Megőrizni és erősíteni a magyarságot

2010. június 9., szerda • Cikk nyomtatása • Küldés e-mailben
Fotó: Illés Tibor

mm_it_01 Hogyan látják Amerikából az anyaországi és a kisebbségi magyarság helyzetét? Miért nem tartják elveszettnek a külföldön maradó fiatalokat? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Vörös Katalinnal, az Amerikai Magyar Tanárok Szövetségének titkárával a szervezet háromnapos szegedi konferenciája idején.

Az Amerikai Magyar Tanárok Szövetsége minden ötödik évben Magyarországon tartja konferenciáját, melyet két budapesti alkalom után most Szegedre hoztak. Vörös Katalin (második képünkön) nagyon elégedett volt a „Magyar-magyar kapcsolatok” (Bridges between Hungarians) című szakmai programmal, különösen a kisebbségben élő magyarok helyzetéről szóló szekcióülést emelte ki, amelyre mind a hét szomszédos országból érkeztek magas színvonalú előadások.
A három nap alatt változatos témákat jártak körül történelemtől irodalomig, gazdaságtudománytól népzenéig és művészetekig. Az egyesület sokoldalú szakmai társaság, a tagságot összekötő fő téma a magyarságtudomány és az ehhez kapcsolódó kutatások, melyek igen szerteágazóak. Szóba került a nyelvtanítás és a magyar nyelv és kultúra megőrzésének lehetőségei a kisebbségi helyzetben lévő között, de voltak olyan, magyar gyökerekkel nem rendelkező amerikai előadók is, akik Közép- és Kelet-Európa regionális helyzetét kutatják.

Bizakodva látni a helyzetet

voros „Mi mindig optimistán látjuk a magyarság helyzetét, mert abban a rendszerben, ahol élünk, csak így tudjuk elmondani az amerikaiaknak, hogy kik is a magyarok. Az optimizmus belénk szivárgott az amerikaiaktól, hiszen közöttük élve óhatatlanul átvesszük ezt a gondolkodásmódot” – fogalmazott Vörös Katalin. – „Mindig reménykedtünk – bár nem számítottunk rá, hogy 20 év után még mindig itt, a reménykedésnél fogunk tartani. Mégis bizakodunk, mert most is látszanak a határozottan fejlődő kapcsolatok, új irányok. Ezeket főként a fiatal kutatók lelkesedése igazolja, akik Berlinben, Londonban is hajlandóak alaposan utánajárni témáiknak, még az olyan – korábban tabutémának számító – anyagok esetében is, mint a két háború közötti időszak történelme.”
Az egyesület titkára biztatónak tartotta azt is, hogy a konferencia résztvevői a kisebbségben élő magyarok képviselőit hallgatva szintén főként pozitív dolgokról értesülhettek, pedig nekik sok esetben tényleg nem könnyű a helyzetük. Vörös Katalin szerint minden szomszédos országban megvan a törvényes kerete a kisebbségek életének, de ezt az ott élőknek kell öntudatosan és határozottan tartalommal kitölteniük.
„Mi, nyugaton élők, akik ugyanazokkal a gondokkal – például a megmaradásunk kérdésével – küszködünk, pillanatok alatt szót értünk a kisebbségi magyarokkal” – mondta, majd a konferencia időpontja, június 4-e apropóján hozzátette: „Nekünk, amerikai magyaroknak minden nap a nemzeti összetartozás napja, hiszen ha nem tartanánk össze, akkor nem tudnánk magyarnak maradni Amerikában. Én a hét szomszédos országban élők mellé nyolcadikként odatenném, mert odatartozónak érzem a nyugati magyarságot is, aminek legnagyobb tömbjei az Egyesült Államokban, Dél-Amerikában és Ausztráliában vannak.”

Magyarnak lenni és maradni

A konferencián levetítették Pigniczky Réka Inkubátor című dokumentumfilmjét is, amely a kivándorlók és gyermekeik nemzeti identitáskeresésének témáját járja körül.
„Már 100 éves az amerikai magyar hagyomány, és jó látni, hogy sok olyan kutatónk van, akik a korai bevándorlók és utódaik helyzetét tanulmányozzák” – mesélte Vörös Katalin. „Kezdettől fogva voltak olyan külföldre érkezők, akik ott maradtak és voltak, akik visszatértek. Egyformán fontosak, hiszen ők mindannyian a magyar nép részei.”
A konferencia szervezője egyébként a kaliforniai Berkeley Egyetemen dolgozik, ahol igyekeznek összegyűjteni és összefogni az oda érkező magyarokat email-listával és találkozókkal egyaránt.
„Sok fiatal magyar kutatóval találkozom. Ezek az újmagyarok – ahogyan mi nevezzük őket – néhány évet ott töltenek, aztán eldől, hogy visszajönnek-e Magyarországra vagy sem. Nem tartom elveszettnek azt az értéket, amit ők képviselnek és örülnék, ha itthon is úgy vennék, hogy nem elveszettek, hanem értékek továbbra is.”
Vörös Katalin fontosnak tartja, hogy kapcsolat legyen az anyaország és a külföldön élő magyarok között, hiszen ebből olyan sikeres együttműködések születhetnek, mint amelyről be is számoltak a konferencián: a pittsburgh-i és a szegedi egyetem dolgozott ki közös tudományos kutatási programot egy onnan hazatérő professzornak köszönhetően.
„Ezek a külföldön szerencsét próbáló fiatalok maguk is nagyon pozitív gondolkodásúak. Lelkesen vetik bele magukat a munkájukba, publikációikba és ha hazatérnek, ezt mind kamatoztatni tudják majd itt is. Azért vagyunk mi is pozitívak, mert ilyeneket látunk. Nagy reménységre ad nekünk okot a mai magyar fiatalság.”

(A második kép forrása: http://microlab.berkeley.edu/~voros/ )

Ugrás az oldal tetejére

Hozzászólások

Eddig nem érkezett hozzászólás. Szóljon hozzá!

Kattintson ide! (automatikus fordítás)


Kattintson ide a kép beszúrásához.

A SZEGEDma.hu tekintettel van a személyiségi jogokra, elutasítja a gyűlöletkeltést és az uszítást. Kérjük, tegyen így Ön is, hiszen a hozzászólást saját felelősségére írja!
Ön a(z) 54.224.19.6 IP címről szól hozzá.

Ugrás az oldal tetejére