A három éve elhunyt Puskás Ferencre, az Aranycsapat legendás játékosára, a valaha volt legnagyobb magyar futballistára emlékeztek kedden este Szegeden. Öcsi bácsi felesége, ismerősök, barátok, játékostársak, szurkolók, a szegedi klubok képviselői koszorúztak a Tisza-parti emlékműnél, majd szentmisét és jótékonysági koncertet tartottak a dómban a Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága, illetve a Csongrád Megyei Önkormányzat szervezésében.
Kalmár Márton Aranycsapat-szobránál kezdődött a tisztelgés a 2006. november 17-én elhunyt egykori kiválóság, a labdarúgás történetének egyik legnagyobb alakja, a magyar válogatott, a Honvéd és a Real Madrid csillaga, az olimpiai bajnok és világbajnoki ezüstérmes „Száguldó Őrnagy” emléke előtt. Az ünneplő tömegben ott volt Puskás Ferencné Bözsi néni, Szepesi György sportriporter, Kiss-Rigó László megyés püspök, Magyar Anna, a Csongrád Megyei Közgyűlés elnöke, Hüvös László, Kalmár Ferenc és Kohári Nándor szegedi önkormányzati képviselő, de felfedezhettük a Magyar Labdarúgó-szövetség, a Csongrád Megyei labdarúgó-szövetség, a szegedi labdarúgóklubok képviselőit is, valamint a szervezők örömére szintén szép számban jelentek meg a helyi szurkolók. A szegedi városvezetést ellenben senki sem képviselte.
Öcsi bácsira először Nógrádi Tibor, az Együtt a Szegedi Labdarúgásért civil mozgalom vezetője emlékezett szívhez szóló szavakkal. „Megemlékezni, tisztelegni és egyúttal erőt meríteni jöttünk ma össze. Megemlékezni a magyar labdarúgás legnagyobb egyéniségéről, a világ legismertebb magyarjáról, Puskás Ferencről. […] Én arról a csodáról szeretnék beszélni, amit ő és az Aranycsapat tagjai adtak és adnak ma is a magyarságnak, az együvé tartozás és a nemzet összefogásának élményéről. A legendás csapat tagja és szurkolója lehetett mindenki vallási hovatartozás, származás és politikai nézetre való tekintet nélkül; mindenki, aki együtt tudott örülni egy csapat, egy ország sikereinek. Puskás Ferenc szókimondó, kivételes képességű ember volt, s mint általában a géniuszok, az ő élete is példát ad az utókornak.
Öcsi bácsi élete a tehetségről, a hitről, a munkáról és az ezek által elért fényes sikerekről szólt. Puskás Ferenc életének, helytállásának külön aktualitása van ma Szegeden, amikor egyes politikai és gazdasági köröknek divat lett a labdarúgás ellen szólni és tenni, elvitatva annak immár 110 éve betöltött szerepét a város életében, az utánpótlás-műhelyek sikereit, a sportág népszerűségét. Öcsi bácsi most is itt van közöttünk, s üzen nekünk, legyen hitünk, erőnk és büszkeségünk, mert nagy ajándékot kaptunk Istentől: a magyar, a szegedi labdarúgás tagjaiként az ő utódai lehetünk. Ma is ezt köszönjük Puskás Ferencnek” – fejtette ki a szurkolói mozgalom vezetője.
A kortársak nevében Nemes István, a szegedi labdarúgás díszpolgára, egykori ifjúsági válogatott játékos mondott beszédet. Többek között felidézte, amikor Öcsi bácsi 1953. november 13-án benyitott az ifiválogatott öltözőjébe, s mindenkihez volt egy-két kedves, biztató szava.
Az ünnepséget koszorúzás zárta. Az Aranycsapat-szobornál koszorút helyeztek el a Puskás család és a Puskás Ferenc Akadémia, a Szeged-Csanádi Egyházmegye és a Csongrád Megyei Önkormányzat, a Feledékeny Emberek Hozzátartozóinak Társasága, az MLSZ, a CSLSZ, a Tisza Volán SC, a SZVSE, az UTC, az IKV Alsóváros, az FK 1899 Szeged, a Szőreg, a Tápé és a Kiskundorozsma csapatának, illetve az Aranycsapat Alapítvány képviselői, valamint az Ultras Szeged tagjai.
Az est szentmisével és a magyarországi Alzheimer-kórosokért tartott jótékonysági koncerttel folytatódott a dómban, minderről külön írásban számolunk majd be.















szerintem öcsi bácsi emlékének semmi köze a szegedi foci jelenéhez. értelmezd ahogy akarod…
dr.Tkács Mihály nagyon jól látja!
Hétvégén meccs !
HAJRÁ SZEGED
Éljen mind az aki most kezd harcolni a Szeged labdarügás NB I – ért.Sokat vártunk már , évtizedeket. Már csak a nagy SZEOL AK emlékeivel élünk.Micsoda nagy meccsek voltak itt kérem. Meddig várjanak még a Szegedi nagy footbal szurkolok, focit szeretők. Valakinek , valakiknek fel kell venni a küzdelmet, mert csak a városi önkormányzattól várhatunk segítséget.Szponzorra ebbe a válságos világba nem számíthatunk. Eggyütt kell elérni célunkat, egymást segítve buzdítva. Sokat köszönhetünk a Szegedi labdarügásért küzdő embereknek , mint NÓGRÁDI ÚR, NEMES PISTA BÁ,TISZA VOLÁN SC,HALKÓ ÚR,BÁNÓCZKY ÚR.Köszönjük nekik, és további szerencsés küzdelmet , és sikereket az intézkedésekbe. Hajrá SZEGED NB I !
mukk!
Jó helyen kapisgálsz! STOP
Hajrá szögedi foci!
Te gondolkodtam STOP
A pátosz a szótő, az emelkedettség, hevület, a szimpátia pedig a felém forduló emelkedettség, vagyis a rokonszenv,kedves stb.
Ez már egy fokozott forma, így lehetséges (nem vagyok jó görögben, meg latinban csak logikával gondolkodok), hogy a szótőhöz helyes illeszteni a negatív jelzőjét.
Tehát antipatikus.
STOP?
igaz STOP
Tévedtem, kapkodtam STOP
Boccs STOP
Szerintem unszimpatikus STOP
Esetleg antipatikus! STOP
Csak , amennyire az ügy megérdemli!
Egyébként:SPILÁZVA
Öcsibácsi
Nem hülyézek igazad van. Bocsánat. STOP
A szimpatikusnak nem az un, hanem az anti a fosztóképzője. STOP
Nincs ez egy picit túlspirázva???
Mukk , ne hülyézz! STOP
Kutya, értelmezdd , amit elolvasol!STOP
Nógrádi, szimpi!STOP
Városvezetés , unszimpi!STOP
Kell a foci!STOP
igen, néha azért gondolkodjunk, nem árt…
Nagyszerű megemlékezés volt, gratulálok a szervezőknek. A Délmagyar hozzáállása meg nevetséges…
mukk hozzászólásást én is félreértettem amikor először olvastam el, de utánna rájöttem a lényegére.
KELL A MINŐSÉGI FOCI !
NB2-ŐT A VÁROSNAK MIN. !
Kutya te hülye vagy, nem érted mit írtam…
mukk barátom!
Ebből a hozzászólásból inkább te tűnsz vmilyen tudathasadásos betegségben szenvedőnek!
Hajrá Szeged!
Jól sikerült a megemlékezés, ahhoz képest, hogy csak a SZEGEDma számolt be róla több száz ember jelent meg!
Nógrádi beteg!
Betege a focinak, és betege hitének is, és ezt betegségnek csak nálunk Magyarországon szokás nevezni, épp azért mert ő a kerítésen belülre szorult néhány társával, ahol diliház áll, és sok-sok féleszű rohangál, mutogat újjal, ármánykodik.
A kerítésen kívül pedig élnek a normálisok, és a beteg Nógrádi azért küzd, hogy odavigye a kerítéshez az “egészségeseket” és megmutassa, hogy ott – nézd má mi van, és ezt mi is megtehetjük, kezdjünk kerítést bontani, ja és persze azt a buta kiütőt, meg az arra fordított összes pénzt emerre fordítani. Igen, mert a kiütőt öten nézik, a csorgónyálúak. Az igaz, hogy az egyik legjobb kiütősök ők és néha kiengedik őket odakint is kiütőzni, na de ez mégiscsak egy kiütő… ja hát az a baj, hogy az egyik ápoló dugja a kiütőst, nameg az osztályvezető a másikat. Hát, ez probléma…
Szóval ki itt a beteg?
Hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy Nógrádi Tibor milyen kiváló beszédet mondott az ünnepségen. Bárcsak minél többen szívlelnék meg ezeket a gondolatokat!