„Szentivánéj” a szegedi csillagtetős színpadon

Cikkünk frissítése óta eltelt 14 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.

A Dóm térről meghódítani a világot

Fotók: Gémes Sándor

Péntek este volt a nagy trió: Kerényi Miklós Gábor, Müller Péter Sziámi és Szakcsi Lakatos Béla világmusicaljének ősbemutatója a Dóm téren. Az alkotók szerint a Szentivánéji álom az emberek zenéje, a világ első „worldmusicalje”. A látványos show-elemeket, táncot, színpadi mozgást és pazar díszleteket, jelmezeket felvonultató előadásnak már a csütörtöki főpróbája is dübörgő sikert aratott.

A főpróbán kissé döcögősen indult a darab, viszont a néző annál erőteljesebben tapadhatott székébe egy hirtelen sebességváltást követően. Az első két dalt hallgatva olyan érzésem volt, mintha a kezdést, a történet felvezetését nem tudták volna a később hallott zenei minőséghez, sokszínűséghez igazítani. Viszont a másik világ bemutatkozása után egyszeriben valóban szellemivé és tündérivé változott át a darab.

Tündér-világ-zene

A komolyzenei dallamok között dzsessz, blues és olyan modern popzenei irányzat is, mint a hip-hop különleges egyveleget alkotott magyar, cigány, indiai, török vagy akár spanyol népzenei elemekkel. Dicséret a zeneszerzőnek, Szakcsi Lakatos Bélának és a szegedi szimfonikusoknak. A langyosabb kezdést igazi musicalparádé követte. A tündérvilág szereplői, Oberon, a király és Titánia, a királyné, s persze a nagy bajkeverő Puck megjelenése mind zeneileg, mind pedig színpadi mozgásban felpörgeti az előadást. Innentől aztán nincs megállás. A mesteremberek jelenetének vidámsága aztán újabb színekkel gazdagítja a darabot. Egymást követik a slágergyanús számok, szép melódiák. A díszlet és a látvány egy pillanatra sem hagyja pihenni a szemet. Duda Éva koreografálásában pedig úgy táncolt a fantázia, mint az apró indiai tündérgyerek, aki a királyi pár konfliktusának kirobbantója volt. (Talán a szabadabb előadásmód, modern környezet közelebb áll a koreográfusnőhöz, mint a Marica grófnő kötöttebb stílusjegyei, ahol nem mutatkozott meg ilyen energikusan művészete.) A számokat mindig nyílt színi taps fogadta, sőt, nemcsak a zenekari árokban, hanem gyakran a nézőtéren is ütemes kíséret követte a zene ritmusát.

Tündéri ércesség és a táncórák

A darabot a Budapesti Operettszínház művészeinek közreműködésével állította színpadra a rendező, Kerényi Miklós Gábor. A szereposztás már magában garancia lehetett volna a sikerre, bár a kritikusabb szemek, fülek itt is felfedezhettek néhány apró diszharmóniát. Az Oberont alakító Szabó P. Szilveszter játéka semmi kívánnivalót nem hagyott maga után, a dalokat szépen, tisztán és érthetően énekelte, viszont… Párja, a Titániát megformáló Janza Kata különleges – a rockmusicalekben fellelhető ércességet megpendítő – hangja nagyobb skálát járt be, és ez bizony a duettekben hallható. A tündérkirályné ereje felülmúlja férjéét. Demetrius szerepében Szabó Dávid az üldöző, majd üldözött nőt alakító Peller Annával azonos kvalitás: mozgékonyság, derű és könnyed énekhang. Dolhai Attila mint Lysander a tőle megszokott s elvárt színvonalat teljesíti: igazi profi. Viszont a pörgős táncjelenetekben, úgy láttam, hogy visszafogja magát. Lehet, hogy vennie kellene egy-két táncórát – vagy csak rossz pillanatot kaptam el! Partnere, Hermia, azaz Vágó Bernadett jelen volt… A többiek közül kiemelném Puckot, Kerényi Miklós Mátét, akinek mozgása bizony néha még az akrobatáknak is dicsőségére vált volna. A mesteremberek remekeltek, főleg a szamárrá is vedlett Zuboly, azaz Bereczki Zoltán, aki a szó szoros értelmében játszott a színpadon.

Tessék elmenni a Dóm térre július 26-án, 27-én vagy augusztus 1-jén, 2-án, mert Magyarországon, musical kategóriában, apróbb csiszolások után akár világsiker is születhet!

no images were found

Előző sztori

Felavatták Baka István költő emléktábláját

Következő sztori

Maszkaland-gyerektoll: (Fel)szabadítók s Makám-zene