A 81. Ünnepi Könyvhét keretében bemutatták Mód László és Simon András könyvét, „A Becsűletes Gazdaság egybe gyúlt... Adatok a szeged-szatymazi szőlőhegyi gazdaközösségek működéséhez” címmel. A szerzőpáros egy pohár bor mellett Szeged környéki szőlő- és borkultúráról álmodozott. Mód László, a Móra-múzeum néprajzkutatója (képünkön jobbra) a könyv alapötletéről elmondta: az elmúlt években rendszeresen úgy reklámozták a szegedi borfesztivált, hogy Szeged soha nem volt jeles szőlő- és bortermőhely. „Ezen a képen szerettünk volna többek között ezzel a kiadvánnyal is változtatni. Szerettük volna felhívni arra a figyelmet, hogy a város határában a 19-20. század fordulóján 12-13 ezer hold szőlő volt, tehát jeles helye volt a Kárpát-medence szőlő- és borkultúrájának. Ez a tény árnyalja a mára kialakult képet, és a rámutat Szeged egykori jelentőségére” – magyarázta portálunknak Mód László. Hogy miért éppen szatymazi szőlőhegyek? Nos, ez nem tudatos választás volt, a Móra Ferenc Múzeum néprajzi adattárában fennmaradt két jegyzőkönyv két szatymazi szőlőhegyről ad számot. Időben az 1870-80-as évektől az 1930-40-es évek elejéig terjedően rögzítik a gazdaközösség éves rendes, illetve rendkívüli üléseinek történéseit. Ezt a jegyzőkönyvet használta fel egyébként Huszka Lajos is, akinek A szatymazi szőlőhegyek címmel jelent meg kis füzete 1975-ben, melyből azonban terjedelmi okokból hiányzik a teljes forrásközlés. „Ez ma már nehezen hozzáférhető, ezért úgy gondoltuk, hogy a teljes forrásközléssel és a ’75 óta megjelent néprajzi szakirodalmat is figyelembe véve próbálunk egy alapos, részletekbe menő elemzést adni a bevezető tanulmányban” – tudtuk meg Simon Andrástól (képünkön balra). Mód László szerint igen széles lehet a könyv befogadóközönsége, mivel részint forrásközlésről van szó. A szerzők a bevezető tanulmányban csak egy olvasatát próbálják adni a dokumentumoknak. Akár egy történész is elemezheti az adatokat, vagy azok a szatymazi családok, akiknek valamikor ezen a két területen volt szőlőbirtokuk; ők egyfajta családtörténeti kutatás céljából is kézbe vehetik a kiadványt, ugyanis gazdanévsorokat is találunk a jegyzőkönyvekben. „Szatymaz Szegednek egyfajta üdülőövezete volt egykor, az árvíz után épült ki, az ott szőlőt művelő családok élen jártak a szőlőművelésben, a korban modernnek számító technikákkal, fajtákkal kísérleteztek, vezető szerepet töltöttek be, hiszen Szeged határa óriási kiterjedésű volt” – hangsúlyozza a néprajzkutató, hozzátéve, hogy ha jön egy kedvező időszak, újjáéledhetne a szatymazi szőlőkultúra, bár a globalizáció világában ez nagyon nehézkes.
