Tiszta közélet Magyarországon

Az MSZP-t korrupciós témákkal jó okkal támadó Fidesz választási programjában nem húzódik végig vörös fonálként a korrupció elleni háború, de a Fidesznek van hova visszanyúlnia saját politikai hagyományaiban.

Hazánk volt uniós biztosa, Kovács László úgy véli, hogy – idézem - az MSZP-re kell szavazni annak, aki demokráciát és tiszta közéletet akar Magyarországon. Az elmúlt nyolc év fényében erről a mondatról nehezen mondható el, hogy hitelt érdemlő megállapítás. Felvilágosultabb megoldást választott ellenben Mesterházy Attila, aki március 15-én mondott ünnepi beszédében is fontosnak tartotta megjegyezni, hogy vannak korrupt személyek, az MSZP-ben is, de a szocialista párt alapjában véve egy értékközösség. Talán az ismert szállóige jutott eszébe, miszerint növeli, ki elfedi a bajt, ezért önkritikusan elismerte, hogy pártja későn nézett szembe a korrupcióval, „nem működött” a szocialisták „immunrendszere”: „nem voltak résen”, és így „soraikba férkőzhettek” korrupt emberek. A baloldal miniszterelnök-jelöltje a korrupciónak még az írmagját is kigyomlálná. Ebbéli igyekezetében arra emlékeztetett, hogy – szerinte - a korrupcióban „minden politikai párt érdekelt”, s bár az MSZP kész lett volna korrupcióellenes törvények elfogadására, de a Fidesz ezeket sohasem támogatta. Nem állítom, hogy ellenzéki pártként a Fidesz mindig a legjobb a megoldást választotta. A párt- és kampányfinanszírozással kapcsolatos törvénymódosításokba például belemehetett volna, szerintem, mert azok vállalható kompromisszumokat tartalmaztak. Az üvegzseb-törvény azonban a legékesebb cáfolata Mesterházy szavainak. Azt ugyanis a Fidesz is megszavazta. Mégpedig valószínűleg azért, mert annak megvoltak már az előzményei az Orbán-kormány korrupció elleni nemzeti stratégiájában is… A politikai konkrétumok nagyvonalú kezelése volt jellemző más megnyilatkozásokban az ünnepnapon. Orbán Viktor szerint az MSZP legszívesebben egy nokiás dobozba gyömöszölné az országot. Amikor beszédében Demszky Gábor kitért arra, hogy ő hamarosan visszavonul a közéletből, az ellene tüntető tömeg azt kezdte skandálni, hogy „börtönbe, börtönbe, börtönbe”, és nokiás dobozok bősz lengetésébe kezdett. Schiffer András is elmondta az LMP 12 pontját, amiben a szolidaritás és más egyebek mellett a korrupció visszaszorítása is szerepel. Legjobb ismereteim szerint az MDF most kivételesen nem pedzegette azt, amit már a 2006-os választások közeledtével bedobott a nyilvánosságba, az MSZP és a Fidesz közötti 7:3 arányú korrupciós osztozkodást, ám a Jobbik kampányában váratlanul megjelent ez a motívum. Azzal, hogy az MSZP legszívesebben egy nokiás dobozba gyömöszölné az országot, azért nem értek egyet, mert az általam egyébként többször bírált Szili Katalin fején találta a szöget, amikor az övéire utalva évekkel ezelőtt megállapította, hogy minden párton belül három párt van: egy ideológiai párt (az értékeknek, eszméknek és elveknek elkötelezettekké), egy technokratikus párt (szakmai ügyekben szakmai racionalitással gondolkodóké) és egy zsákmánypárt: azoké, akik ugrásra készen várnak, hogy közpénzeket nyúljanak le. Szili megközelítése egy jó politikai szociológiai alapvetés (momentán a belső zsákmánypárt maga alá gyűrte az MSZP-t), de nem gondolnám, hogy csak és kizárólag az MSZP-re lehetne érvényes. Az MSZP-t korrupciós témákkal jó okkal támadó Fidesz választási programjában nem húzódik végig vörös fonálként a korrupció elleni háború, de a Fidesznek van hova visszanyúlnia saját politikai hagyományaiban. Az Orbán-kormány korrupció elleni nemzeti stratégiájához, melynek kiemelt eleme volt a mentelmi jog. De nem annak megszüntetése, hanem célszerű átszabása: a mentelmi jog ne érvényesülhessen a közváddal üldözendő köztörvényes bűncselekmények esetében, és a képviselő által elkövetett bűncselekmény elévülési idejébe ne számíthassák bele azt az időt amíg az illető mandátummal rendelkezik.