Egy Kossuth-díjas énekesnő és a Nemzet Színészei a Dóm téren
Fotók: Gémes Sándor
Ha azt mondanánk, hogy Eszenyi Enikő – a Marica grófnő rendezője – a csütörtöki főpróbán egy kicsit ideges volt , még finoman fogalmaznánk. Viszont annál nyugodtabban dőlhetett hátra a nézőtéri székében a tegnap esti premiert nézve: összeállt a darab, majdnem telt ház volt, és ismét szólt a vastaps a Dóm téren.
A híres erdélyi szépség, Marica grófnő és a botcsinálta tiszttartó, a daliás Tasziló gróf, valamint húgocskája, Liza kisasszony és Zsupán báró teljes boldogságának beteljesedése áll Kálmán Imre művének középpontjában.
Operettshow a Dóm téren
Talán éppen a történet habkönnyű édessége az, ami a képi izgalom mellett a bombasiker szintjén tartotta a Dóm téri előadásokat az elmúlt évben is. A képi izgalom mindaz a látvány, ami a huszonegyedik század show-éhségben szenvedő közönségét kielégíti. Kentaur monumentális díszletei (óriáshegedű és piros cipő) és – Duda Éva koreografálásában – a tánckar, a statisztéria állandó vibrálással delejezik a közönséget. Táncoló műtehenek, traktor, veterán autó, légballon, tíz méter magasan kötélen lengő cigányhegedűs, tűzzsonglőrök, sőt: idén a Dóm tornya is egy rövid pillanatig a díszlet része lett. A tévé elől végre kiszabaduló néző megkapja ugyan azt a fényözönt, csak egy óriási színpadon, élőben.
Eltűnt szavak, aranyhang és derű
A világhírű opera-énekesnő, a friss Kossuth-díjas Lukács Gyöngyi – aki a tavalyi előadáson debütált operetténekesként – csodálatosan énekelt ismét. Lehet, hogy én vagyok laikusabb a laikusnál, de egy szavát sem értettem. A hangja a leghíresebb operaházak dísze lehet, de szerintem ebben az operettben – talán a magyar nyelv sajátossága miatt is – kevesebb dísz több lett volna. Prózai játéka sem volt olajozott.
A Nemzet Színésze, Király Levente , városunk díszpolgára kicsit ugyan már nehézkes, de még mindig szeretni való. A legnagyobb alakítás – épp úgy, ahogy tavaly – a Zsupán grófot játszó Nagy Erviné , akinek humora valódi derűt varázsolt a Dóm térre. A férfi főszereplő, Nyári Zoltán ott volt, énekelt, táncolt, profi munka, de semmi több. A Lizát megformáló Peller Annát így jellemezhetnénk: ügyes volt és aranyos. Lehoczky Zsuzsa Bozsenáját imádta a szegedi közönség. Pindroch Csaba őrült nyelvmestere – szemben Zsupán gróf figurájával – a cirkusz bohócaihoz hasonlóan néha kicsit túljátszott. Tordy Géza – akit idén választottak a Nemzet Színészévé – megtalálta a határvonalat Móric megformálásában -, ha több: túlzás, ha kevesebb: silány.
A főpróbán látott diszharmónia a premieren már nem volt annyira szembetűnő, sőt, mondhatni, csak a szakmabeliek szúrták ki az apróbb hibákat. A közönség szinte minden számot nyíltszíni tapssal jutalmazott. Sőt, a „hej, cigány"-t majdhogynem visszatapsolták. Siker lett a Marica ismét.
Akik lemaradtak a premierről, azok ma, szombaton vagy holnap, vasárnap este nézhetik meg e modern, formabontó rendezésben színre vitt operettet a Szegedi Szabadtéri Játékokon, a Dóm téren.
