Ha egy ajtó bezárul, egy másik kinyílik – a Napfény Városában járt a Leander Kills

Leander_Kills_Szeged

Ütős koncert részesei lehettek azok, akik péntek este benéztek az IH-ba: három remek zenekar állt színpadra, nehezen feledhető élményt nyújtva a közönségnek.

Nagy várakozással indultam neki a Dystopia-Hot Beaver-Leander Kills bulinak, hiszen mindhárom csapat munkásságát figyelemmel kísérem, és a szegedi titánok kivételével először volt szerencsém élőben a zenekarokat, és utólag leírhatom: ha csalódás ért, az csak pozitív volt.

Az estét a Dystopia indította, a helyi négyes bebizonyította, hogy megérdemelte nyerte meg a fellépésről szóló like-versenyt, kiváló muzsikával készültek a – sajnos még kicsit foghíjas – közönségnek, a banda nagyon szépen hozta a rájuk jellemző dallamos, ám megfelelő súlyossággal (de még milyen súlyossággal!) alátámasztott fogós metálzenét, ráadásul egy igen lendületes új nótát is kaptunk a zenekartól a klasszikus dalok mellé, a kissé rövid, annál töményebb koncert végére pedig öt perc erejéig ismét mindannyian angol emberré válhattunk New Yorkban.

A Leander Kills-turné állandó vendégét, a Hot Beaver-t csak műfaji besorolás alapján várhattam könnyedebb falatnak a maga desert rockjával, azonban ez élőben nem érvényesül, kellő súllyal szólaltak meg a hódok, kimondottan tetszett, hogy a grunge alap mellé szépen beúsztak a stoner-es témák, ráadásul nem abban a kimondott redneck stílusban, ahogy sokan csinálják itthon is (ők is zseniálisak, ne legyen félreértés), hanem itt az elszállós vonal is teret kapott. Sexy pedig hatalmas arc, nem csak a színpadot mozogta be, hanem a közönség soraiba is leugrott bőgőzni egyet, és végig sugárzott róla, hogy mennyire imádja ezt csinálni. A Hot Beaver estében (de ez ugyanúgy érvényes a Dystopia legénységére is) úgy érzem, hogy a teljes közönség nevében mondhatom, hogy e kiváló koncert után most már hatványozottan várjuk az új hangzóanyagot!

Nem csak stoner hódok debütáltak péntek este Szegeden: először látogatott el a Napfény Városába a Leander Kills is, nem kis tömeget bevonzva. Köteles Leander új formációja nem csak az eladási listákon robbantott nagyot, hanem az Ifjúsági Házba is meteoritként érkezett meg, az első számtól az utolsóig tomboló közönséggel, akik ráadásul már hangolhatnak a nyárra, ugyanis Leander a buli végén úgy búcsúzott: „Találkozunk SZIN-en!” A Túlélő lemez számai megmutatták, hogy Köteles úr még mindig nagyon ért ahhoz, hogy hogyan kell a közönségbarát együtt-éneklős refréneket irgalmatlan ipari zúzásokkal összeboronálni (itt jegyzem meg, hogy én sosem voltam barátja annak, hogy metált magyar dalszöveggel műveljék, de a Leander állandó partnereként működő lánykórus eloszlatta az ezzel kapcsolatos kételyeimet a koncerten). Természetesen a Leander-életmű klasszikusai sem maradt el a buliról, a Leander Rising-éra, illetve azt megelőző időszak néhány dala is helyet kapott a koncerten, melyek még mindig nagyon jól működnek, bár némi árnyékot vetett e számokra az a tudat, hogy az eredeti előadójukat már sajna nem láthatjuk élőben (ugyanez érvényes Jankai Valentin dobos esetében is a Blind Myself miatt, viszont ettől függetlenül hatalmas piros pont jár Jankai úrnak azért, amiket a dubcuccán művelt). Azonban ahol egy ajtó bezárul, ott egy másik kinyílik – az elmúlt időszakban érte néhány érzékeny veszteség a hazai fémzenét, de a Leander Kills egy kiváló új formáció, amely nem meglepő módon erősen hajaz a Rising-ra, de mégis kellő új ízzel „gyilkol”. A durva részek durvábbak, a lágyabb részek lágyabbak, mint Leander előző bandájában, de talán fölösleges is ez a párhuzam, mivel teljes mértékben megállja a helyét önmagában a Leander Kills.

1 hozzászólás

Kattintson ide! (automatikus fordítás)


Kattintson ide a kép beszúrásához.

  • '>
    1. alsőkikötős
    2016. június 7., kedd, 07:34
    Válaszolok

    kezd a koncertekkel és a fesztiválokkal tele lenni a hócipőm. a családommal együtt szeretnénk nyugodtan pihenni. nem a dübörgést és a részeg hordák üvöltözését hallgatni.