Ez csak játék?

"Mi akkor is bajnokok leszünk, egész világ hogyha ellenünk..."

A sport csodálatos dolog, a néző pedig a játék legszentebb résztvevője. Miközben lengyel "ultrák" orosz szurkolókra vadásztak a varsói éjszakában, az ír tábor bebizonyította, hogy lehet másképp is.

De hát mi ne tudnánk, akik 2009-ben egy Kanadától elszenvedett, sima kilenc gólos vereség után ejtettük ámulatba a jégkorongvilág közvéleményét. Teljesen formabontó módon, mintegy tíz perccel a mérkőzés után az IHF vezetői mikrofont adattak a rendezőkkel

Kangyal Balázs

kezébe, hogy tolmácsolja köszönetüket. Köszönetet azért, hogy egy kis ország, mely igazából nem is szerepel a nemzetközi jégkorong térképén, megmutatta miről is szól a játék, miről szól a csapat szeretete. Én is így éreztem akkor a kloteni lelátón, 3000 honfitársammal együtt. És a történet megismétlődik. Az ír labdarúgó-válogatott már biztos kieső, játékával sem tudja elkápráztatni a világot. Sőt, Spanyolország megalázó főlénnyel vezet, a csapat menedzserei talán már a repülőjegy foglalásokat intézik. Akkor, öt perccel a mérkőzés vége előtt zúg fel több tízezer torokból a The Fields of Atherny. Elhallgat a párezernyi spanyol tábor, szent és mámoros öt perc következik. A hátam libabőrős, szemeimben könnycseppek gyűlnek. A rendező, az a szakbarbár a jól fizetett világsztárok játszadozását mutatja. Pedig fontos ettől kezdve csak a lelátón történik. Lehet a legnagyobb üzlet a futball, kereshetnek játékosok csillagászati összegeket, értő és a játékot szerető, a játékkal együtt élő nézők nélkül fabatkát sem ér az egész. http://www.youtube.com/watch?v=rA1I_3na3f0 http://www.youtube.com/watch?v=Bup7UFubyuk