Meddig uralkodott valójában a pünkösdi király?

Pünkösd a Szentlélek eljövetelének keresztény ünnepe, amelyhez a többi fontos vallási ünnephez hasonlóan számos népszokás kötődik. A májusi ünnepről Gyöngyössy Orsolyával, a MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Csoport munkatársával beszélgettünk.

„A pünkösd az egyik legjelentősebb keresztény ünnep, ennek egyik jele, hogy májust pünkösd havának nevezték” – fejtette ki hírportálunknak

Gyöngyössy Orsolya

néprajzkutató. A május végi ünnepen a Szentlélek eljövetelére emlékeztek meg, a Biblia szerint ezen a napon áradt a Szentlélek az apostolokra, ennek jegyében a templomokban galambot eresztettek szabadon a Szentlélek jelképeként, illetve minden ajtót és ablakot kitártak, hogy a Szentlélek szabadon áramolhasson, a pünkösdkor fújó szelet pedig éltették mint a Szentlélek megtestesülését.

Uralkodók és termékenység

A pünkösdi ünnepkör egyik legismertebb és legelterjedtebb népszokása a pünkösdi királyválasztás. Ekkor a legények különböző ügyességi versenyek formájában mérték össze erejüket és tudásukat, gyakran rendeztek ilyenkor lovas versenyeket, mikor nyereg és kengyel nélkül kellett egy akadálypályát teljesíteni. A versenyek győztese, a legügyesebb legény lett a pünkösdi király, amely tisztség nem csak egy üres cím volt: a pünkösdi király egy éven keresztül hivatalos volt minden lakodalomba és mulatságba, a közösség kontójára fogyasztott a kocsmában, és nem vonták felelősségre, ha valami kisebb kihágást követett el. „A pünkösdi királyság ma a múló, értéktelen hatalom szinonimája” – mondta el Gyöngyössy Orsolya. „Eredetileg

Ferenc Józsefet

is pünkösd vasárnapján akarták megkoronázni, azonban végül elhalasztották a ceremóniát, nehogy az időpont kétséges üzenetet közvetítsen a koronázásról, rossz előjel legyen az uralkodó számára” – tette hozzá.

A királyválasztástól független volt a pünkösdi királynéjárás, ennek keretén belül négy lány vitt körbe a faluban egy ötödiket, aki a legfiatalabb és a legszebb volt közülük. A kisebbik leány fölé kendőt feszítettek ki, arcát pedig fátyollal takarták el. A királyné és társasága körbejárta a házakat, ahol verseket mondtak, énekeltek, amiért cserébe ajándékokat kaptak. A pünkösdi királynét felemelték és megmutatták arcát, ez egyfajta termékenység-varázslás volt, amitől a kender növekedését várták. Általánosságban elmondható a pünkösdi népszokásokról, hogy a termékenységet hivatottak elősegíteni, e funkció a kereszténység előtti időkre vezethető vissza, a floráliák idejére, melyek tavaszköszöntő ünnepségek voltak, melyeket alapul véve Európa-szerte hasonló szokások alakultak pünkösd ünnepéhez kapcsolódóan már a középkor idején, mint a királyválasztás, a királynéjárás vagy a zöld ággal való díszítés. Ez utóbbi a házak feldíszítését jelentette zöld ágakkal, bodzával és virágokkal, amit a villámcsapástól való védelem reményében tettek. A hagyományos népszokások a 19. század folyamán nagyrészt kivesztek, napjainkra nem igazán gyakorolják őket, azonban különböző hagyományőrző csoportok máig őrzik ezeket a szokásokat, például

is tartanak még pünkösdi királyválasztást.