Tara – a középpont

Cikkünk frissítése óta eltelt 13 év, a szövegben szereplő információk a megjelenéskor pontosak voltak, de mára elavulhattak.
Fotók: Gémes Sándor

Folytatjuk barangolásunkat az ír zene világában. A 79. Ünnepi Könyvhét utolsó napján a tegnap bemutatott Pucks’n’Fairies mellett a szintén szegedi Tara is fellépett a Dugonics téren.

A Tara együttes tekintélyes tagszámával is az ír ‘session’-ök hangulatát idézi: Papp Vera (síp, furulya, ének, bodhran), Katona Eszter (ének, vokál), Bende Zsófi (gitár, vokál), Bognár Juli (fuvola, síp), Linnert Éva (hegedű), Bertók Márton (síp, gitár, vokál), Bittay Kálmán (ének, vokál), Csonka Dániel (ének, vokál), Nagy Gabssy (Tiszteletbeli Tag, furulya, fafurulya) és Kovács Tamás (bodhran, dobok).

Tamás így emlékezik a kezdetekre: „Mikor elkezdtünk zenélni, a legegyszerűbb kiindulási alap az ír kocsmazene volt – persze külföldön a kocsmának kultúrája van. Ez arra jó, hogy fel lehet rá építeni egy zenekart, és később akár a magyar, moldvai és balkáni zenét is szívesen beleintegrálnánk a játékunkba.” A zene, amiben minden van: öröm és bánat, derék ír vitézek, harc, sör és lányok. „Az ír zene azért is nagyon jó alap, mert őszinte, és ezt kevés zenéről lehet elmondani” – véli Kálmán. Persze a tagok beállítódása alapján akár magyar népzenei alapokról is indulhatott volna a Tara; de úgy tűnik, ahogyan Márton fogalmazott, hogy inkább csak egy szűk réteg az, aki valóban szívügyének tekinti a magyar népzenét.

Zene, ami közelebb hoz

„Amikor először találkoztam Papp Verával, ő vetette fel egy ilyen típusú zenekar ötletét” – mondja Tamás. „Azután jöttek a többiek, és megtapasztaltuk, hogy a zene összehozza az embereket. Erre a legjobb példa az ír ‘session’, mely esetében arról van szó, hogy Írországban hetente összejön a falu apraja-nagyja fuvolával, hegedűvel, bodhrannal, dudával, és együtt zenélnek – náluk ez egy szociális esemény” – fejtegeti a dobos. Eredetileg Tamás és Vera mint két alapító tag nevének kezdő- és végszótagjaiból született meg a „Ta-ra”, mint mondják, ez a név azért jó, mert az írek számára is jelentést hordoz: Írország mitikus középpontját nevezik így.

S ha a zene szeretetén kívül valami összetartja a fiatalokat, az a közösség: „Nekem nagyon sokat jelent a Tara, az együttes legfiatalabb tagjaként még most formálódom, és ebben a zenekar nekem rengeteget segít. Ez egy burok és kikapcsolódás is. Jó a zenekarba járni, arra gondolni, hogy hétfő van, és próbálunk” – meséli Zsófi.
Dani szerint a zenekari játékhoz igazi csapatszellemre van szükség. „Számtalanszor előfordul, hogy segítjük egymást: odamegyünk a másikhoz és megkérdezzük, hogy ezt-azt hogyan tudná a legjobban eljátszani.”

Zene, ami megérint

„Minden jó zenében van misztikum, ami megérinti az embereket” – folytatja. „Kétfelől lehet ezt a misztikumot megközelíteni: vagy hallgatjuk, vagy játsszuk a zenét – és mi ez utóbbit választottuk.”

A közös zenealkotásról azt vallják a Tara tagjai, hogy mindenki hozzáteszi a magáét. Dani szerint kicsit minden művész belealkotja magát a művébe: ha különböző emberek elkezdenek együtt zenélni, nemcsak hogy kiegészítik egymást, hanem a maguk spontaneitását is hozzáadják, így egy nagyobb, egyedi egészet alkot a mű. „Én akkor ismerkedtem meg az ír zenével, mikor bekerültem a Tarába. Mutattak dallamokat, és úgy éreztem, hogy kell még hozzá valami … Mi nem szűk értelemben vett népzenét játszunk, hanem népzenei alapokra épülő világzenét, amit magunk formálunk és alakítunk” – mondja Évi, aki abszolút klasszikus zenei vonalról jön, és a mai napig játszik szimfonikus zenekarban is.

Juli elárulja: az esti próbákon olykor hallatszódik, hogy sokunknak rosszabb napja volt, valaki feszültebb, zaklatottabb: „És akkor elkezdünk játszani egy dalt… És a dalban feloldódnak az emberek – ez egy nagyon különleges dolog.”

Látogasson el az együttes honlapjára, ahol megtekinthetők a koncertjeik időpontjai, és meghallgatható demójuk.

Előző sztori

Rock and Roll Circus péntektől a Kass Galériában

Következő sztori

Véget ér a szurkolói csetepaté a Tisza partján?