A „karácsonyi tizenketted” vége – és a Szent Korona hazatérésének napja

Vízkereszt napja van, s a régi tápaiak úgy tartották: ha ma kisüt a nap, hosszú tél lesz. Mármost Tápé, de egész Szeged kapott napból is, esőből is, ekként kétszeres a baj. Az e napi csapadék ugyanis szintén a kemény tél hírlelője: ha „vízkereszt vizet ereszt”, másként mondva, ha megcsordul az eszterhéj – azaz az ereszcsatorna –, akkor spórolni kell a téli takarmánnyal, hogy hosszú ideig kitartson. A korai tavaszt az jósolta volna, ha mára kemény fagy jön, de nem ezt kaptuk. Az időjós napok persze nem a legbiztosabb jövendölők, a népi megfigyelés meg a találati arány közt olykor szakadék húzódik, mégis, vágykifejező kedves fantáziajáték mindez, hagyományrendünk becsülni való eleme.

A mai nap egyházi ünnep – többes tartalommal. A negyedik évszázadig ekkor tartották Názáreti Jézus születésnapját, egyben az évkezdetet is ez a nap jelölte. Ugyancsak ma van a napkeleti bölcsek, a „háromkirályok”, Gáspár, Menyhért és Boldizsár betlehemi látogatásának emléknapja. És ekkor emlékeznek meg a keleti keresztény egyházak arról, amikor a később keresztelő előnevet kapott vándorprédikátor, János a Jordán vizében Jézust megkeresztelte. Ezt idézi a görögkatolikusok sajátos szertartása, az élő vizek partján zajló vízszentelés.

Ez a nap volt a házak megáldásának alkalma, és a templomokban zajló vízszentelés meg a régi magyar szokás, a vízkereszt-napi alamizsnagyűjtés ideje is. A „karácsonyi tizenketted”, vagyis az egykor volt tizenkét napos ünneplés e nappal véget ér, a mulatságokat hozó farsang pedig megkezdődik. Ekkor mondják – vagyis mondták egykor – a háromkirály-járást utánzó gyerekek a köszöntőiket, s kapták ajándékba a kolbászt, sonkát, süteményt.

Nekünk, magyaroknak még egy rendkívüli, szimbolikus eseményről is emlékezetes ez a nap. 1978-ban, több mint három évtizednyi távollét után ekkor tért vissza hazai földre államiságunk és függetlenségünk jelképe, a Szent Korona.