Bocsásd el nékünk Barabást!

Barabás János ugyanolyan intellektuális talánya a magyar rendszerváltásnak, mint a kizsákmányolásmentes és igazságos társadalmat építő KISZ-funkcióból rothadó kapitalistává vedlett Nagy Imre és Gyurcsány Ferenc.

A Szentírás szerint Poncius Pilátus, Palesztina helytartója megadta a népnek a lehetőséget, hogy a Főtanács akarata ellenére Jézus szabadon bocsátása mellett döntsön. A népnek Jézus és Barabás között kellett választani, és az emberek azt kérték a helytartótól, hogy bocsássa el nékik Barabást.
A magyarok Barabása még soha nem került olyan helyzetbe, hogy a népakarat mentse meg a büntetéstől. Barabás János az MSZMP agitációs- és propagandaosztályának helyettes vezetőjeként építette a létező kapitalizmusnál magasabbrendűbb anti- és posztkapitalista társadalmat – a szocializmust. Ebbéli minőségében Barabás János nyilvánvalóan ellene volt az ember ember általi kizsákmányolásnak és úgy általában mindenféle társadalmi igazságtalanságnak, s nagy valószínűséggel dühítette őt a rohadt kapitalistákra jellemző profithajhászás. Csak és kizárólag anti- és posztkapitalista meggyőződése, valamint a közösség- és társadalomelvű értékeknek elkötelezettsége okán válhatott a magyar Barabás a KISZ KB ideológiai titkárává is.
Barabás János ugyanolyan intellektuális talánya a magyar rendszerváltásnak, mint a kizsákmányolásmentes és igazságos társadalmat építő KISZ-funkcióból rothadó kapitalistává vedlett Nagy Imre és Gyurcsány Ferenc.
1989-ben, amikor a kizsákmányolásmentes és igazságos társadalom hajója végképp léket kapott, a hajóról a kapitalista mocsárba menekülők közül Nagy Imre a KISZ KB első titkára, Gyurcsány Ferenc a KISZ KB titkára, Szilvásy György a KISZ KB szóvivője, Kiss Péter a KISZ KB Intéző Bizottságának tagja volt. Egy korábbi cikkemben azt írtam, hogy nem vártam el, hogy a szocializmus szabad építésének minden szabadon megválasztott vezetője Horn Gyulával az élen szőrcsuhába öltözzön, és kanosszát járjon 1989-ben lepukkant munkásszállókban és gyárakban. De azért éljen bennünk a mazochisztikus kíváncsiság, hogy nevezett antikapitalisták mit mondanának egy képzeletbeli visszarendeződés során felállított kommunista autodafé előtt, amikoris a tarkólövés és az életfogytig tartó börtön között forog a sorsuk, ha nem megfelelően vallanak hitet.
Mit mondana Barabás János a tegnapi hírre, miszerint abban a megtiszteltetésben részesült, hogy október 20. és december 31. között bruttó 2,4 millió forintért adhat tanácsot Kiss Péter társadalompolitikai miniszternek? A kommunista autodafé nagy valószínűséggel nem hinné el, hogy a KISZ KB egykori ideológiai titkára a KISZ KB Intéző Bizottságának egykori tagját olyan tanácsokkal látja el, amelyekkel a javak (közpénzek) igazságos, mert Barabás elvtársnak is kedvező elosztásával mérnek döntő csapást a monopolkapitalista államra. A kommunista autodafé is nagy valószínűséggel úgy ítélne a térdre rogyott és verejtékező magyar Barabásról, hogy amit csinál, az közönséges lopás, ezért Barabás elvtárs sorsa azon múlna, hogy mennyire intenzíven tudna önkritikát gyakorolni önnön burzsoá-kispolgári elhajlása felett, és újra magáévá tenni az egyszerre sokoldalúan magas fokú és magas fokúan sokoldalú kommunista ember eszményét. Ne legyenek kételyeink: a magyar Barabás, a volt ideológiai titkár, másodpercek tört része alatt lenne képes felidézni Lukács György „A kommunizmus erkölcsi alapja” és A. Siskin „A kommunista erkölcs alapjai” című művének legfontosabb tételeit.
A magyar Barabás 1981-ban az Állami Ifjúsági Bizottság titkára volt, mely poszt a következő gondolatokat volt képes kipréselni belőle a demokrácia kellős közepén: „Szerintem a demokratikusabb, igazabb, tisztább, átláthatóbb viszonyok megteremtéséhez a tilosak felmutatása éppoly fontos, mint az ’igeneké’ és a ’kelleké’ és ’leheteké’…”
Ha eltekintünk a magyar demokrácia 1981-es állásától, Barabás szavai még örökérvényűek is lehetnek. Olyannyira, hogy azt mondhatnók, Kiss Péter a demokratikusabb, igazabb, tisztább, átláthatóbb viszonyok megteremtéséhez igenis mutasson tilost Barabás Jánosnak. Ha pedig a magyar társadalompolitika képzeletbeli helytartójaként megkérdezne minket, akkor mi, az egybegyűlt tömeg, kiáltsuk csak oda Kiss elvtársnak: Bocsásd el nékünk állásából Barabást!

22 hozzászólás

Kattintson ide! (automatikus fordítás)


Kattintson ide a kép beszúrásához.

  • '>
    22. Löffler Tibor
    2010. január 3., vasárnap, 23:42
    Válaszolok

    Kedves KunBéla Bátyám!

    Ha összeraknád a mozaikot, akkor kiderülne, hogy másodszor azért szolgáltam fegyveresen a dolgozó népet 1988-ban, mert egyetem UTÁN hívtak be. Ergo: az, hogy milyen “1988 ELŐTTI megnyilvánulások lehetnének érdekesek az adott Marxista Tanszéki témában”, számomra rejtély. De úgy tűnik, Neked nem.
    Szerintem ezért ne is beszéljünk virágnyelven, mert Te nagyonis jól tudod, hogy – visszatérve eredeti kérdésedhez – “mit is képviseltem a Marxizmus Tanszéken” 1988 ELŐTT.
    Na mit?
    1) Tartóztassák le és rúgják ki a diákársaimat?
    2) Küldjék őket átnevelő táborba?
    3) Fülükbe forró ólmot öntsenek?
    4) Sújtsa őket dolgozó népünk megvetése?

    Nos, informátoraidnak milyen tuti infói vannak?

  • '>
    21. kunbéla
    2010. január 3., vasárnap, 23:30
    Válaszolok

    mukk, örülök, hogy luk van az altesteden….igy nem kell annyira erölködnöd. Vigyázz, nehogy besz@rj a nagy sikeredtől…