(N)évfordulós naptárunk segítségével kedves Olvasóink mindig tájékozottak lehetnek a „napi történelemből”.
Ezen a napon született 1445 – Sandro Botticelli (eredeti nevén Alessandro di Mariano Filipepi (Firenze, 1445. március 1. – 1510. május 17.) itáliai festő, a korai reneszánsz (quattrocento) idején a firenzei iskola legjelesebb képviselője.
Giorgio Vasari szerint Botticelli mestere Filippo Lippi volt, aki valószínűleg firenzei tartózkodása alatt, 1460 és 1467 között oktatta. 1470-ben már műhelye volt, s ebben az évben kapott megbízást a kereskedők céhétől két erény ábrázolására. Legidősebb bátyjánál, Giovanninál lakott, akit alacsony, kövér termete miatt Botticellónak (hordó) neveztek. Ennek latin birtokos végződésű alakja a Botticelli név. 1472-ben a Szent Lukács céh évkönyvében tűnik fel a neve. 1474-ben Pisába ment, ahol nekikezdett egy Mária mennybemenetelét ábrázoló freskónak, de nem fejezte be, mivel a megbízói elégedetlenek voltak a munkájával. Ebben az időben került szoros kapcsolatba a Medici családdal, és többükről készített arcképet. 1481-ben és 1482-ben a római Sixtus-kápolna freskóin dolgozott tanítványaival. Botticelli ebben az időben ért pályája csúcsára, ekkoriban készült leghíresebb képe, a Vénusz születése is. 1493-ban mivel felesége és gyermeke nem volt, másik két bátyjával, Antonióval és Simonéval közösen megvásárolt egy birtokot Firenzén kívül. Ez némi anyagi biztonságot jelentett számára. Ebben az időben született képeire egyre inkább rányomta bélyegét a magárahagyatottság, a nyugtalanság és a mély vallásosság. A következő években egyre kevesebbet festett, a megbízókat valószínűleg elriasztotta műveinek zaklatottsága. 1502-ben feljelentették homoszexualitás vádjával, de az ügynek nem lett folytatása. 1504-ben részt vett Michelangelo Dávidjának elhelyezéséről szóló vitában. 1510. május 17-én helyezik örök nyugalomra az Ognissanti-temetőben. 1131. március 1-jén halt meg II. István (1101. – 1131. március 1.), Árpád-házból származó magyar király.1116. február 3-ától haláláig uralkodott. Apja Könyves Kálmán magyar király. István neveltetéséről nincs semmilyen információnk. Semmi jel nem mutat arra, hogy a széleskörű műveltségéről ismert apa fiát a magáéhoz hasonló színvonalú oktatásban részesítette volna. Kálmán az 1105-ös győzelmes dalmáciai hadjárata után királlyá koronáztatta Istvánt. Kálmán így akarta kifejezésre juttatni, hogy Álmos ellenében fiát tekinti törvényes örökösének. Álmos ezután fokozta a korona megszerzésére irányuló erőfeszítéseit, ami 1115 körül az ő és fia, a későbbi II. (Vak) Béla király megvakításához vezetett. Kálmán kegyetlen tette hatásosnak bizonyult, mert 1116. február 3-án történt halála után néhány nappal Lőrinc esztergomi érsek királlyá koronázta II. Istvánt. Kedvezőtlen külpolitikai helyzetben vette át a hatalmat. A Német-római Birodalomban még az az V. Henrik volt hatalmon, aki 1108-ban hadjárattal támogatta Álmos herceget. A magyar–német viszonyt súlyosbította, hogy II. István az invesztitúraharcban apjához hasonlóan a pápa oldalán állt. Apja külpolitikáját követte abban is, hogy 1123-ban beavatkozott az orosz fejedelmek belviszályába. Az István vezetése alatti magyar seregek már megkezdték Vlagyimir ostromát, amikor Jaroszláv váratlanul meghalt. István ezután is folytatni akarta az ostromot, de a királyi tanács tagjai úgy döntöttek, hogy nem harcolnak tovább, ha az uralkodó nem vonul vissza, hazatérnek és új királyt választanak. István kénytelen volt meghátrálni. A sorozatos kudarcok miatt a magyar főurak egy jelentős része elégedetlen volt a király uralmával és – más jelölt hiányában – a vak Álmos herceg mellé állt. Az egyházi vezetők körében is népszerűtlen volt II. István, mert – ebben is folytatva apja politikáját – nem tett jelentős alapításokat. Uralkodásával elégedetlen főemberek ellenkirályokat választottak, a király megmaradt hívei segítségével azonban kegyetlenül leverte a lázadást. A sorozatos kudarcok azonban István egészségét is kikezdték. Hosszú betegeskedés után alig harmincévesen, vérhasban halt meg. Kívánsága szerint, Váradon Szent László mellé temették el. 1881. március 1-én kezdte meg működését a Magyar Távirati Iroda (MTI).Két országgyűlési gyorsíró, Maszák Hugó és Egyesy Géza 1880. november 23-án beadvánnyal fordult Tisza Kálmán miniszterelnökhöz, amelyben távirataik számára díjmentességet kértek hírügynökségük felállítása érdekében. A magyar kormány 1880. december 28-i ülésén a kérés teljesítéséhez hozzájárult. Az uralkodó, Ferenc József a jegyzőkönyvet 1881. januárjában látta el kézjegyével. Az iroda tevékenységét 1881. márciusában kezdte meg. 1918. november 6-án, a polgári demokratikus forradalom győzelme után az új kormány állami tulajdonba vette a Magyar Távirati Irodát. Az MTI a magyar proletárdiktatúra, az 1919. március 21-én kikiáltott Tanácsköztársaság hivatalos hírügynöksége lett. A cég 1922-ben megvette a Telefon Hírmondó Rt. részvénytöbbségét, majd elnyerte a rádió-hírmondó szolgálat koncesszióját. Megalapította a Magyar Hirdető Iroda Rt-t, a Magyar Filmiroda Rt-t és a Magyar Országos Tudósító Rt-t. 1944. március 19-én az ország német megszállása során a németek az MTI és a Rádió épületét is ellenőrzésük alá vonták. Október 15-én a Rádióban hangzott el, és írásban az MTI kiadásában jelent meg a kormányzó proklamációja, amelyben bejelentette Magyarország kilépését a háborúból. A főváros ostroma után az MTI 1945. január 25-én kezdte meg újra munkáját, majd 1945. augusztus 16-án a kormány a kommunista párt javaslatára „fasiszta hírközvetítő részvénytársaságoknak” minősítette az MTI-t és leányvállalatait, elkobozta vagyontárgyaikat, s így gyakorlatilag államosította azokat. 1950-ben a kormány szétválasztotta a Magyar Rádiót és az MTI-t, s döntött külön elhelyezésükről is. Az MTI az ország és a világ híreit szállítja megrendelőinek. Valamennyi megyére kiterjedő tudósítói hálózatuknak köszönhetően az ország egész területéről gyűjtik az információkat, az egyes szerkesztőségek naponta 5-600 hírt adnak ki. Ezek az MTI-s belföldi és nemzetközi híranyagok képezik az országban működő tévé- és rádióállomások, napi és hetilapok, valamint a portálok többségének hírszolgáltatási alapját. 
