Névfordulós naptárunkban ezúttal a Pulitzer-díj makói származású megalapítójának születéséről, illetve Heckenast Gusztáv könyvkiadó és a 20. század második felének meghatározó magyar humoristája Hofi Géza haláláról emlékezünk meg.
1847-ben ezen a napon született Pulitzer József, világszerte ismertebb nevén Joseph Pulitzer (Makó, 1847. április 10. – Charleston, 1911. október 29.) magyar születésű amerikai újságíró, kiadó. A Pulitzer-díj, az amerikai újságírók legnagyobb presztízzsel járó díjának posztumusz alapítója. Újságírási stílusa továbbfejlődve az amerikai demokrácia és média fejlődése számára ösztönzőnek bizonyult: jelentős korrupciós ügyek, politikai botrányok és gazdasági visszaélések tényeit tárta fel az amerikaiak tömegei előtt és ez új törvények elfogadásához vezetett. Egy makói magyar zsidó terménykereskedő, Pulitzer (vagy Politzer) Fülöp és egy vallásos osztrák római katolikus anya fia volt. József katonai pályára szeretett volna kerülni, de gyenge egészsége és látása miatt többször visszautasították. Végül Hamburgban az amerikai hadsereg felvette. 1864 nyarán, 17 évesen kivándorolt, és az északiak oldalán részt vett az amerikai polgárháborúban. A háború után St. Louis-ban telepedett le, ahol 1868-ban egy német nyelvű napilapnál állt munkába. Az újságírói karrierrel szinte egyszerre indult politikai pályája: belépett a Republikánus Pártba és 22 éves korában, 1869-ben Missouri Állam közgyűlésébe választották. Pulitzer ambícióit nem elégítette ki sokirányú érdeklődése, 1872-ben újabb ismeretlen terepre lépett és üzletember lett. Több újságot megvett és ezeket egybeolvasztva máig sikeres lapokat alapított. Sikerei csúcsára vakon, megromlott egészséggel érkezett. 1878. április 10-én halt meg Heckenast Gusztáv (Kassa, 1811. szeptember 2. – Pozsony, 1878. április 10.) nyomdász, könyvkereskedő, könyvkiadó. Apja a kassai német evangélikusok lelkésze volt. Iskolai tanulmányait Eperjesen végezte, de a család rossz anyagi helyzete miatt tanulmányait félbe kellett szakítania. Ezután fűszerkereskedelemmel foglalkozott. 1826-ban Pestre ment, és Wigand Ottó könyvkereskedőnél helyezkedett el, majd megvásárolta a kereskedést. Váci utcai üzletét az 1838-as nagy pesti árvíz szinte teljesen elpusztította. Az újranyitást magyar írók segítették, a Budapesti árvízkönyv című kiadvány jövedelmével és külföldi kollégái is elengedték a tartozásait. 1838-ban nyitotta meg kölcsönkönyvtárát 8000 kötettel. 1840-ben társult Landerer Lajos nyomdásszal (a cég nevét ezzel Landerer és Heckenast-ra változtatva). 1848. március 15-én az ő nyomdájában nyomtatták ki a Nemzeti dalt és a Tizenkét pontot. Már előző este értesült arról, hogy mire készülnek Petőfiék. Heckenast nem ment aznap a nyomdába. Nem tudni biztosan, hogy politikai meggyőződés, vagy az üzletet féltő óvatosság húzódott mögötte. Landerernek 1849-ben bujdosnia kellett, és visszatérte után sem vehetett részt a cég irányításában, Heckenast egyedül vezette. Kiadványainak nagy része magyar írók, költők műve volt, az ő nyomdájában jelentek meg többek között Berzsenyi Dániel, Csokonai Vitéz Mihály, Kisfaludy Károly, Kölcsey Ferenc, Vajda János, Jókai Mór írásai. 1873-ban a cégét eladta a Franklin Társulatnak, majd Pozsonyban telepedett le, ahol haláláig élt. 2002-ben ezen a napon hunyt el Hofi Géza (eredeti neve Hoffmann Géza, Budapest, 1936. július 2. – Budapest, 2002. április 10.) magyar színész, humorista, előadóművész, a magyar kabaré történetének leghíresebb és legtöbbet emlegetett alakja. Hoffmann Géza érettségi után sikertelenül jelentkezett a színművészeti főiskolára. Később kőbányai porcelángyári munkásként iratkozott be Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, ahol többek között Sas József, Sztankay István voltak társai. Öt évig dolgozott gyári munkásként, míg a tehetségére felfigyelő Szendrő József 1960 szeptemberében a debreceni Csokonai Színházhoz szerződtette. Itt az előadások után a szerepeket barátaival rendszeresen parodizálta, melynek sikerén felbuzdulva 1963-ban visszaköltözött Budapestre, és immár Hofi Gézaként az Országos Rendező Irodától kapott működési engedéllyel fellépéseket vállalt az egész országban. 1968-ban, a Magyar Rádió szilveszteri műsorában elhangzott táncdalfesztivál-paródiájával vált közismertté. Estjei hangfelvételen jelentek meg, sokuk aranylemez lett. Koós Jánossal 1979-ben elkészítette animációs zenés filmje, a Megalkuvó macskák is óriási siker volt. A Hofélia című önálló estjét ötszázszor játszotta. Hofi a rendszerváltozás után is töretlen sikerrel lépett fel, műsorainak hangvétele, stílusa, egyéni humora alapvetően nem változott. Átesett egy szívinfarktuson, szemműtéten, s csak 2002 februárjában tért vissza a színpadra, ahol még két hónapot játszott haláláig, nagy sikerrel.
