Motívumok

A hét fotója rovatunkban érdekes fotókhoz kapcsolódó rövid gondolatokat olvashatnak. Fotósunk lencséje ezúttal az „Alföldi szűcshímzések és erdélyi varrottasok” című kiállítás egyik darabján ragadt meg.

Az élet rajzolta, egy asszony az anyagba hímezte - a hétköznap formálta, az időnek odavetette. Szépséget a borús napokra, harmóniát a hetek zavaros állóvizébe, szimmetriát a torz viszonyok közé. Motívum: nyom a homokban, alak az anyagon, kiválasztottság, megkülönböztetettség. Nem kezdődik, nem végződik - körbejár: itt virág, ott levél a forma, s mit közrefog: az üres tér. Amit közre fog a szimmetria: a tisztaság. Ezért fehér. Ó, milyen mélységes filozófia áll mögötte... Nos, valójában semmilyen. Csak öltések. Sok-sok öltés. Sok nap fáradt percében, egyszerű gondolatok között született meg a hímzés, a minta. S mikor már sokadszorra is ugyanúgy állt rá a kéz a munkára, ugyanarra fordult a tű, nem a puszta megszokottság unalomba hajló hangulata állt meg felette, hanem a tény, hogy ebből az egészből, a létből elkapott, megsejtett valamit, s vezérfonalát ismét csak arra kanyarította, ugyanúgy, szimmetrikusan, ahogyan már annyiszor tette a gyakorlott kéz, s így született a motívum. Egy csepp lényeg, rövidtávú esszencia - egyszerre művészet s a hétköznap anyagba öltött kézjegye.