Kékítőgolyó – Thealter-blog: nyolcadik nap

„…faszínessel látott hozzá a világ teremtéséhez…”

Tekintsünk el attól, hogy a „felnőttek” fesztiváljára másfél órára belógott a diákszínjátszás. Tegyük ezt azért, hogy felmentsük a fiatal szereplőket az egyébként cseppet sem zavaró hiányosságok alól, mint például a beszédtechnika nehézségei. Mert mindezek ellenére hiteles játékkal állítottak tükröt az idősebb nézőknek is.

Ez volt az előadás legnagyobb színészi erénye. Cziczó Attila jó színházat csinál, nem véletlen, hogy az idei Feszt-Fest első díját hozta el a rendezés. Igaz, számomra már kicsit túl sok volt a jól érthető rendezői üzenetből, többször éreztem úgy, hogy itt a vége, jöhet a taps. A Fém talán legnagyobb erénye az élet igenlése. Teszi ezt úgy, hogy közben a színpadon megállás nélkül játszódnak a kiábrándító jelenetek.

Bicskei Zsuzsanna Abzu-ját majdnem végig el tudtam fogadni. Egy olyan mondavilágba emelt át, melyről szinte semmit sem tudok, egy olyan mozdulatvilág eszközeivel, melyről szintén szinte semmit sem tudok. A végtelenül lassú butoh menetelés, az ismeretlen istenekhez szóló imák, a tenger és a föld, a víz és az ember (istenek) kapcsolata szépen lejött. Zavaró talán csak a táncost zavaró hosszú selyem volt, melyet néha nem igazán szép mozdulattal rúgott maga mögé. Persze később eljött a zavaró öltözet ideje is, mikor e ruhát lebontva magáról egy végtelen és egyre gyorsuló körforgásba kezdett. Ez volt az előadás legszebb része, ideális befejezés lett volna. (Már sokadszor éreztem úgy a fesztiválon, hogy ki kell játszani az időt, az előadás önmagával szembefordulva folytatódik tovább.) Kár volt, mert ekkor még úgy állhattam volna fel, hogy igazából nem sokat értettem, de szép volt, majd utánaolvasok. A záró képben Bicskei immár erdélyi zenére, talán összekötve a sumer mondavilágot a magyarral, valahogy behozva Vajdaságot is, akár Tolnait is, aktualizálja amit eddig láttunk. De ebben éppen a korábban említett hosszú ruha akadályozta, a tánclépésekből csak a test vergődését láttam, mindezt a nézőknek háttal játszotta és végtelenül hosszan. Így aztán nézhettem a háttérre vetített képeket, főleg távoli tájakat, egy könnycseppet az arcon. Hogy még konkrétabbak legyünk.

„…a monarchiában fiuméban-velencében szolgáló / tömörkény-hősök sorsára jutottam / akik már vakon / pusztai tanyáikon hallucinálják az adriát…” *

Fészek Színház (Gárdony) – Cziczó Attila: FÉM – abszurd dráma szünet nélkül
Bicskei Zsuzsanna (Románia): Abzu – Mélység s aki ott csak hal – Szöveg és tánc kompozíciójú szólóest

Petró János

* Tolnai Ottó: Nincs nyelve

7 hozzászólás

Kattintson ide! (automatikus fordítás)


Kattintson ide a kép beszúrásához.

  • '>
    7. szerintem
    2010. július 25., vasárnap, 11:43
    Válaszolok

    Rendben, megértettem, akkor a felnőtteknek is tanulni kell 🙂

  • '>
    6. Petró János
    2010. július 25., vasárnap, 11:11
    Válaszolok

    Az előző évben az Ekisfeszt összes előadásáról írtam. Az idén is szerencsésebb lett volna néhány “magasabban jegyzett” produkció helyett őket választanom. Fizikailag és lelkileg ennyire tellett.

  • '>
    5. Petró János
    2010. július 25., vasárnap, 11:07
    Válaszolok

    Szerintem nem a kamaszok hibája, ezért nem írtam be a blogba. Annak a pedagógusnak a figyelmetlensége, aki mellett ott volt egész nap egy önkéntes és csak a kéréseire várt. Ennek ellenére öt perccel az előadás előtt jutott eszébe, hogy valami hiányzik. Nem is akarok erről többet. Az hogy mit nézek meg, az a szabadidőm függvénye is, a szentesieknél a Didergő lett volna. A lényeg: tényleg nem akarom elhallgatni a szentesi diákpalánták előadásait, megérdemelték volna, hogy írjak róluk. Ez most így sikerült. Nem hibáztatok senkit, csak magamat, hogy nem tudok nemet mondani.

  • '>
    4. jajmár
    2010. július 25., vasárnap, 10:58
    Válaszolok

    Kedves János! Nagyon sajnálatos, amit leírsz. A fiatalok mentségére legyen mondva, aznap volt egy ősbemutatójuk (a azsbadtéri előadás) 6kor és a Didergő 9kor, talán ezért is feledkeztek meg a kellékekről a rutintalanság mellett. És attól tartok, az előadás indítása is inkább a szervezőkön múlott, mint rajtuk. Mindenesetre nagyon sajnálatos, hogy így történt, már csak azért is, mert általában – sokszor méltatlanul – kevéssé kelti fel a fesztiválról tudósító újságírók figyelmét az Ekisfesztes program.
    (az EWkisfeszt “szokásos” helyszíne, a Jate klub, idén kiesett, valószínűleg ezért kerültek különböző helyszínekre – Kisszínház, Zsina, Pinceszínház – az ide sorolt előadások)

  • '>
    3. szerintem
    2010. július 25., vasárnap, 09:43
    Válaszolok

    A Tolnai-darab szerintem megérdemelt volna néhány sort, én láttam a Klauzál téri előadást, amikor az egyik színészpalánta a végén elsírta magát úgy átjárta az a bizonyos megfogalmazhatatlan, amit később a kőszínház és más színházgyár kiír szinte minden őszinte, tüzes ifjú tehetségből.
    Szerintem a kamaszok figyelmetlensége (mert nem gondolom, hogy szándékosan voltak tiszteletlenek) sutasága, ahogy írtad a rutintalanság “a kiegészítő tevékenység profizmusa” hiánya, egy baz…eggel és még néhány verbális pofonnal kellett volna elintézni, aztán írni a Megy a gőzös című darabjukról. Mert megérdemelték volna. Az érdemeikből mit sem von le, hogy megbántottak, ebből is tanulhatnának, ha megírtad volna.
    Szerintem.

  • '>
    2. Petró János
    2010. július 25., vasárnap, 09:27
    Válaszolok

    Igen, ez igaz és akkor az Ekisfeszt előadásairól nem is beszéltünk. Az írásban kimondottan a Zsina főprogramjára gondoltam, a szentesiekről köztudott, hogy minden évben itt vannak, és érdemben járulnak hozzá a programokhoz. De ha már megszólítottál megemlítem, hogy a Didergő szerepelt azon előadások között, amiről írtam volna, de a jegy tépetlenül ott van a zsebemben. Történt, hogy én voltam az a szerencsés, aki hazaszaladt öt pulóverért a csapatnak az előadás előtt két perccel, azzal a határozott ígérettel, hogy nem kezdik el nélkülem. Ezzel szemben az előadás már jócskán elkezdődött mire visszaértem és senkinek se jutott eszébe, hogy egy helyet foglaljon nekem a zsúfolt nézőtéren. Így sajnos kimaradt a blogból, pedig fontosnak tartottam, hogy a gyerekek bejutottak a “világot jelentő deszkákra”. A színjátszás mellett tanulni kell a kiegészítő tevékenységek profizmusát is, mert a színész nem önmagának játszik. Csak ennyi, amiért idén a szentesiek kimaradtak a blogból és kommentben is csak a megszólítás okán írtam meg.

  • '>
    1. jajmár
    2010. július 24., szombat, 23:15
    Válaszolok

    Kedves János! Nem éppen másfél őrára “lógott be” a “diákszínjátszás”, hiszen 7 alkalommal, nagy sikerrel játszották Tolnai-darabjukat a Klauzál, illetve a Széchenyi téren a szentesi drámaisok, akik 5 éve vannak jelen a fesztivál kínálatában, és ugyancsak ők bemutatták Didergő című előadásukat a Kisszínház színpadán. Szerencsésebb években pedig a még fiatalabbaknak is tartottak színházi tábort.