Gyógyítás paraszolvencia nélkül? Működik!

Egy olvasónk a saját élményeit elmesélve szeretné eloszlatni a tévhiteket a magyar egészségügyről, kiemelve a pozitív példa jelentőségét.

Az újságokban, TV-ben, különböző megosztó portálokon a kórházakról, betegellátásról mit hallunk, látunk, olvasunk már egy ideje: „elnapolt műtétek”, „ideges nővérek”, „orvosok, akik csak hálapénzért cserébe vállalnak, foglalkoznak a beteggel”, „gyógyszerhiány”, „fertőtlenítőhiány”, „nem megfelelő körülmények”…stb. Ez a szösszenet most másról szól, hiszen történetem rettentő gyors és megoldásközpontú eseményeket vázol, és mindez a fizetett TB-mért, köszönömökért, mosolyért cserébe, a borítékomat határozottan ELUTASÍTVA, PARASZOLVENCIA NÉLKÜL! De lássuk mi is történt:

Vidéken sportolás közben végtagtörést szenvedtem, történt mindez egy vasárnapi napon. Irány ….. kórház, SBO, ahol a 11. sorszámot húztam 11:00 körül, és mikor elmentem a debreceni kórházból, hívták be aznap a 160. beteget, tehát volt forgalom rendesen. Törések, zúzódások, ficamok, fájdalom mindenki arcán és várakozás. Igaz, 3 órát töltöttem el a kórházban, de ezalatt pörögtek az események, betegfelvétel, vizsgálat, röntgen, újból vizsgálat, csontok visszahúzása, törés helyreállítása, gipszelés, utána röntgen, vissza kontroll vizsgálatra „lehet ez jobb” is ha én is beleegyezem, helyre teszik még egyszer, gipsz le, újból csontok pontosabb helyrerakása, második gipsz, újból röntgen, majd kontrollvizsgálat. Sikerült már valakinek ezt a folyamatot mindössze 3 óra alatt teljesítenie egyszerű halandóként egy kórházban??? Nekem igen. Gipsz rendben, csontok a helyén, azonban a jelenlegi és egy korábbi sérülésből adódóan javaslat: otthon kézspecialistával egyeztetni, műtét lehetősége fennállhat egy 100%-os csukló érdekében. Mindeközben mindenhol kedves arcú – igaz fáradt – asszisztensek, nővérek, orvosok, röntgenesek, gipszmesterek. Egy rossz szó, egy türelmetlen mondat sehol. És a felajánlott hűtött üdítőimet, kávét sorban visszautasították, „hagyja kedves, nem ezért csináljuk, van ennél nagyobb gondja, mint engem meghívni bármire is”. Viszontlátásra (ha nem muszáj, akkor persze inkább ne…), irány Szeged, ahol élek.

Sérülésem 2. napja: hétfő Szeged Újklinika traumatológia, kontroll, újabb röntgen. Kérdés: tényleg helyén van-e minden, kell-e műtét? Orvosi javaslat: csontok a helyén, de ahhoz, hogy közel 100%-os gyógyulást lehessen elérni, műtét javasolt. Orvosok egyeztetnek, ígéret, kedden visszahívnak valóban indokolt-e a műtét és ha igen, mikor (nyilván minél előbb, annál jobbak az esélyek). Mindezt kedvesen, segítőkészen, dicsérve a debreceni orvos gipszelését. A mivel tartozom kérdésre apró legyintés, egyértelmű elutasítás, kedvesen „tegyünk pontot a végére, gyógyítsuk meg azt a törést” választ kaptam.

Sérülésem 3. napja, kedd, telefonhívás, műtét szükséges, 11:00-ig érjek be, TRAUMATOLÓGIA 2A FEKVŐBETEGELLÁTÁS, betegfelvétel, szerdai műtéttel terveznek.

Sérülésem 4. napja: műtét, egy kis lemez, egy kis drót, a műtét jól sikerült, majd pénteken kötözés után hazaengedés.

Műtét után vártam a megfelelő pillanatot és amikor kettesben maradtam az orvossal – halandó gondolkodású emberként – borítékot szorongatva szerettem volna köszönetet mondani az elmúlt napok értem tett fáradozásaiért. Orvosom határozottan, mosolyogva az alábbiakat mondta: „Ha nem egy saját kézzel írt vagy rajzolt köszönőlevél van a borítékba, akkor köszöni, de nem fogadja el, nem ezért tette mindazt amit tett, nyugodtan tegyem el, biztos van annak a pénznek helye a családban.” Hoppácska! Áll, leesett… picit kínosan is éreztem volna magam, de a Doktor Úr határozottsága azonnali elismerést váltott ki belőlem és született meg azonnal az elhatározás bennem, hogy ezt másoknak is tudnia kell, hiszen így is működik!!! Az orvosok, nővérek, gyógytornászok 8-12-24 órákat dolgoznak, igyekeznek mosolyogni, mindenki teszi a dolgát, néha határozottak, néha nyersek, de gyakorlatilag folyamatos pörgésben vannak, és nincs túl sok idő megpihenni. Volt olyan nap, hogy reggel 8-kor indult az első beteg műtétre és este fél1-kor még műtőből hoztak beteget az osztályra…

Összegzés: van ahol működik, jól működik és paraszolvencia nélkül! Én ezzel az irománnyal szeretném megköszönni Kovács Milánnak, Császár Lászlónak és a Szegedi Klinika Traumatológia 2A osztályon dolgozóknak az értem tett fáradozásaikat! KÖSZÖNÖM!!!

0 hozzászólás

Kattintson ide! (automatikus fordítás)


Kattintson ide a kép beszúrásához.