Bomba a Dugonics téren

Az Abszint és Fekete nevű zenekar már közel egy évtizede idézi fel Szeged kávéházaiban, vendéglőiben azt a világot, amelyet a mai ember csak a fekete-fehér filmekből vagy a nyugatosok tollából ismerhet. A század elején és a két világháború között a pezsgő, kávéházi éjszakákon csendülhettek föl olyan melódiák, mint a „...szívemben bomba van, hogyha megcélozom a magát..." vagy „az én babám egy fekete nő...". A koncerthez kiválóan passzolt a kávéház fröccskínálata, melyen a sörkultusz előtti, autentikus kínálatból válogathatott a szomjas borissza. És egy viceházmester kíséretében valóban irodalmi hangulat lett úrrá e sorok szerzőjén is, mikor megsodorta cigarettáját, és az első füstfelhő kékjében felcsendült Karády örökzöldje: a Hamvadó cigarettavég.

Régi idők focija

A mélyzengő ritmust Szorcsik Attila, a vegytan doktora - aki a Storyville Jazz Bandben is játszik - szolgáltatta nagybőgőjével. Pálfy-Kopasz Zsolt - ő épp most adott ki egy mesekönyvet, amihez tizenkét dalt komponált - gitározott és vokált énekelt. Karády hangját pedig Kovács Anita Anna (képünkön) - Bálint boldog anyukája - hívta le az éterből.

És aki nem hiszi, hogy az Abszint és Fekete akár a régi idő focipályáira is elröpíti az időutazásra kész kalandort, az keresse a nyári esték programfüzeteiben a zenekar fellépéseit. Álljon itt egy kis előzetes; Minarek Ede, a mosodás kedvence szerelmes melódiája. (Mert kell egy csapat...)

„A lendület edzőpályán, ott kezdődött minden / mikor megláttalak a bővített keretben / álltál a kezdőkörben csauszínű dresszben / halálos pillantásod, az lett a vesztem...