A népesség csökken, a gazdaság marad

„Már szinte a lehetetlent kísértjük, ha népünk elfogyását akarjuk megakadályozni" - csaknem húsz év telt el azóta, hogy ezt a kijelentést tette Kováts Zoltán történész, történeti demográfus, az egykori Juhász Gyula Tanárképző Főiskola tanára, akinek emlékére konferenciát rendezett a Magyar Családokért, a Megmaradásért Közhasznú Alapítvány október 15-én. A konferencián részt vevő ifj. Fekete Gyula közgazdász, statisztikus portálunknak elmondta: Kováts Zoltán akkor megfogalmazott tételei sajnos mindmáig megőrizték érvényességüket.

Ifj. Fekete Gyula

a csökkenő népességszám és az elöregedés gazdasági és társadalmi következményeiről beszélt a SZEGEDma.hu-nak. „Gyakran mondják, hogy csökkenteni kell a járulékokat - de akkor mi és miből jut a nyugdíjasoknak? Kemény tények elé néz az ország, és mára már talán azok is látják tévedésüket, akik korábban azt gondolták, hogy nem baj, ha csökken a népesség, mert a nemzeti jövedelem akkor kevesebb személy között oszlik meg. Ez nem igaz. A kevesebb ember nyilván kevesebbet is tud termelni, tehát a GDP növekedése is egy százalék körülire le fog esni már 2010 után, ahogy nyugdíjba mennek az ötvenes években született nagy korosztályok. Ez vár Magyarországra" - oszlatta el a tévhiteket a közgazdász. Ifj. Fekete Gyula arra is utalt: sokan azt is mondják, hogy minek Magyarországra a pluszmunkaerő, hiszen munkanélküliség van. Ennek az az oka, hogy a magas járulékok kiszívják a fejlesztési lehetőségeket a vállalatoktól. A világpiaci ár felülről, a bérek pedig alulról korlátozzák az árakat. Emiatt is kellett a külföldi tőkebevonás, hogy friss erőhöz jusson a gazdaság, de ez megint azt jelenti, hogy kell a profitátutalás, tehát még kevesebb jut az országnak, szóval ez ördögi kör - magyarázta.

Keresetarányos vagy teherbírás-arányos?

Ebből a helyzetből csak egy módon lehet kitörni: el kell kezdeni megoldani a népesedési gondokat. „Ehhez politikai elszántság kell, hiszen át kell alakítanunk például az adórendszert. Pályafutásom elején benne voltam a személyi jövedelemadót előkészítő bizottságban, és már ott kibékíthetetlen ellentétek voltak aközött, hogy az adórendszer keresetarányos vagy teherbírás-arányos legyen. A keresetarányos azt jelenti, hogy a magas keresettel rendelkező sokat fizet, az alacsonyabb pedig kevesebbet, de függetlenül attól, hogy hány eltartottja van. A másik vélemény - amit én is képviseltem -, hogy az adó attól adó, hogy attól lehet elvenni, akinek több van. Ez egy szubjektív kategória, de mégiscsak az adottságokhoz kellene a rendszernek igazodnia, különben nem lesz hatékony, különben az emberek egérutakat keresnek, és lám, ez be is következett" - emelte ki a közgazdász. Szinte valamennyi európai országban a gyermek után jár adólevonási kedvezmény. Sőt, általában van lehetőség arra is, hogy a jól kereső „gyerekek" az idős hozzátartozóikat úgynevezett transzferekkel támogassák, tehát levonjanak egy bizonyos összeget a keresményükből, és csak a maradék után adózzanak - tudtuk meg ifj. Fekete Gyulától. „Hihetetlenül inkorrekt az adórendszerünk, aminek van egy nagyon súlyos következménye: a fekete gazdaság elterjedése. Néha csak legyintek, mikor hallom, hogy azért erős nálunk a fekete gazdaság, mert magasak az adók. Nem! Például Svédországban és Dániában is magasak, de korrekt és igazságos az adórendszer, ezért nem keresnek kiskapukat, elfogadják. Ki lehet számolni, hogy mennyire igazságtalan, hogy valaki négy-öt gyermeket nevel, és ugyanúgy adózik, mint aki azt a pénzt Hawaiion elnyaralja, vagy alkoholizál belőle" - fejtegette ifj. Fekete Gyula, és hozzátett egy másik példát is: amikor megszüntették a gyermekek utáni adókedvezményeket, akkor bizonyos politikusok azt mondták, hogy az a gazdagoknak kedvezett, miközben rendelkezésre állt a statisztika, mely megmutatta, hogy a nagyon magas jövedelműek jóval kevesebb adókedvezményt kaptak, mint az alacsonyabb keresettel rendelkezők, így megint ők lettek a döntés vesztesei, tovább tágult a jövedelmi szakadék - tudtuk meg a közgazdásztól.

Még mindig a családok járnak rosszul

Egy családfőnek eltartói kötelezettsége van, és hazánkban az emberek még mindig családi közösségekben gondolkoznak, nem egoizmusban. Európa szinte mindegyik országában láthatunk példát arra, hogy megvalósítják a korrekt, teherbírás szerinti adózást, amikor a szülők levonják a gyerekek létminimumát az adóból, és csak a többi után adóznak, mivel az nem az ő szükségletük. Több országban a tandíjat, a tanszereket, igazolt költségeket le lehet vonni, hiszen egy gyermek felnevelése során tanszereket veszünk, áram- és fűtésköltségünk van - ezeknek mindnek van ÁFA-tartalma, amit a gyerek miatt vállal a szülő. Hazánkban 38 százalékos adót vállalnak a gyermekeltartás után a szülők, hiszen az esik már a gyermekfenntartói fedezetébe, tehát ki lehet számolni, hogy ma egy gyermekes család körülbelül háromszor annyi költségvetési bevételhez juttatja az államot, mint amit ő visszakap, családi pótlék, gyes stb. formájában, azaz, ők nettó adófizetők, és visszajutunk oda, hogy ha nem lennének Magyarországon gyermekes családok, akkor a költségvetés sanyarúbb helyzetben lenne, mert ez a bevételforrás is megszűnne az állam számára. Azaz téves úton jár az, aki itt keresgél, hogy emiatt rossz a költségvetés helyzete. Az a szörnyű, hogy amikor Magyarországon már negyven éve csökken a népesedés, nem születik annyi gyermek, mint amennyi kellene a népesség újratermeléséhez, még mindig a gyermekes családot akarják tovább víz alá nyomni - fogalmazott a közgazdász.

„A legértékesebb termelő tevékenység"

Ifj. Fekete Gyula azt is elmondta: a gyermekkel rendelkező családok a gyermek nélkülihez képest mélyponton vannak, azaz, relatíve ma rosszabbul élnek, mint 15-20-30 évvel ezelőtt, nagyobb a jövedelmi szakadék, azaz gyakorta aki gyermeket vállal, nem egyszerűen szegénységi kockázatot, hanem a biztos szegénységet választja. „Ilyen környezetben kell megvívnunk azt a csatát, hogy egyenjogúsítsuk a gyermekes családokat. Húsz évvel ezelőtt

Kováts Zoltán

rendezett egy népesedéspolitikai tanácskozást itt Szegeden. Ha elővesszük az akkori rendezvény témáit, azt tapasztalhatjuk, hogy a húsz évvel ezelőtti követelések mindegyike ma is él. Semmit nem változott a helyzet, nincs adómentes terület a gyerekek után, miközben állítólag az ember nevelése a legértékesebb termelő tevékenység, semmi nem oldódott meg" - összegzett ifj. Fekete Gyula.