Let the cigar die: Nem szeretnénk hamis ígéretekkel dobálózni

szin_elso_nap_ltcd016kf

A hazai underground metál színtér egyik ifjú titánja a tiszakécskei Let the cigar die, a Blanár Levente (ének, gitár), Sánta Zoltán (gitár), Kőrös Zoltán Dávid (vokál, basszusgitár) és Varga Szabolcs (dob) felállásban működő négyes erősen kötődik Szegedhez, a helyi koncertközönség már jól ismerheti őket, és a Szegedi Ifjúsági Napokon is visszatérő fellépők már. Idei SZIN-es koncertjük után beszélgettünk a csapattal.

– A Let the cigar die egy akusztikus duónak indult, majd kibővült és klasszikus értelemben vett metálzenekar lett belőle. Miért döntöttetek úgy, hogy ezt az utat választjátok?

Blanár Levente: – Egyre több felkérést kaptunk, mint akusztikus duó, ráadásul olyanokat, amiknek nem tudtuk megfelelni csak ketten, akadtak emiatt kellemetlen dolgok, úgyhogy megcsináltuk a teljes verziót.

– Más tekintetben is változott a zenekar, kezdetben stoner/grunge stílust képviseltetek, azonban az utóbbi időben egyértelmű metalcore-jegyek fedezhetőek fel a muzsikátokon. Hogy történt ez az elmozdulás?

B.L.: – Nem mondanám, hogy metalcore-t játszunk, inkább megcsináljuk a magunk zenéjét, nagyon sok minden inspirál minket, a metalcore is, de azon felül rengeteg minden, akár progresszív dolgok, akár hardcore, stb. Nem szeretnénk abba a csapdába esni, hogy behatárolhatóak legyünk.

Sánta Zoltán: – Megpróbáljuk létrehozni a Let the cigar die metált.

– Elég fiatalok vagytok, mégis underground berkeken belül ismertnek, sőt, meghatározónak számítotok. Szerintetek minek köszönhető ez a népszerűség?

Kőrös Zoltán Dávid: – Kizárt dolog, mert nem tudom! (nevet) Igazából azért tűnhetünk meghatározónak, mert a színpadon próbálunk minél energetikusabbnak tűnni, ezzel próbáljuk kompenzálni azt, hogy nem tudunk zenélni.

szin_elso_nap_ltcd015kf

B.L.: – Hozzá kell tenni, hogy mi haverkodós zenekar vagyunk, igyekszünk minél több bandával jó kapcsolatot teremteni, de ez egyáltalán nem direkt módon megy, sőt, indirekt!

– Honnan származik az említett energia?

S.Z.: – Szabiból.

Varga Szabolcs: – De hogy hogyan, az szakmai titok!

K.Z.D.: – Illetve sokat számít a sör is.

– Itt, a SZIN-en adott koncerten is láthattuk ezt az energiát, két hangolókulcs is letört a basszusgitárról. Gyakran üt vissza a nagy energikusság?

K.Z.D.: – Előfordulnak az ehhez hasonló kisebb balesetek, ez korántsem az első ilyen eset volt.

B.L.: – Szokták azt mondani, hogy azért van egy basszusgitáron négy húr, mert bármikor elszakadhat három. Zoli esetében azt mondhatjuk, hogy azért van négy hangolókulcs, mert bármikor letörhet kettő.

– Körülbelül egy éve kaptunk két új Let the cigar die számot, valami újdonság várható mostanában?

B.L.: – Én nem szeretek olyan nagy dolgokat mondani, hogy most jön egy klip vagy egy új szám, azt mondanám, hogy dolgozunk azon, hogy legyen elég számunk és jelentkezhessünk egy stúdióhoz, hogy megcsinálhassuk a nagylemezt. Az a problémánk, hogy rengeteg ötletünk van, de mindegyik fél ötlet, és össze kellene dolgozni őket, de mivel mindannyian számos más dologgal is foglalkozunk, így elég nehéz ezt összehangolni.

szin_elso_nap_ltcd011kf

– Pedig a koncerteteket nézve úgy érződik, hogy egyben vannak a számok.

B.L.: – Ez azért van, mert az energia fedi azt, hogy bénák vagyunk.

– Szóval ne várjunk mostanában új Let the cigar die anyagra.

B.L.: – Nem mernék jósolni, inkább azt szeretnénk, hogy ha egyszer összeáll az a nyolc-tíz szán, amit tényleg rá szeretnénk rakni egy lemezre, akkor az ne úgy jöjjön, hogy már ígérgetjük előre, és végül csúszik a megjelenés. Ha beharangozzuk, akkor egy hónapon belül legyen is kész. Nem szeretnénk hamis ígéretekkel dobálózni. Egyikünk sem.

0 hozzászólás

Kattintson ide! (automatikus fordítás)


Kattintson ide a kép beszúrásához.