Kultúra

Fiction a zene szegedi fészkében

Fiction a zene szegedi fészkében

2010. október 27., szerda
Fiction a zene szegedi fészkében
Szeged a lappangó tehetségű bandák városa. A Fészek klub az ő, valamint a rájuk kíváncsi szolid tömegek (babér)termőföldje. Intim, szűk és szakadt – mint egy harisnya, bármelyik sarkon. A The Fiction Stopra keresztelt lokális csapat talán a legmarkánsabb a felemelkedésre ácsingózó vetélytársaik közül. Egyedül az általuk nyújtott élményre összpontosítva még az ismertebb Atomtortát is lesöpri a pályáról ez a négyéves alakulat. A beállás előtt elnyomva a józanságot, a basszusgitárossal beszélgetünk. Meg aki még időközben odaverődik – a Fiction művészien alkoholista tagjai. Csak három alkoholmentes haknit zavartak le. Most se rontottak a tendenciájukon. Nyitószámuk – a régóta formálódó EP-jükről (Új háttér készül) – a Nők a mámorban című. Egyszerű, dögös, az agyat rögtön megpecsételő riff Völgyesi ujjai alól. Pipicz hangja fesztelen rekedtséggel szól – tud énekelni. Nem szégyenlős, rögtön kitapintható a természetessége – miközben elszántan löki az alter szövegeket. Tartalommal („diszkóba mennek az egyedülálló gondok”) és kellően bárgyú humorral („Hányjunk a falra!”) nyakon öntött rigmusok – kivételesen érthető tálalásban. A magas hangok nem ingerlik agyon a hangfalakat, sem a publikumot. Ritkán tapasztalok kezdő zenekartól ilyen nívós hangzást – valahogy egyszerűségénél fogva helyén van benne minden. Még piálni se kell az élvezeti faktorért, bár hozzáteszem, fontos kellék.

The Fiction Stop:

Pipicz Attila – ének, gitár Völgyesi Péter – gitár, vokál Oberdlik Ferenc (Miszter Magzat) – basszusgitár Nédó Tamás – precussion, vokál Gergely Gábor - dob
A szólókon egy repedés sincs, ha be is csúszik egy kis mellényúlás, az nélkülözhetetlen a hátborzongató hangulathoz. Ritmikailag beleszőtték produkciójukba a román népzenék profilját is, autentikusan gyors ütemeket kerget a dobos. Mulatós címen tetőzik az előadás (ez a dal mellesleg egyértelműen a fellépés leitatott húzónótája) – legjobb példa a cigány stílus megszólalására, román nyelvű dumával a középrészben. A vokalista ekkor megafonon keresztül recseg bele a mikrofonba. Erőlködés nélkül nyomják a pattogó ütemet – a kábé 30-40 főnyi közönség odáig van. A Fiction azon kevés zenekarok közé tartozik, akik viszonylag masszív és lelkes (ha nem is undorítóan túlméretezett) rajongótábort tudhatnak magukénak. A hangszerelés egzotikussága (tamburin, bongó) is erősíti a cigány népi attitűdöt – habár a fő zsánerük azért alter bőrű. Hasonló a Quimbyhez, illetve öndefinícióként „megvadult Kispál”, ez mégsem ötlettelen nyúlás, hanem kreatív hatás. Bár, ha koppincs lenne is, nem zavarna, mivel a Fiction képes arra, ami manapság ritkaságszámba megy - pusztán a zene révén elélveztetni egy közönséget valami szűken bevilágított, fülledt teremben. A durván egyórás műsor alatt felkászálódtam a színpadra, hogy Völgyesit budy-surfre invitáljam – de a pia később kiverte a fejéből. Pár szám levegővételéig egy ötödik tag is felállt melléjük a publikumból énekelni – állandó vendég. A velős visszázás után Völgyesi magához ragadta Pipicz klasszikus fazonú (F-lyukak) gitárját, és azzal kísérte végig csupaszon, szál mikrofonnal éneklő kollégáját. Nemsoká készül a második EP, amit, ha az elsőből indulok ki, nem kutyaütők módjára hánynak össze - egy szavam nem lesz, és újfent megállapíthatom a tényt (Fact), hogy a Fiction egy laza izomrostköteg, ami azonnal az ember végtagjaihoz tapad.

Berényi Csaba

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.