„Újesztendő, vígságszerző…”

2008. december 30., kedd • Cikk nyomtatása • Küldés e-mailben

Öcsémvásár, sztréna, aranyosvíz

Fotók: Gémes Sándor

Szilveszter éjszakája a rómaiak Saturnalia ünnepének hatására még ma is az év legvidámabb, legbolondosabb éjszakája. Szent Szilveszter pápa ünnepe (dec. 31.) és kiskarácsony napja (jan. 1.) hiedelmekben gazdag, hisz az óév elbúcsúztatásával ki ne volna kíváncsi a jövendőre, ki ne akarná praktikákkal, varázslatokkal biztosítani jövő évi szerencséjét? Mindkét nap tele van babonával, mágikus vagy analógiás jellegű szokásokkal.


Szilveszter

Az esztendő utolsó napját bővedestének is nevezték, általában dologtiltó nap volt: mosni, ruhát teregetni nem szabad, mert a családból meghalna valaki, szemetet ugyanúgy nem visznek ki a házból, mint karácsonykor, mert a szerencsét vinnék ki. Tilos tüzet gyújtani, varrni, meszelni, a könnyebb házimunkát azonban (sütés, főzés) el lehet végezni, sőt nyújtott rétes nélkül nem múlhat el egyetlen szilvesztereste sem, mint ahogy malac- vagy disznóhúsfogyasztás nélkül sem. Újévkor malacot, disznót kell enni, mert az előretúrja a szerencsét, szárnyast viszont nem szabad, mert az hátrafelé kaparja, a nyúl meg elfut vele.

Szilveszterkor illett rendet teremteni a házban (a karácsonyi szalmát az állatok alá szórták, megetették velük a karácsonyi gabonát, Luca-búzát, szénát), visszaadni a kölcsönkért holmit, adósságot, kibékülni a haragosokkal. Régen ezen a napon bonyolították le a kanász-, béres- és cselédfogadást, az „öcsémvásárt”. Sötétedés után gyerekzsivajtól volt hangos a falu, a kantálók „erőt, egészséget, mindenkinek bőséget” kívántak, s a jókívánságokért cserébe kalácsot, diót, pogácsát, almát kaptak, ha az ajándékozás elmaradt, mérgesen kifakadtak: „Aki a kántálót üresen bocsássa, segítse az Isten taligatolásra!”

Az ünnepi szokások közül elterjedt volt még a téltemetés, télkiverés. Szegeden ez a 20. század elején abból állt, hogy egy öregasszonynak formált rongybábút meggyújtottak a Tisza partján, majd belökték a folyóba, utána vidám nevetés, kiabálás közben vízbe fordították a hóembert is. Mágikus cselekmények sorozatából állt az egész nap: a gyerekek az állatok bő és szerencsés szaporodását biztosították hatalmas kolompolásukkal, ostorpattogtatásukkal (a marha ettől felébredt, s a másik oldalára fordult), a fiatalok pedig (főleg a lányok) szerelmi varázslatokkal foglalkoztak (ólmot öntöttek, gombócot főztek, galuskáztak, almát hámoztak, elloptak a szent cél érdekében a kiszemelt legény háza sarkából egy darabot, papucsot dobáltak, rugdosták az ólajtót, karót kötöttek, tükröt, fésűt dugtak a párnájuk alá, sós pogácsát sütöttek, tányérból jósoltak stb.). Ennyi teendő mellett hamar eljött az éjfél, amelyet nagy harangozás, ostorpattogás, újabban petárdák durranása, tűzijáték kísér. (A zajkeltés gonoszűző rítus, a gonosz hatalmakat, az ördögöt így kényszerítik távozásra.) Eljött az a boldog pillanat, amikor mindenki mindenkinek nagyon-nagyon boldog, békés új esztendőt kíván, a jókívánságok, a köszöntők ideje.

Újév

XIII. Gergely pápa 1582-es naptárreformja óta január 1-jével kezdődik a naptári év (a régi rómaiak március 1-jétől, az egész középkoron át december 25-től számították az esztendőt). Ez a nap Magyarországon már régóta az ajándékozás napja (dies strenarum). Galeotto Marzio Mátyás király udvaráról szólva ezt írja: „Január 1-jén, Krisztus körülmetélésének napján a magyarok sztrénát, vagyis ajándékokat szoktak adni, hogy jól kezdődjék az év.”

Sok népi szokás alakult ki a téli ünnepkör tizenkettedjébe tartozó nap megünneplésére. Vannak vidékek, ahol ma sem mulasztják el, hogy napföljöttekor piros almáról mosdjanak, szépek és egészségesek lesznek tőle, máshol ugyanezt a célt szolgálta az aranyosvíz, amelyet az éjféli harangszó utáni órákban vittek haza az artézi kútról. Reggel nő nem tehette ki a lábát a kapun, mert a vele való találkozás szerencsétlenséget jelentett, ezzel szemben a férfi – természetesen – szerencsét.

A bőségvarázslási hiedelmek szerint kiskarácsonykor babot, lencsét, disznóhúst, halat, mákos tésztát, töltött káposztát kell enni, utána újévi pogácsát, rétest ajánlatos fogyasztani, de ebéd után nem szabad delelni, mert megdől a gabona. Ezen a napon igyekszik mindenki jóllakni, vígan lenni, kerülni a veszekedést, pénzt nem kiadni, mert azt tartja a fáma, ahogyan az új év kezdetén viselkedik az ember, amit ekkor csinál, illetve ami ekkor történik vele, az és úgy jellemzi az egész új esztendőt.

Újév a jóslások napja is, hiszen mindenki szeretné tudni sorsa alakulását, kíváncsi az időjárásra, érdekli, milyen lesz a termés. A népi időjósok szerint, ha az év első napján reggel hideg, északi szél fúj, hosszú, kemény tél vár ránk, ha csillagos az ég, előbb jön a tavasz, ha vörös az ég alja, sok szélre számíthatunk. Gazdag lesz az esztendő, ha szép, derült az idő („Újév első napja világos, akkor a termés virágos.”), s sok bort „terem” az újévi olvadás. Ez utóbbit biztos sokan számon tartják, s a köszöntők szövege is csak akkor teljesedhet be:

„Boldog új évet kívánok!
Adjon az Isten bort, búzát, barackot,
Kétméteres malacot,
A kocsinak kereket,
Poharamnak feneket,
Hogy abból ihassak eleget.”

Ugrás az oldal tetejére

Hozzászólások

Eddig nem érkezett hozzászólás. Szóljon hozzá!

Kattintson ide! (automatikus fordítás)


Kattintson ide a kép beszúrásához.

A SZEGEDma.hu tekintettel van a személyiségi jogokra, elutasítja a gyűlöletkeltést és az uszítást. Kérjük, tegyen így Ön is, hiszen a hozzászólást saját felelősségére írja!
Ön a(z) 54.198.196.102 IP címről szól hozzá.

Ugrás az oldal tetejére