„Szeretném, ha valaki ilyen leveleket írna nekem”

Mi hiányzik ma egy diák életéből, ami 160 éve még létezett? Hogyan lehetne felkelteni a tanulók figyelmét múltunk iránt? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a Fodor-kollégium rendezvényének apropóján.

A tizenhárom aradi vértanúra és a 1848-1849-es szabadságharc névtelen hőseire emlékeztek a Szegedi Városi Kollégium Fodor József Tagintézményében.

„Azt szerettük volna elérni, hogy a diákok gondolják végig: tudnának-e úgy viselkedni, ahogy több mint 160 évvel ezelőtt a katonák viselkedtek? Képesek lennének-e egy eszméért élni, az életüket odaadni” – fogalmazott Nyulassy Ágnes nevelőtanár. Hangsúlyt helyeztek arra is, hogy bemutassák, mekkora tisztelettel viseltettek egymás iránt a kor emberei, a házastársak, mennyiben más volt mindez a mai érték nélküli világhoz képest. Az Aradon kivégzett tábornokok utolsó családnak írt leveleiből olvastak fel a szereplők, filmrészleteket, verseket, zenés feldolgozásokat hallhattak a tanulók.

Azt tapasztalja Nyulassy Ágnes, hogy sok esetben egyre kevésbé ismerik a fiatalok múltunkat, nem látják az összefüggéseket. „Pedig valamennyire ismernünk kellene a történelmet, hiszen magyarok, európaiak vagyunk. Lehet, a probléma oka az, hogy a szükségesnél több adatot, nevet, évszámot, fogalmat próbálunk beléjük sulykolni. Talán inkább az érzelmi oldaláról jobb megközelíteni ezt a kérdést, ebben segíthetnek a dalok, a filmek, az irodalmi művek” – vélekedett. Hozzátette, a műsorba örömmel beleveszik a mai zenekarok számait is, akik a diákok nyelvén fogalmazzák meg az érzéseket.

Nem mindenkire hatnak a művek, de ha türelemmel fordulnak a tanulókhoz, értékeket közvetítenek a pedagógusok beszédükkel, viselkedésükkel, az rengeteget segít. A tanárnő szerint azonban vannak olyanok is, akiket igazán meghatnak a rendezvények: „egyik kislány mondta azt nekem, ő szeretné, ha valaki ilyen leveleket írna neki, mint például Vécsey Károly a feleségének”.

0 hozzászólás

Kattintson ide! (automatikus fordítás)


Kattintson ide a kép beszúrásához.