A véres Don – 74 éve szenvedett vereséget a 2. hadsereg + FOTÓK

don_kanyar_1_fortepan_il2_osztrogozszszk

74 évvel ezelőtt kezdődött meg a Vörös Hadsereg támadása a Don folyó mellett. A magyar királyi 2. honvédhadsereg veresége ma is az értelmetlen háborús pusztulás szimbóluma. A Fortepan eddig ritkábban publikált képeivel emlékezünk a tragédiára.

A Don-kanyarnál folytatott harc a modern kori Mohácsként vonult be a köztudatba. A kassai bombázás hatására Magyarország hadban állónak nevezte magát a Szovjetunióval, de a németek 1942 végén nagyobb háborús részvételt követeltek. Ribbentrop német külügyminiszter és Keitel tábornagy, az OKW (Oberkommando der Wehrmacht) vezetője a teljes magyar hadsereg (23 hadosztály) frontra küldését kívánták, ezt sikerült lealkudni 9 könnyű (három ezred helyett két ezreddel rendelkező) hadosztályra, egy páncélos hadosztályra és egy repülődandárra.

A mintegy 207 ezer fős hadsereg 20 százaléka volt nemzetiségi, jelentős számban szolgáltak benne fegyvertelen munkaszolgálatosok (származási, vagy politikai okokból). Kiszállítását 1942 áprilisában kezdték meg, s a meginduló német támadás megindulása előtti napon fejezték be. A június 28-án nagy nyári német offenzíva célja a kaukázusi olajmezők és Sztálingrád elfoglalása volt. A németek vállalták a hadsereg felfegyverzését, az átadott páncélosokból, páncéltörő ágyúkból, aknavetőkből, géppisztolyokból azonban nem volt elegendő mennyiségű, nagy részük elavultnak számított.

Rövid harcok után a Jány Gusztáv vezérezredes vezette hadsereg kijutott a Don folyóhoz, de a nyár folyamán a három beékelődő szovjet hídfőből csak egyet tudott felszámolni. Nem rendelkeztek a csapatok elegendő téli ruhával, túlzottan kiterjedt frontvonalat kellett védeniük.

A Vörös Hadsereg támadása 1943. január 12-én indult meg az urivi hídfőből mínusz 30 fokban. A szomszédos német, olasz és román hadseregekhez hasonlóan a magyar csapatok sem tudták kivédeni az offenzívát. 14-én a scsucsjei hídfőből is kitört az ellenség. Habár az első négy napban 132 harckocsijából 83-at elvesztett a szovjet hadsereg, mégis ekkorra már összeomlott a védelem. A Dontól 100 kilométerre nyugatra szervezték újra a hadsereget, alig 64 ezer katona tért vissza a frontról.

Korábbi interjúinkat a témában az alábbi linkeken olvashatják:
Ungváry Krisztián, Bánhidy Vajk , Belényi Gyula

Képválogatásunk

A címlapon látható repülőgépet sokan egy számítógépes játék névadójaként ismerik. Az Iljusin Il-2 „Sturmovik” (rohamozó) a II. világháború végéig meghatározó csatarepülőgépe volt a szovjet légierőnek – habár mindvégig jelentős veszteségeket szenvedett. A képen egy Osztrogozszszknál lelőtt repülő maradványai láthatóak. A második fotó a német nyelvű útjelző táblákról szintén az offenzíva első napjaiban elfoglalt településen készült.

don_kanyar_2_fortepan_osztrogozszszk

A spanyol polgárháborúban bemutatkozó BA-20 páncélgépkocsi roncsán fotózkodnak a magyar katonák egy német társukkal. Nem tudni, hogy 1941-ben, vagy a következő évben vesztették el a szovjet csapatok.

don_kanyar_3_fortepan_ba20

De ennél régebbi fejlesztésű fegyverek is eljutották a Don partjáig. A tervezőjéről Schwarzlosénak nevezett 1907-ben rendszeresített géppuska korszerűsített változatát használták a magyar honvédek. A vízhűtéses géppuska hátránya volt, hogy a felcsapódó gőz elárulta a kezelők tartózkodási helyét. Idősebb Konok Tamás fotóján légvédelmi állványon a 07/31 M. géppuska.

don_kanyar_4_fortepan_schwarzlose

Magyar honvéd, japán tiszt, magyar törzstiszt. A japán haditudósító főhadnagy, Sunji Sasamoto munkában. Sasamotót állítólag a szerelem hozta Magyarországra, egy német nőt akart feleségül venni, de a náci III. Birodalom törvényei ezt nem engedték. Ezt követően hazánkba próbálta célját elérni, de hiába járt a Don-kanyarnál, végül egy kormányzói kitüntetéssel kellett beérnie.

don_kanyar_5_fortepan_konok_japanhaditudosito

Azonban egy házasodni kívánó japánon kívül más ázsiaiakkal is találkoztak a Donnál szolgáló honvédek. A Vörös Hadseregben nemcsak a Szovjetunió európai részén élők szolgáltak. A hadifoglyok egy része később segédszolgálatos („Hiwi”, Hilfswilliger, azaz segédszolgálatos) lett a németek mellett, a hadiszerencse fordultával az egykori ellenség uniformisában Magyarországra is eljutottak a visszavonuló csapatok soraiban.

don_kanyar_6_fortepan_konok_szovjethadifoglyok

Alekszejevka város civiljei, menekültek. A helyi orosz lakosság számára rengeteg szenvedéssel, éhezéssel járt a front közelsége. A megszálló katonák ennek ellenére is sokakkal alakítottak ki jó viszonyt, a mezőgazdasági munkás katonák segítettek a termény betakarításában is 1942 nyarán.

don_kanyar_7_fortepan_konok_alekszejevka

Lerobbant tehergépkocsik a téli visszavonulás során. Középen a legendás Botond tehergépkocsi.

don_kanyar_8_fortepan_visszavonulas

Bobrovica vasútállomása, Ukrajna. Két sikeresen megmenekült magyar katona német bajtársaival. Pár héttel korábban még előfordult, hogy a Wehrmacht tagjai fegyverrel vették el a szánokat, az autókat a magyar honvédektől.

don_kanyar_9_fortepan_bobrovica_vasutallomas

Még ma sem tudjuk pontosan, hogy mennyien nem térhettek haza. Sokaknak csak jeltelen sír jutott.

don_kanyar_10_fortepan_konok_bugyonnij

6 hozzászólás

Kattintson ide! (automatikus fordítás)


Kattintson ide a kép beszúrásához.

  • '>
    6. MagyarPál
    2017. január 12., csütörtök, 15:45
    Válaszolok

    Nagypapám is ott nyugszik valahol. Áldott legyen az emléke.

  • '>
    5. Szegediner
    2017. január 12., csütörtök, 13:44
    Válaszolok

    4. omo
    Akkoriban pontosan olyan nemzetközi, szövetségi okokból kellett részt vennünk a háborúban, mint amiért manapság Afganisztánba, Irakba, meg ki tudja hová kell magyar katonákat küldenünk. Mernénk manapság nem küldeni magyar katonát valamelyik USA, vagy NATO által preferált akcióba (gondolva a háború utáni új politikai helyzetre is).

    Ha legkésőbb 1941. végén-’42. januárjában nem lépünk be a háborúba, akkor nem 1944. márciusában szállnak meg minket a németek, hanem már 1942. elején (ráadásul 1940-’41-ben még nem volt olyan fehér ember a világon, aki ne vette volna biztosra Németország háborús győzelmét, aki ma mást mond az hazudik).

    A magyar honvédek akkori hősi helytállása ma is példamutató, ezért csak a legnagyobb tisztelet hangján szabad szólni róluk.

  • '>
    4. omo
    2017. január 12., csütörtök, 12:03
    Válaszolok

    Azok a felelősek, akik kihajtották őket a jól fűtött pesti kormányzati rezidenciákból arra a vágóhídra.
    Örök szégyen és gyalázat rájuk.

  • '>
    3. Tamás
    2017. január 12., csütörtök, 11:29
    Válaszolok

    hány százezer magyar fiatalember veszett oda értelmetlenül…

  • '>
    2. Szegediner
    2017. január 12., csütörtök, 08:54
    Válaszolok

    Örök dicsőség a Magyar Királyi Honvédség katonáinak!

  • '>
    1. Igazság
    2017. január 12., csütörtök, 08:44
    Válaszolok

    Horthy Miklós ezt is megúszta. 🙁