberre, miután befejezte az itteni képzést. „Mindenképpen fontos, hogy most kellő ismeretekre tegyünk szert, elméletben és gyakorlatban egyaránt. A zene is részben tudomány, az más kérdés, hogy rendkívül fontos benne a lelkiség" - véli Pálfi László. „Hangunk birtokbavételén, kiművelésén túl az is fontos, hogy már az egyetemi évek alatt kialakítsunk egy kisebb repertoárt. A későbbiekben is könnyebben alkalmaznak egy énekest, ha tud pár operaszerepet, vannak dalciklusok stb., amiket el tud énekelni" - tudtuk meg az ifjú előadóművésztől.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.