Szombaton mutatták be utoljára a Szentivánéji álom című világmusicalt a Dóm színpadán. A Reök-beli szokásos közönségtalálkozó előtt a Helénát alakító Peller Annát az elmúlt előadásokról, érzésekről, benyomásokról kérdeztük.
– Operettből musicalbe: már a Marica grófnőben is láthatta a közönség az ez évi szabadtéri színpadán is. Milyen volt ez a váltás a Szentivánéjire?
– Kifejezetten jólesik, én ugyanis nagyon szeretem mindkét műfajt, tényleg nem is tudnám azt mondani, hogy valamelyik kedvesebb számomra a másiknál. Az operett azért áll közel hozzám, mert egy fokkal könnyedebb, mint a musical, és nagyon felszabadult lehet, jókat játszhat benne az ember. A musical egy kicsit veretesebb, kicsit nehezebb, már zeneileg is, és azt gondolom, hogy színészileg is más. Egyik műfajból a másikba csöppenni éppen ezért nagyon izgalmas.
Reméljük, világsiker
– Fárasztó volt az elmúlt időszak?
– Nagyon kemény próbafolyamat volt, nekem különösen azért, mert a Marica grófnő felújító próbái és előadásai után tulajdonképpen pihenés nélkül vágtam bele a Szentivánéjibe, de imádom, nagyon szeretek dolgozni, így az elmúlt hetek ugyan kemények voltak, ugyanakkor felemelőek is. De a többiek is jól érzik magukat, nagyon jó a csapat, nem unatkoztunk egy percet sem.
– Színészként milyennek találta az előadásokat?
– Csak elfogultan tudok beszélni róla, mindannyian azért érezzük saját gyerekünknek, mert új a musical, ezért különösen izgultunk, és nagyon szerettük volna, hogy jól sikerüljön. Mindegyik előadás más: a főpróba nagyon jól sikerült, a premier ehhez képest egy fokkal jobban, a második egy fokkal gyengébben, azt kicsit energiátlanabbnak éreztük, a harmadik megint jobban ment, és az augusztus elseji előadás volt szerintem eddig a legjobb. Most kezd összeforrni, összeállni minden téren a darab.
– Világsiker lesz?
Én úgy szeretném. Szerintem Kerényi Miklós Gáboréknak nagyon jól sikerült átültetnie musicalbe Shakespearnek ezt a nehéz darabját. Igen, pont erről beszélgettünk tegnap a többiekkel, hogy milyen jó lenne bejárni vele a világot. Szerintem van rá esély, nagyon reméljük, nagyon szeretnénk…
Hoppá
– Inspiráló a Dóm tér?
– Csodálatos a Dóm tér, az a különleges, hogy itt valami olyan energiák vannak, magától a dómtól, hogy fantasztikus itt játszani. De egész Szeged egy mágikus hely számomra. Még főiskolás koromban játszottuk az Apácákat a színházban, az is olyan felemelő volt. Emlékszem, mikor most az utóbbi előadás legvégén, a fináléban együtt énekeltünk, kicsordult a könnyem… És mennyi ember! Tényleg fantasztikus. Engem pont az varázsolt el a darabban, amikor láttam a Dóm téren a díszleteket, a jelmezeket. Nem is arra figyeltem már, hogy mi történik, hanem hogy az egész milyen meseszerű, milyen gyönyörűek a fények, milyen misztikus… Szerintem mindenki szeret egy kicsit kiemelkedni ebből a mai világ őrületéből.
– Van kedvenc jelenete?
– Nagyon szeretem a darabban a mesteremberek jeleneteit, az eredeti műben is azok voltak a kedvenceim. A musicalben nagyon tetszenek Janza Kata és Szabó P. Szilveszter duettjei, Dolhai Attila szólóját is mindig meghallgatom, és most végigsorolhatnám: az egészet nagyon szeretem.
A saját szerepemben a „hoppák”-ra nagyon büszke vagyok, mert azokat az egyik próbán én vetettem fel a tanár úrnak, Kerényi Miklós Gábornak. Azt mondta, jó, Peller, de akkor ezt akkor most mindenhol mondani fogja – és belerakta még több más helyre is, így sikerült egy minimális mértékben társszerzővé válnom…
– És mi jön az utolsó előadás után?
– Egy hétre elmegyünk nyaralni a párommal, utána pedig egy Bernstein-misére készülök majd, amit a Művészetek Palotájában fogunk előadni, azután jönnek a felújító próbák, visszük a színházba a Szentivánéjit, tehát hál’Istennek nincs megállás. Én nagyon élevezem.
