Sport

Egy szegedi blogja a jégkorong-vb-ről: 3. nap

2011. április 21., csütörtök

Egy szegedi blogja a jégkorong-vb-ről: 3. nap

Már csak egy kérdés van

Petró János kollégánk helyszíni élménybeszámolója a Papp László Budapest Sportarénából, a divízió 1-es jégkorong-világbajnokságról. Nemzeti válogatottunk hétfőn a dél-koreaiak elleni sikerrel folytatta menetelését a feljutásért folytatandó harcban. Mivel az olasz válogatott az esti meccsen simán túllépett a fáradt és harmatos Dél-Koreán, számunkra már csak egy kérdés maradt. Szombat este ki jut fel az A csoportba? A szervezők egyik legjobb ötlete, hogy a délutáni mérkőzésekre beengednek néhány száz iskolást, akik zászlókkal, dudákkal és folyamatos buzdítással teremtenek vb-hangulatot az Arénában. Ennek köszönhető az is, hogy a spanyolok több mint százperces gólszünete után, úgy ünnepelték a VB első spanyol gólját, mintha az a torna mindent eldöntő találat lett volna. Az sem számított, hogy a holland csapat ekkor már 6-0 arányban vezetett. Ekkor még úgy gondoltam, ez csak a felvezető mérkőzés, este végre megtudjuk, mire képes az olasz csapat. De visszagondolva a két találkozóra, számomra ez a meccs volt élvezetesebb. A hollandok bizonyították, hogy két vereségük ellenére stabil középcsapatnak számítanak a divízió 1 mezőnyében, a spanyolok pedig nagy valószínűséggel lifteznek vissza az alsóbb régiókba. Olaszország ismét takaréklángon, ám a korábbiaknál sokkal jobb játékkal biztosította magának a szombat esti ki-ki mérkőzést. Ám a takaréklángot ezen az estén Dél-Korea engedélyezte. Az ázsiaiak fáradt, kedvtelen csapat benyomását keltették, nyomokban sem látszott az a harci kedv és győzni akarás, amit hétfő este a magyarok ellen megcsodálhattunk. Az olasz válogatott vette a lapot és 60-70 százalékos erőbedobással meglehetősen simán lépett át ellenfelén. Tette ezt úgy, hogy a hatodik góljuk már tényleg A csoportos, izmos, hálószaggató dugó volt. Dél-Korea pedig ezen az estén elfelejtette, hogy minden gólra játszott sport alapja a védekezés. Mondhatnám azt is, ha valaki odatolt volna a kapu elé, akkor én is üthettem volna egy gólt. Mert ezzel a területtel a pályán lévő koreai bekkek nem igazán foglalkoztak. Ami a magyar csapat számára figyelmeztető szombatra, az olaszok két nullára nyert meccset hoztak, és a torna eddigi három mérkőzésén mindössze két gólt kaptak. Ha belekényszerítenek minket a brusztolós, kekeckedő, lassú játékukba, akkor nekünk is lehetnek gondjaik a góllövéssel. Vezetnünk kell ellenük, ha lehet több góllal, mert azt még nem láthattuk, mire képesek hátrányban. Ma szünnap, holnap Dél-Korea Hollandiával meccsel, mi pedig várhatóan könnyed gálát tarthatunk a spanyolok ellen. Divízió 1. Jégkorong VB, Budapest Hollandia – Spanyolország 8-2 Olaszország – Dél-Korea 6-0 A magyar embert, főleg ha már elmúlt ötven, nem szabad nyugat felé engedni. Feldúlja, mint a hunok, aztán hazajön és összehasonlít. Így van ez velem is, akaratlanul összehasonlítom a két évvel ezelőtti zürichi A-csoportos élményeimmel a mostani rendezést. Az ugye evidens, hogy Budapesten a sör drágább, mint Zürichben volt. A márkáról ne is beszéljünk. Az már kicsit kellemetlen, hogy az esetleges külföldi vendégeket az arénában a magyar konyha olyan elhíresült remekeivel várjuk, mint a perec és a pogácsa. De két euróért meg lehet kockáztatni egy szerényen megpakolt szendvicset is. Ezek voltak Zürichben is, de a csarnokban és annak környékén természetes volt a sült kolbász és más meleg ételek jelenléte. A csarnok melletti szurkolói zónáról ne is beszéljünk, ahol ajándéktárgyak, sörsátor, kivetítő és koncertek vártak a nézőkre. Zürichben észrevétlen el lehetett tölteni egy napot, Budapesten két meccs között az ajándékbolt és az ötszáz forintos sörön túl csak a céltalan várakozás lehetősége vár ránk. Svájcban mérkőzések előtt a kivetítőn bemutatták a két országot, elsősorban azok jégkorongsportját. Csapatok száma, igazolt játékosok száma, fedett csarnokok száma és hasonló, természetesen videóval alátámasztva. Utána képekkel és adatokkal a két csapat játékosainak promóciós anyaga következett. Budapesten a műsorvezető némi információval megspékelve felolvassa az összeállításokat. Ezalatt a kivetítő a főszponzor sms-játékának bugyuta üzeneteit tolja elénk. De ez még hagyján. A gólok visszajátszását is többször felülírja egy-egy mms-üzenet, ilyenkor előfordulhat, hogy Sikorcin gólja helyett valakinek a kedvenc szobakutyáját láthatja a nagyérdemű. És nem utolsósorban Zürichben a megváltott belépővel ingyenes volt a tömegközlekedés, aminek egyenes következménye volt, hogy személyautót elvétve lehetett látni a csarnok közelében. Akkor mi a pozitív? Az hogy Budapesten mi vagyunk az esélyesek, és valljuk be a jegyárak is bőven megfizethetőek. A biztonságiak udvariasak és a beléptetés is zökkenőmentesen megy. Igaz ezzel Svájcban sem volt gond. Hajrá magyarok, hajrá Szeged!

Petró János

magyar jégkorong-válogatott