A Nemzetközi Csillagászati Unió májusban elfogadott egy javaslatot egy kisbolygó elnevezésére, melyet először 2004 augusztusában, az MTA Konkoly-Thege Miklós Csillagászati Kutatóintézet Piszkéstetői Obszervatóriumában észleltek. Az égitest a Sopron nevet kapta. Egyik felfedezője egy szegedi csillagászhallgató.

A kisbolygót Sárneczky Krisztián, a Magyar Csillagászati Egyesület titkára és Üstökös Szakcsoportjának vezetője, a Szeged Asteroid Program alapító tagja, illetve társfelfedezőként Szalai Tamás (képünkön), a Szegedi Tudományegyetem csillagász szakos hallgatója észlelte. Az eseményről a SZEGEDma.hu a végzős csillagászt kérdezte.

Derült égből – a kisbolygó

„2004 augusztusában, első és másodév között járó hallgatóként a piszkéstetői obszervatóriumban – egy nemhivatalos nyári gyakorlaton – Sárneczky Krisztiánnal végeztem megfigyeléseket, aki az ELTE-n végzett földrajztanárként és Szegeden az asztrofizika területén doktoranduszhallgató volt; aktív amatőr észlelő csillagász, és jópár éve foglalkozik kisbolygó-megfigyelésekkel. Úgy zajlottak az esték, hogy mikor derült volt az ég, a nagy 60 centiméteres távcsövet ráállítottuk az ég egyik szeletére, és különböző felvételeket készítettünk” – meséli Szalai Tamás.

A kisbolygókutatás kétféle módon történhet: célzott megfigyelések esetén egy már ismert kisbolygót próbálnak lekövetni, vagy pedig percenkét csak egy bizonyos égterületet fotóznak, annak reményében, hogy egyszer felbukkan rajta egy új, eddig még nem ismert kisbolygó – tudtuk meg a csillagásztól. Erre azért van szükség, mert a kisbolygók rendkívül halvány égitestek, a felvételek egybevetésével, az elmozdulásokból lehet rájuk következtetni.

Maga a felfedezés ténye nem vált rögtön ismertté, ilyenkor ugyanis az észlelők először beküldik megfigyelési adataikat egy, a szakcsillagászokat tömörítő nemzetközi szervezet, a Nemzetközi Csillagászati Unió (International Astronomical Union) kisbolygó-központjába. A beérkezett jelzések alapján itt meg tudják mondani, hogy új objektumról van-e szó.

Széchenyi, Karinthy és Puskás Öcsi

Nem véletlen, hogy közel négy év telt el a megfigyelés óta, ugyanis az új kisbolygó elismerésének kritériuma, hogy meg kell várni a Nap körül végzett egy teljes keringését, és ezalatt több észlelést is végezni kell ahhoz, hogy nevet kaphasson az égitest. Csak a Naprendszerünkben valószínűleg több millió kisbolygó található, legtöbbjük a Mars és a Jupiter között kering, ezek keringési ideje körülbelül három-négy év. „Nagyon kedves gesztus volt Krisztián részéről, hogy mivel ő már mintegy ötszáz kisbolygót fedezett föl, és mert én voltam ott vele a megfigyelés idején, javasolta, hogy az én szülővárosomról nevezzük el a kisbolygót” – meséli Szalai Tamás.

A felfedezők általi elnevezés csak eme apró égitestekre érvényes. Ezenkívül nem lehet természetesen bármilyen nevet adni egy objektumnak, sőt, indokolni is kell a választást. Gyakoriak a földrajzi tájnevek, kicsit problémásabb az eljárás a személyneveknél, de szokás híres emberekről, csillagászokról, tudósokról, művészekről is elnevezni aszteroidát, így Széchenyi, Karinthy, sőt Puskás Öcsi nevét is viseli már egy-egy égitest. „Ezt a nemzetközileg, szakmailag is elismert névadást semmiképpen sem szabad összekeverni a bulvársajtó ‘nevezzen el egy csillagot’-reklámfogásával” – hívja fel a figyelmünket a csillagász.

Idén február elején egyébként tizenkét, a Szeged Asteroid Program keretén belül felfedezett kisbolygó névjavaslatát is elfogadta a Nemzetközi Csillagászati Unió.

Kommentek