Szegedi gyárak: Az élelmiszeripar szárnyalása + VIDEÓ, FOTÓK

2011. február 17., csütörtök • Cikk nyomtatása • Küldés e-mailben

3. rész

02_pick_husuzem Az élelmiszeripar a város nagy múltú hagyományos ipara, amely a térségben rendelkezésre álló nyersanyagok feldolgozásán alapul. Számos élelmiszeripari ágazat meghonosodott Szegeden, így a húsipar, a konzervipar, a paprika-feldolgozás, a malomipar, a tejipar, a boripar, valamint a helyi igényekre termelő sütőipar, továbbá a gyógy- és szikvízgyártás. Szeged leghíresebb termékeit az élelmiszeripar adta.

Az élelmiszeripar szárnyalása: a Pick Szalámigyár

A város legnevesebb élelmiszeripari üzeme a Pick Szalámigyár a II. világháború utáni időszakban tett szert világhírnévre. 1947-ben még 60-70 munkással dolgozó kisüzem létszáma 1949-re megközelítette a 300 főt. A szalámigyár Szeged élelmiszeriparának legsikeresebb vállalataként nagy utat tett meg a lényegében kisipari szalámigyártástól a legkorszerűbb gyártósorokon évszázados recept szerint folytatott tömegtermelésig. A Pick szalámi, mint a város emblematikus terméke ismert lett számos országban, köztük a legigényesebb külföldi piacokon is keresett termékké vált.

Tömegtermelés egy manufaktúrában: a konzervgyár

A térség zöldség és gyümölcstermelése megfelelő hátteret jelentett a konzervgyártás kialakulásához. A gyár az üzemelés tekintetében lényegesen jobban állt a szegedi vállalatok többségénél, ahol a termelés vontatottan folyt. Konzervált paradicsomot, pritamint és szárított hagymát sőt még nyúlpástétomot is exportáltak Nyugat-Európába.
Az eredetileg nem konzervgyárnak épült kisüzemet hatalmas gyárrá fejlesztették a téglagyári bányagödrök közé szorított területen. A folyamatosan épülő termelő csarnokokat nem technológiai sorrendben helyezték el, hanem mindig oda, ahol éppen helyet találtak. A gyártelep állandó átépítés alatt állt, nem rendelkezett nagyságrendjének megfelelő raktárakkal, út- és közműrendszerrel. A vállalat beruházások hiányában különféle újításokkal, saját erőből megoldható ésszerűsítésekkel próbálkozott. Eközben az 1950-es évek első felében a hazai konzervipar gyárai jelentős beruházásokhoz jutottak, de a Dél-Alföld – kiemelkedő zöldség- és gyümölcstermelési lehetőségei ellenére – és a szegedi gyár ebből nem részesült.

A munkanélküliség megszűnése

04_konzerv A gazdaság fejlődésével az 1960-as évek elején megszűnt a munkanélküliség Szegeden. A konzervgyár a szezonális időszakban már létszámhiányt tapasztalt a szerződéses dolgozók körében. Kezdetben a honvédség segítségével és nyári szünidős diákokkal pótolták a hiányt.
1965-ben már 300 dolgozót szállítottak naponta bérelt autóbuszokkal a gyárba, és négy előkészítő telepen folyt a munka a községekben 600 fővel. A szatymazi őszibarack telepítések ezekben az években fordultak termőre, korlátlan felvásárlási lehetőséget teremtve. Öt év alatt 200 tonnáról 4000 tonnára növelték az őszibarack feldolgozást.
A Szegedi Konzervgyár 1968-ra az ország harmadik legnagyobb mennyiséget és értéket termelő konzervgyára lett. A sikeres éveket követően 1970 után romlottak a vállalat pozíciói. A gyár dolgozóinak átlagkeresete Szegeden a legalacsonyabbak közé tartozott. Emelkedett a fluktuáció, egyre többen távoztak jobban fizető vállalatokhoz. Egyes években több mint ezer fő lépett ki a konzervgyárból.
A nyolcvanas évek második felében három év alatt a konzervgyár nyugati exportja 2 millió dollárról 10 millió dollárra nőtt. Ugyanakkor a Szovjetunió egyre kevesebb konzervet rendelt, majd 1990-ben a kormány leállította a rubelelszámolású exportot. Hatalmas készletek halmozódtak fel, a kellő forgótőkével nem rendelkező gyár jelentős hitelek felvételére kényszerült egyre növekvő kamatok mellett. Egyrészt elvesztette mezőgazdasági nagyüzemi nyersanyagbázisát másrészt legnagyobb piacát, és nem tudott alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez.

Csak a híre maradt: A szegedi paprika-feldolgozás

A szegedi paprika a város országosan, sőt a határokon túl is nagy hírnévvel rendelkező terméke. A térségben termett fűszerpaprikát hosszú ideig kisipari módszerekkel, sok-sok kézi munkával, hagyományosan dolgozták fel. A felfűzött paprikát természetes úton füzérekben szárították, kézzel hasították, kierezték majd paprikamalmokban megőrölték.
Az államosítások után, 1949-ben jelentős beruházásokba kezdtek a paprikafeldolgozó iparban. A gyártás erős idényszerűséget mutatott, szezonban 1200-an is dolgoztak a gyárban. A paprika-feldolgozás néhány hónapig tartott, utána álltak a gépek, és elküldték az idénymunkásokat. Az idényszerűség csökkentése érdekében a paprika természetes szárítása helyett mesterséges szárítást vezettek be. 1956-ban napi 20 tonna kapacitású szárító üzemet építettek, mely a paprika-feldolgozás befejeződését követően a nyári hónapokban kamillát, almát és zöldségféléket szárított.
05_paprikamalom A paprika-feldolgozást egyre inkább a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat központi telephelyére koncentrálták. A város különböző pontjain levő régi paprikamalmok helyett új malmot építettek, gépesítették az eléggé munkaigényes anyagmozgatást és a csomagolást. A folyamatos fejlesztések eredményeként a kezdetleges körülményekkel induló üzemből az évek során gyár lett, amely a fél ország fűszerpaprika igényének kielégítése mellett jelentős exportot bonyolított le, majd a piaci lehetőségek szűkülése miatt a paprika-feldolgozás mellett egyre jelentősebb konzervipari tevékenységbe kezdett. Jelentős sikereket értek el a levesporok gyártásában, 1967-ben már 220 vagon készült belőle. A hazai piacon akkoriban elterjedt külföldi gyártású Vegeta ételízesítő helyettesítésére megkezdték a Delikát 8 termék kifejlesztését.
A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat az 1980-as évek elején élte fénykorát, évente 6-8 ezer tonna paprikát őrölt. Monopolhelyzetben volt a piacon a kalocsai gyárral együtt. Mögöttük állt a termelői háttér, a nagyüzemek, a nagy táblák és a háztájik, minden működött. A szegedi paprikát kedvelték külföldön, főleg Németországban. 1988-ban megszűnt a paprikaőrlés monopóliuma, és mások is megjelentek a piacon. A szabad verseny körülményei között majdnem tönkrement a szegedi paprikafeldolgozó, mivel nem rendelkezett megfelelő forgótőkével. A paprikafelvásárlás idején nem fizették ki a termelőket, és az őrölt paprika bevételéből közel egy éves késéssel jutottak a pénzükhöz. Az addig alacsony kamatú banki hitelekből tartották fenn az üzemet, de az infláció nyomán emelkedő kamat miatt a cég eladósodott, a külföldi konkurencia olcsóbban termelt, így hatalmas eladatlan készletek halmozódtak fel. Az 1990-es években a cég fizetésképtelen lett, és felszámolási eljárás indult ellene.

A következő részben: Kis- és nagyipar
Az előző részben: A háborútól a tervgazdálkodásig

Forrás:
Blazovich László: Szeged rövid története
Reizner János: Szeged történet I-IV.
Kristó Gyula (szerk.): Szeged története

Összeállította: Illés Tibor

Konzervgyártás 1949

Ugrás az oldal tetejére

Hozzászólások

Eddig 7 hozzászólás érkezett.

Kattintson ide! (automatikus fordítás)


Kattintson ide a kép beszúrásához.

A SZEGEDma.hu tekintettel van a személyiségi jogokra, elutasítja a gyűlöletkeltést és az uszítást. Kérjük, tegyen így Ön is, hiszen a hozzászólást saját felelősségére írja!
Ön a(z) 54.211.138.180 IP címről szól hozzá.

  • 7. Gépész hozzászólt ekkor: 2011. február 19., szombat, 19:47
    Válaszolok

    Azért maradjunk reálisak! Nem minden volt pocsékság a szocializmus idején. A teljes ipari termelésnek szerintem minimum harmada versenyképes volt világszerte. Ez az élelmiszeriparunk volt, a könnyűipar, az elektronika és villamosságipar, meg még a gépipar nagyrésze is (például az Ikarus, Rába, Ganz, Csepel művek, a Hódgép és a mezőgépgyártás, de súlyosan problémás volt Ózd, a kohászat és a vasipar). Nagyrésze csak foglalkoztatott, hogy ne legyen munkanélküli. El lehetett adni, piac is volt rá világszerte, igaz főképp keleten, nem az akkori tőkés országokban, de volt. Ráadásul jól álltunk Dél Amerika, Latin Amerika, Közel Kelet és Afrika országaiban! Ezek a piacok és kapcsolatok 90-ben egyik napról a másikra nyekk!
    Nagyon megfizettük az árát a rendszerváltozásnak!
    Dehát a szabadságnak ára van…

  • 6. K.Nagy hozzászólt ekkor: 2011. február 19., szombat, 18:57
    Válaszolok

    Tiborcz, akkor tudnod kell, hogy kik voltak! Az exportosok, mint Komócsin Lacika meg a Szentgyörgyi Pali neje, a Kati…

  • 5. Tiborcz hozzászólt ekkor: 2011. február 19., szombat, 18:32
    Válaszolok

    1968- 1988- ig a Szegedi Konzerv gyár szállított Szovjet unióba, Német országba , Skandináv Országokba,
    Jugoszláviába. Csak a Jugoszláv hadsereg részére évente 2O vagon konzerv- borsó , zöld bab , sűrített paradicsom, és Kompótok lett szállítva. Kár volt ezért a gyárért, ismertem, mert többször részt vettem a minőség ellenőrzésben szállítás előtt. Szeretném tudni, kik voltak azok az okosok, akik aSzilánkot tették a helyébe , meg raktárakat, bagóért !

  • 4. Gépész hozzászólt ekkor: 2011. február 17., csütörtök, 13:51
    Válaszolok

    Te mit szívsz kispajtás? :D
    Az 1998-2002 közti eredményekből tengődtünk 8 évig és csúsztunk lefele folyamatosan.
    Tudjam már hogy mi a helyzet az iparban!
    99-2000-ben jóformán duplájára nőttek a munkabérek az 50 ezres minimálbérrel kapcsolatosan. És 1 darabbal kevesebb külföldi nem jött ide, sőt!
    2002 után meg az adóemelésekkel olyan munkabéreket kellett kiízzadni – elsősorban a termelő – multinacoknak is, hogy aztmondták, hogy hagyjatok már… Ebben az időben indult be iparilag Szlovákia és Románia. Sorra telepütek hozzájuk az ipari cégek, akik szétnéztek nálunk is, aztán ennyi. Mint például a Peugeot. Konkrétan még Szeged is szóba került mint gyárépítés, aztán se Szeged se Magyarország nem lett, hanem lett szlovákia és Rimaszombat. De nézzél szét mondjuk nem messze, hanem Aradon. Sorra olyan cégek vannak ott mint a Leoni (osztrák kábelosok, Egerbe volt üzemük), Contitech , stb.
    Ez volt 2010-ig, mostanába meg hogy nem mondjuk Szegedet választja egy cég annak nem a Fidesz kormány az oka. Rendkívüli adók? Fehéren-feketén kimondta Orbán, hogy a termelő (produktív) ágazatok esetén semmi különadó meg elvonás. A különadók a szolgáltatási és bankszektorra meg a nagyker zömében multinac üzletláncokra vonatkoznak.
    Az hiányzik neked, hogy nincs 500 “jól fizetett” callcenteres munkahely, amihez kell 500 telefon és egy 5 emeletes ház? :D :D Nekem jobban hiányzik a Botka-gyurcs által elszalasztott Pözsós balhé!
    A 16%-os szja és 10%-os társasági adó totál versenyképes az egész világon! Az a baj, hogy te és a nagyeszű szoci géniuszok egy aprósággal nem voltak tisztába: kevés az olyan ipar, biznisz ami kitermeli a 30-40%-os adóterhet meg a 20%-os társasági adót! A szoci mutyizás termel 30% fölötti hasznot, meg a prostitúció meg a kokain, de sokkal több nagyon nincs amit széleskörben csinálhatna a népség!
    Ezért kénytelen-kelletlen kialakult a kamu minimálbéres pacsiba fizetős világ.
    Úgyhogy aki nem jön ide az nem elsősorban a kedvezőtlen gazdasági környezet miatt teszi!
    Hanem mondjuk a helyi pocsékságok miatt mint az építményadó amit zseniális Lacink még emelt is 2011-re!…:D :D :D
    Ha ezt a kutyaütő népséget 2010-ben nem szavaztuk volna megalázóan ki a kormányzásból, akkor lenne durván szemét világ!
    Ami azt illeti 2012-ben, kb egy év múlva lesz halvány értelme standolni, hogy mit javult a gazdasági helyzet 8 év elkúrás után. De ha reálisan belegondolunk, akkor 8 év elkúráshoz kell 4-8 év mire helyrehozzuk!
    Vonzóvá elsősorban az adórendszer tesz egy országot. Nem az asztalracsapkodás, hagyjál már hülyeséggel meg hazugsággal-ármánykodással! :D :D

  • 3. Debra hozzászólt ekkor: 2011. február 17., csütörtök, 11:55
    Válaszolok

    Gépész, de sok eszed van! 2002 előtt szinte semmilyen gyár alapítás nem volt az országban mert mucsai Orbán Viktor akkor is csak az asztalt tudta csapkodni de vonzóvá nem ez teszi a hazánkat a befektetők előtt. 2002 után érdekes módon felépültek az autópályák, Szegeden benépesült a város szélén felépített új logisztikai park, fejlesztett a Szilánk Zrt, bővített a Mediteam Zrt és a Contitech. Kecsón megépül a Mercedes-Benz gyártósor, jól áll a Naturtex. Mi kell még? Ha xar a költségvetés a munkanélkülieknek, nyugdíjasoknak adott pénzek miatt és ettől drága a magyar munkaerő és magasan tartják az adókat, nem kell csodálkozni hogy lemaradunk lehetőségekről. A T-Home hozott volna 500 munkahelyet Magyarországra de a Fidesz és az extra adó miatt inkább elmentek Szlovákiába, pedig az az 500 munkahely itt Szegeden is lehetett volna! Botka nem tudta Orbán száját befogni, hogy ne riasszák el a cégeket. Remélem időközben ezt Orbán is belátja és átadja a vezetést egy pénzügyekhez értő, nem zsíros paraszt fideszesnek. Sok nagy tehetség van gazdasági vonalon a jobboldalon, csak elnyomják őket.

  • 2. papa hozzászólt ekkor: 2011. február 17., csütörtök, 09:36
  • 1. Gépész hozzászólt ekkor: 2011. február 17., csütörtök, 09:05
    Válaszolok

    Gyártásszervezésben, termelésirányításban akkor se voltak a toppon. Nem is csodálkozok a mostaniakon, hogy nem volt kitől tanulni.
    Konzervgyár raktár nélkül, meg adhoc improvizatív gyárépítés… :D
    Mindegy. Érdekes a konzervgyár történet, meg a kábelgyár, meg a gumigyár, Pick, tejipar, Ruhagyár, Cipőgyár, kender, textil, stb. Hogy eltűntek! Mennyire nincs helyettük semmi! Botkáéknak 8 év alatt tulajdonképpen semmit se sikerült idecsábítani, semmit! Van egy napfényfürdőnk, ahol max 30 ember dolgozik, jórészt ők is adják a vendégkört… :D
    Mondtam én, a fürdőben a biznic az építés volt, nem az üzemeltetés!.. :P :P

Ugrás az oldal tetejére