Vélemény: Hol a felső határ?

Már most borítékolható, hogy a Nagy-Britanniát megrázó sajtó és rendőrségi botrány főkolomposai, ügyészségi vizsgálat ide vagy oda, büntetés nélkül megússzák ezt a páratlan és szégyenteljes (bűn)cselekményt.

A szó valódi értelmében is egyre véresebbé válik az angliai telefonlehallgatási és korrupciós ügy: holtan találták Sean Hoare-t, a múlt héten megszűnt News of the World bulvárlap egykori újságíróját. A szűkszavú sajtóközlemény bizony a hír műfajának alapkövetelményeit sem elégíti ki, hiszen a „holtan találták” tényén kívül sem a hely, sem az idő, sem halálának okára utaló megjegyzés nem hangzott el. Mindösszesen az, hogy Sean Hoare a News of the World, majd később a „hétközi” testvér, a The Sun munkatársa volt és ő mondta el először a New York Timesnek, majd a BBC-nek hogy a napi bulvárújság főszerkesztője, Andy Coulson, tudott a lap által alkalmazott mobiltelefon-feltörésekről és - lehallgatásokról. Akkor a főszerkesztőnek távoznia kellett a lap éléről, igaz, nem lefelé, hanem felfelé bukott, s David Cameron jelenlegi brit miniszterelnök sajtószóvivője lett. Sean Hoare-t viszont holtan találták. Ő (volt) az egyik kulcsfigura a Rupert Murdoch sajtómágnás által birtokolt bulvárlapok piszkos ügyeinek kiteregetésében, s valószínűleg ő lett volna a továbbiakban is, hiszen, mint a szerkesztőség(ek) belső munkatársa, valószínűleg olyan adatok birtokában volt, amelyek a botrány későbbi tisztázását is megkönnyítették volna. Volna. Éppen ezért érdekes, hogy a csaknem 24 órája napvilágot látott hír még mindig az eredeti formájában található az angol nyelvű hírportálokon, de a magyarokon is. Nyilván a Scotland Yard, amely szintén sáros a lehallgatási ügyben, most „mindenre kiterjedő nyomozást indított a haláleset körülményeinek tisztázása érdekében, s a vizsgálat fontosságára való tekintettel egyelőre nem ad bővebb tájékoztatást a sajtó számára.” Így szokták a nehezebb ügyeket a nyilvánosság elől elzárni. Furcsa, a News of the World és a The Sun korábban éppen az ilyen esetekben volt mindenkinél gyorsabb, tökéletesen és megbízhatóan jól értesült, igaz, a gyanútlan olvasó nem is gondolta/gondolhatta, hogy ezek az információk esetleg bűncselekmények elkövetése (illetéktelen és törvénytelen telefonlehallgatások) révén jutottak a lap birtokába! Már most borítékolható, hogy a Nagy-Britanniát megrázó sajtó és rendőrségi botrány főkolomposai, ügyészségi vizsgálat ide vagy oda, büntetés nélkül megússzák ezt a páratlan és szégyenteljes (bűn)cselekményt. A Murdoch-birodalom feje, a szinte aggastyán korban lévő Rupert Murdoch, ma is joviálisan mosolyog a kamerákba és a fotósok lencséibe, ő már tisztában van mindezzel. Rebekah Brooks, aki 2000 és 2003 között volt a News of the World főszerkesztője, letartóztatása után alig egy napot töltött a rácsok mögött, óvadék (sehol nem olvashatjuk, hogy mekkora összeg) ellenében szabadon engedték - októberig. Jelek szerint akkor kezdődik majd a tárgyalás. De abban is biztosak lehetünk, hogy addig a nyomozás kideríti majd: nem az egykori főszerkesztő a ludas a tisztességtelen információszerzés megszervezésében, hanem valaki más…S az is érdekelne, meg nyilván a közvéleményt is, hogy ki adott kenőpénzt a „jelentősebb bűncselekmények ügyében nyomozó rendőrtiszteknek a bizalmas információkért”? Nyilván nem a sajtóház portása! De nem csak a bűnügyi rovat „felturbózása” volt a megszűnt bulvárlap egyik alapvető célkitűzése, hanem az ismert emberek, színészek, sportolók, politikusok telefonjainak a lehallgatása is. A Beatles Együttes egyik frontembere, Paul McCartney, David Beckham labdarúgó, Jude Law színész, de az angol királyi család szinte egyik tagja sem kerülhette el a szennylap csalárdságát! Most, hogy a botrány kirobbant, Murdoch-ék megpróbálják játszani az ártatlan bárány szerepét: az apa és fia, James, bocsánatot kért az olvasóktól a mobiltelefon-lehallgatási ügyért! Igaz, ennek eddig nem sok eredménye volt, a rendőrség tovább nyomoz, de maga a kormányfő, David Cameron (akinek a sáros Andy Coulson volt a sajtósa…) is határozott lépéseket követelt az ügy tisztázása érdekében. Rupert Murdoch-ot és fiát, James Murdoch-ot meghallgatta a brit illetékes parlamenti bizottság is. Ez az inkább színjátéknak, mintsem komoly parlamenti eseménynek számító kétórás meghallgatás nem okozott csalódás azoknak, akik már hallottak ilyet (például nálunk). A két Murdoch először is sajnálta az ügyet, merthogy egy úriember ezzel szokta kezdeni a fellépését, másodszor pedig kifejtette, hogy nincs igazán rálátásuk a dolgokra, mert „annyira elfoglaltak” voltak, harmadszor pedig: szívesen(!) eljönnek máskor is egy meghallgatásra, miután „alaposan kivizsgálják” cégeik ügyét. Az agg médiaguru (aki időnként el-elbóbiskolt a fontos összejövetelen) nyilatkozatot kívánt felolvasni, amit azonban a bizottság elnöke nem engedélyezett, azután kifejtette, hogy igenis szükség van az oknyomozó újságírásra, de az etikai kódex szigorúbb szabályozására is, bár, ezt a hozzá tartozó lapok munkatársai tanulják! Mindeközben az utcán nagyobb csoport tüntetett a cégcsoportban feltárt bűnügyek ellen (kiváltképpen a meggyilkolt kiskorú lány mobiljának feltörése kapcsán), követelte a médiavezetők távozását, de itt-ott láthattuk az aktuális kormányfő, David Cameron, távozására utaló transzparenseket is. A parlamenti teremben egy középkorú férfi tálcára készített borotvahabbal próbálta az idősb Murdoch-ot „betakarni”…Egyszóval zajlott az élet a sajtóbotrány kapcsán. Kinn is, benn is. Hol a felső határ? Meddig lehet elmenni egy magát demokratikusnak vélt és tartott társadalomban a média-elsőség megnyerése, s ezzel egyidejűleg és párhuzamosan a profitszerzés fokozása érdekében? Barátom, aki nem a média világában dolgozik, de az átlagnál jóval tájékozottabb a mindennapi kül- és belpolitikai, kiváltképpen pedig a sporteseményeket illetően, nemes egyszerűséggel azt válaszolja a címben is elhangzó kérdésre: Olyan nincs! Egyszóval nem létezik felső határ, amit a mai társadalomban - a tiszta erkölcs és a tisztességes gazdálkodás ismérveinek tiszteletben tartásával - meg lehet határozni. Az egykori etikai kódexnek nevezett szabály- és viselkedés-gyűjteményt a legtöbb helyen már vagy a fiókok mélyén tárolják vagy kidobták. A társadalom erkölcsi normái - s itt nemcsak az angolra gondolunk, hanem bennünket is ide sorolva, tehát a magukat felvilágosult társadalmaknak nevező közösségekre- olyannyira fellazultak, hogy igazán nem is érezzük hol a határ, maximum annyit: ha pénzt lehet csinálni valamiből, akkor az erkölcsös! Kíváncsi vagyok, hogy a fenti szégyenteljes esetnek, a brit parlament Cameron által összehívott rendkívüli ülése után, lesz-e valamilyen következménye a Murdoch cégbirodalom további „viselkedési kódexére”? S arra is, hogy a bennünket bíráló és gátlástalanul szapuló EU-parlamenti képviselők, élükön a szánalmasan és nevetségesen handabandázó Daniel-Cohn Bendit-tel, vajon felszólalnak-e a magas grémium ülésén és kérik-e a brit sajtótörvény esetleges felülvizsgálatát és módosítását? Őszinte legyek? Egyikben sem hiszek…