A város nagyberuházásait egy e célból alapított önkormányzati cég, a Szeged Pólus Nonprofit Kft. végzi. Ez év januárjától új vezetéssel működik a vállalat. Pacza József ügyvezető igazgatóval beszéltünk a most zajló munkálatokról és arról, hogy milyen változások mentén újította meg a céget. – 2010 decemberében nevezték ki a Szeged Pólus Kft. élére, januártól már teljesen átvette a Szeged Pólus vezetését, milyen munkálatokat kell most vezényelnie? – A legnagyobb vállalkozás az elektromos tömegközlekedés-fejlesztés nagyprojekt, a másik a városrehabilitáció I., mely magában foglalta a Kölcsey utca, a Gutenberg utcának és Mars térnek a rehabilitációját. Ez lényegében már befejeződött, itt nekem csak a lezárás körül vannak dolgaim. A harmadik a városrehabilitáció II., melynek egyik szakasza a Semmelweis utcai beruházás, a másik a Dugonics tér rekonstrukciója. – Sajnos a szegediek azt tapasztalták ezeknél a projekteknél, hogy nem éppen zökkenőmentes a megvalósítás. Főleg az elektromos tömegközlekedés-fejlesztést kísérték botrányok. Hol és miért kerülnek előtérbe rendszeresen ugyan azok a problémák? – Egy projektnek több életszakasza van. Az első feladat a pályázattal kezdődik. Milyen problémák merülhetnek itt fel? Sokszor rövid a határidő. A pályázatot és a terveket is az önkormányzat készíti el. Itt az szokott lenni a probléma, hogy nem mindig fordít megfelelő erőforrást az ügyre az adott hivatal, osztály, hiányzik néha a kellő alaposság, ellenőrzés. A tervezési szakaszt követően senki sem veszi át az elkészült tervet, átvizsgálva azt minden tekintetben. Olyan ez, mintha például ön megbízna egy tervezőt azzal, hogy készítsen, tervezzen meg egy háromszobás házat, majd mikor már a kivitelező elkészítette az épület, akkor szembesül vele, hogy nem egészen így képzelte el. Egyszóval tételesen át kell vizsgálni a terveket, menet közben egyeztetni az elképzeléseket, ezek általában elmaradnak, így alakulhat ki e szakaszban gyakran a konfliktus, illetve a kivitelezés során derülnek ki a tervhibák és hiányosságok, amelyek kezelése pénzt és időt igényel. A pályázatok kiírása sem igazán jó. Ez központi probléma, a kiíró követel meg a projekt szempontjából olyan dolgokat, melyek nehezítik a pályázatot, de értelmük nem sok van. Ilyen például, hogy egy közműépítésnél ki kell mutatni az esélyegyenlőség miatt, hogy hány nőt, kisebbségi állampolgárt foglalkoztatunk, ennek fizikailag sok köze nincs a projekthez, de jelentős erőforrások mennek el rá. – A pályázati rendszert sokan bírálják, és a kormányzat ígért is változtatásokat e területen, ez már túlmutat az önkormányzat feladatain. – Így igaz, meg kellene változtatni a pályázati rendszert, de ez nem önkormányzati feladat, ami viszont igen, az erőforrások megfelelő koordinálása, irányítása, igénybevétele az előkészítő folyamatokban. A nagyprojekteknél egy széles réteg vesz részt a munkafolyamatokban a pályázati szakasztól a kivitelezésen át egészen az átvételig, és az együttműködést e körben igencsak hagy kívánni valót maga után. Van a megrendelő, tervező, kivitelező, alvállalkozó, a szállító, a későbbi üzemeltető, a projektmenedzsment, a hatóságok, a közmű-üzemeltetők, az érintet lakosságok és a munkaterület környéki cégek. Látható, hogy ez egy nagyon nagy kör, melynek együtt kell működnie az egész beruházás folyamán. De én ezt nem nagyon láttam. Mikor a céget átvettem és az első projektértekezletet tartottuk, ahol egy asztalnál ült ez a nagy csoport, olyan volt, mintha húsz dühös ember próbált volna túlélni egy teremben egy megbeszélést. Mindenki ellenséges volt egymással, egyetértés nélkül, a saját egójának az érdekei mentén gondolkodtak. Mintha egy hajóban tíz evezős össze-vissza evezne, így ugye sokat nem halad előre a csónak. Egy beruházás során nagyon sok kompromisszumot kell kötni. Azzal mindenki csak rosszul jár, ha áll egy beruházás. Nem csak azt kell kizárólag szem előtt tartani, hogy nekem ebből milyen hasznom, vagy károm származik. – Sokat hallottunk a körbetartozásokról is. – A finanszírozás sem működik hatékonyan. A munkavégzés megkezdéséhez biztosítanak előleget, de utána a számlázásokkor viszonylag bonyolult technikákat kell alkalmazni, minden számla és pótmunka elszámolása nagyon hosszú időt vesz igénybe. Így fordulhatott elő, hogy akadozott a finanszírozás, a kifizetések üteme, és kezdtek csődbe menni a kisebb vállalkozások, akiknek nem volt annyi saját tőkéjük, hogy a több hónapos átutalások nélküli időszak munkálatait saját költségéből fedezze, megelőlegezze. – Ön, hogyan próbál változtatni ezen a nem éppen olajozott gépezeten? – Amit ebben az ügyben tenni próbálok, hogy a kifizetéseket és az ezzel kapcsolatos teendőket felgyorsítom. A projekteket pedig szigorúan szakaszoljuk. Nem az egész munkaterületen folynak bizonyos munkák, hanem szakaszonként. Nekem egy együttműködő, mindenki érdekét szem előtt tartó, kompromisszumra kész projektirányítás a célom. Ez sokkal célravezetőbb, mint egy szőrszálhasogató, konfliktuskereső irányítás. Hiába szabunk a vállalkozónak olyan feltételeket, amit nem tud megcsinálni, alkalmazkodni kell a vállalkozások képességeihez. Javítunk az előkészítési tevékenységen is. Cél, hogy a lehető legkisebb mértékben zavarjuk a város és lakóinak életét, a közúti forgalmat minél hamarabb állítsuk vissza az eredeti állapotába, gyorsan és hatékonyan fejeződjenek be a beruházások. Úgy látom, hogy ez ügyben értünk el eredményeket, hiszen sikerült a 2-es villamosvonal beruházását a „lehetőségekhez képest” felgyorsítani és a befejezési határidőt látótávolságba hozni. A tavasszal elindított 4-es szakasz - az Anna kúttól a Tarján végállomásig - jó ütemben halad, és szeptemberre beindulhat újra a villamosjárat. Az 1-es villamos belvárosi szakaszának munkáit nincs két hete, hogy elkezdtük, és a teljes vonal bontási munkái már elkészültek. – Nem lehet, hogy a tapasztalat hiánya is probléma volt? Hiszen ilyen volumenű projekteket az országban nem sokan vezényeltek le. – Ez egy részről lehet igaz, viszont Magyarországon egyik önkormányzatnak sem volt tapasztalata ilyen volumenű speciális szaktudást igénylő pályaépítési beruházások levezénylésében. Inkább az előző kormányzatok és az unió által felállított pályázati keretrendszer az, ami akadályokat állított. A pénz átadása kapcsán van egy ügynökség, de van egy irányító hatóság, közreműködő szervezet is. Nagyon bürokratikus bírálati rendszer alakult ki, amely szűk kereteket alakított ki, rövid határidőkkel, rugalmatlan munkavezénylési követelményekkel stb. A túlszabályozás eredeti célja az volt, hogy a lehető legbiztonságosabbá tegyék a rendszert, ám éppen ez nehezíti meg a beruházásokat. – Melyek a városban folyó nagyprojektekhez kapcsolódó aktuális munkálatok, és mikorra készülnek el? – Az 1-es villamos hátralévő szakaszai az Indóház tér felújítása folyik jelenleg, illetve a belvárosi vonal, az Anna kúttól az Aradi vértanúk teréig. Ezeket idén októberig úgy néz ki, sikerül befejezni. A Széchenyi téri részt kifejezetten kértem, hogy iskolakezdésre készítsék el. A 2-es vonalat nyár végére fejeznénk be. A 3-as vonala kész. A 4-est szintén befejezzük idén szeptember elejére, ahogy a Belvárosi híd újszegedi hídfőjének munkálatait is. A belvárosi rehabilitáció első szakaszát befejeznénk idén, a Dugonics tér rekonstrukciója pedig a fagyok után kora tavasszal kezdődne és még abban az évben el is készülne. Úgyhogy 2012-ben a projektek építési feladatainak nagy része lezárulhat. – Hogyan áll a Gutenberg utca ügye? Tudjuk már, hogy ki a felelős azért, hogy egy hónap alatt tönkrement az út? – Szakértő vizsgálódik, és még nem adta le a végeleges anyagát. Mindenkinek van egy saját elképzelése arról, hogy ki a hibás. Másként gondolkodik a kivitelező, a megrendelő, a műszaki ellenőr és a tervező. Szerintem a kivitelező, a tervező és a műszaki ellenőr hibázott, de a felelősség arányának megállapításában nem lesz egységes álláspont. Ezt majd bíróság fogja megállapítani. Most sikerült elérni a vállalkozónál, hogy a garanciális munkákat biztosító meglévő bankgaranciáját megduplázza illetve, hogy a felelősségi arányok megállapítása előtt kijavítsa a hibákat. – Nem éppen szép szavakkal kísérte polgármesterünk az új cégvezetők, így az ön kinevezését is. – Engem külön bántott az, hogy hozzá nem értő pártkatonának titulált Botka László az ominózus közgyűlésen, miközben én amióta csak dolgozom nagyberuházások vezénylésével foglalkozok, . Eddigi munkáim során másik megyei jogú városban Debrecenben 15 éven keresztül menedzseltem nagyprojekteket, mint például a Főnix Csarnok, kongresszusi központ, múzeum, több szálloda, uszoda vagy az atlétikai stadion,élményfürdő, főtérépítését. Mindig azért dolgoztam, hogy a munkálatok hatékonyan folyjanak, ha valahol tapasztalatot szereztem, akkor ez a terület az, és Szegeden is azon fogok dolgozni, hogy minél gördülékenyebben készüljenek el a várost érintő nagyberuházások.
