Tehetségek – a lehetőség adott, élni kellene vele

Cikkünk frissítése óta eltelt 13 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.
Fotók: Gémes Sándor

Egy érdekes tanulmány a tehetséget egy gepárdhoz hasonlítja. Vajon ha a gepárdot ketrecbe zárjuk, vagy ha az állat alultáplált, beteg – attól még gepárd marad, képes lesz gyorsan futni? – vetette fel előadásában Péter-Szarka Szilvia (képünkön), a Debreceni Egyetem Pedagógiai Pszichológiai Tanszékének egyetemi tanársegédje a TIT Dél-alföldi Régiója által 44. alkalommal a múlt héten megrendezett szegedi Pedagógiai Nyári Egyetemen tartott előadásában. Az előadót a tehetséggondozásról kérdeztük.


– Mennyire jellemző, hogy a tanárok oda tudnak figyelni a tehetségek fejlesztésére az átalakuló közoktatásban?

– Nem akarok általánosítani, de egyre kevésbé jellemző. Főleg anyagi okok hiányoznak a feltételek megteremtésére. A továbbképzéseken általában elhivatott kollégákkal találkozom, és ők is megerősítik, hogy a tehetségekkel való külön foglalkozást általában csak szerelemből lehet csinálni, erre a tanárok külön ösztönzést, a fáradságukat megháláló pluszjuttatást nemigen kapnak, és nem biztos, hogy sok mindenkinek van erre kapacitása. Azért lenne jó programszerűen végezni a tehetséggondozást, mert az talán nagyobb lehetőségeket biztosítana.

– Mennyire okoz nehézséget ma felfedezni a tehetségeseket?

– A tehetségek azonosítása sokféle módon történhet, így leggyakrabban a tanulmányi teljesítmény, tanulmányi versenyek hívják fel rájuk a tanárok figyelmét. Erről az oldalról ugyanis könnyen megragadható a tehetséges tanuló. A tehetség másik oldalát – mint például a kreativitás, a mentális képességek, az intelligencia -, ami pszichológiai eljárásokkal szűrhető ki, kevésbé tudják a tanárok megállapítani. A két azonosítási módszer pedig egyenrangú, és nem feltétlenül van átfedés közöttük: egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy aki a legjobb tanulmányi teljesítményt produkálja, az valóban a legjobb képességű is.

– Előadásában utalt arra, hogy a felfedezett tehetségek fejlesztésében jobbára az erős oldaluknak a fejlesztése dominál, és kevesebb hangsúly kapnak ugyanakkor az olyan lényeges elemek, mint a gyenge oldal erősítése, a személyiségfejlesztés és a lazító programok.

– Így van, a meglévő kiemelkedő képesség továbberősítése egyértelmű és sokkal kézzelfoghatóbb a gyakorló tanárok számára, mint a többi, jóllehet azok is ugyanolyan fontosak, velük együtt lenne teljes egész a fejlesztés.

– Magyarországon fontosnak tartják a tehetségek gondozását?

– Európai szinten is kiemelkedő Magyarország a tudomány és a kutatási programok terén is. A tehetségpotenciál megvan, kicsit ki kellene jobban bontakoztatni, elő kellene segíteni.

A közismert PISA-jelentés eléggé megkritizálta a hazai oktatást, és elmozdulást jelentett attól a hagyományos képtől, hogy mennyire jól tanítunk. Az biztos, hogy vannak tehetségeink, a lehetőség adott, és a tehetséggondozó programok – mint például az Arany János Tehetséggondozó Program, vagy a tehetségek gondozását felvállaló tehetségpontok – azt mutatják, rájöttünk arra, hogy ezt nem szabad elherdálni: ha nem akarjuk, hogy még ebben is lemaradjunk, akkor gyorsan tennünk kell valamit. Ez egy lehetőség Magyarországnak. Az alapanyag biztosan megvan, csak élni kellene vele.

Előző sztori

Jó hangulatú vasutasnap a SZVSE-pályán

Default thumbnail
Következő sztori

Törvény és rend

Legutóbbi hasonló cikkek