Kultúra

A Pornográfiára készül a Kisszínház

A Pornográfiára készül a Kisszínház

2008. november 9., vasárnap
A Pornográfiára készül a Kisszínház

Fotók: Gémes Sándor

Pornográfia - ez a címe Simon Stephens színművének, melyet november 14-től játszanak a Kisszínházban. A tisztelt nagyérdemű bizonyára izgatottan találgatja, mit sejt a nem szokványosan színháziasan csengő cím. A darabról Bodolay Gézával (képünkön), a darab rendezőjével beszélgettük, aki szerint a műből kellő odafordulással szinte a shakespeare-i költészet magasságait olvashatjuk ki.

- Pornográfia: sokatmondó cím, de valóban erről szól a darab, vagy nem (csak) emberi meztelenség, hanem inkább a csupasz valóság tárulkozik fel benne?

- Természetesen a „csupasz valóság"

Shakespeare

óta megcélzott területe a Színháznak, egyértelmű a hatása a kiváló egyetemi oktatóra:

Simon Stephensre

is. Egy interjúban a szerző bevallja, hogy a hét jelenet az

AHOGY (nektek) TETSZIK

-ből ismert alapmonológ: Jacques (és így persze Shakespeare) vallomása által (is) ihletődött: Színpad az egész Világ... - Az eleje és a Vége az életünknek garantáltan csupasz.

- Az ismertetőkben arról lehet olvasni, hogy a darab szerzője, Simon Stephens igen nagy mozgásteret enged az alkotóknak. Milyen a mű szövege, a színészek tetszőleges száma és a nagy szabadság stb. nem teszi nehezen megfoghatóvá a darabot?

- Minden színdarab és opera nehezen megfogható. Egy klasszikus antik tragédiával valószínűleg alkotóként és nézőként egyaránt sokkal több bajunk lenne. A Szerző felütése műve legelején, miszerint: „A következő darabot akárhány színész játszhatja - bármilyen sorrendben - " éppen a színházcsinálók Szabadságát teljesíti ki. Stephens írott művének színre-vivőit egyenrangú partnernek hívja, a szövege mellé. Nem egyszerűen elismeri ezt a tényt, hanem el is várja tőlünk. Ezzel nagyban növeli a színrevitel felelősségét - magam negyedszázada ugyanígy gondolom. Stephensnek éppen az a lenyűgöző kihívása, hogy a nyilvánvalóan rólunk és nekünk írt szöveg, mely első ránézésre akár szabad versnek, vagy dokumentumjátéknak is látszódhat a felszínes olvasó számára, egyszer csak valódi shakespeare-i költészetet, drámát, történetet és helyzeteket fed fel, akár egy kirakós játék képelemei. Ez a ráismerés pedig örömöt, vidámságot és megrendülést okoz. Mindez itt, ma, Európában, ahol Metró az egész világ.

- Van jól megragadható és kimondható üzenete a darabnak?

- Ezt az „üzenetet" a szocreál metrók építése idején „eszmei mondanivalónak" hívták. Szintén legalább negyed százada küzdünk e fogalmak ellenében - és most, lám, akadt hozzá egy remek angol szerző. Az „Üzenet" ugyanis ugyanaz, mióta színház a Világ. Tudta ezt például

Madách

is, azért írta oda a mi Tragédiánk végére.

- Milyen dolgozni a darabbal? Kihívást jelent a rendezése?

- Rengeteg múlhat a játszó partnereken, s most itt, Szegeden, ritka és boldog pillanat adódik számunkra: egészen új fiatalok és évtizedek óta ismert örök-fiatalok közös és egyenrangú munkája ez, ahol mindenki érzi: egyedül ezen a trapézon semmire se mennénk. Rendezőnek, ha szereti amit csinál, ennél nincs nagyobb öröm a próbafolyamat során.

- Egy jelenkori téma nyilván jelenkori, úgymond „modern" előadásmódot és rendezést igényel a színpadon. Ugyanakkor talán sokak számára a színház még mindig régebben írt darabok hagyományos díszletekkel, korhű jelmezekkel történő előadását jelenti, és az új darabokról az elvontság, a nehezen érthetőség jut eszébe. Mit gondol, utat találnak az „új" darabok - mint például a Pornográfia - a közönséghez? Valóban működőképesek, befogadhatók, „fogyaszthatók" ezek a témák - mint mondjuk a londoni metrórobbantás stb. - a színház nyelvén?

- Az Olimpia, a sztárok, a tévé, annak hírei, a Szerelem, a halál a számítógépek az összes lehetőséggel, - mind itt vannak körülöttünk. Önmagukban e tárgyak és témák se nem jók, se nem rosszak. - Hamlet mondá Arany János magyarításában: „Gondolkodás teszi azzá". Ha fogyaszthatóságon azt értjük, hogy unalmas-e valami, vagy épp ellenkezőleg: felrázóan izgalmas, akkor Stephens darabja mindenképp működőképes és befogadható. Semmiképp nem elvont, sőt - sokkal inkább: nehéz kivonni magunkat a hatása alól. Ha a „jó mulatást", amit a mobiltelefon-kikapcsolásra történő bemondói felhívás után kívánni szoktak, nem a csiklandozás, hanem a világ értő szemlélésének vágya adja, akkor ez a mű feltétlenül mulattató is.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.