Bulvár

Dióssy Klári: Elsősorban anya vagyok, nem médiaszemélyiség

Dióssy Klári: Elsősorban anya vagyok, nem médiaszemélyiség

2017. november 10., péntek
Dióssy Klári: Elsősorban anya vagyok, nem médiaszemélyiség

Szegedről indult a karrierje a csinos műsorvezetőnek, Dióssy Klárinak, akit ezúttal munkáról, családról és a ridikülje rejtelmeiről faggattunk.

– A Ridikül a közmédia egyik legsikeresebb „húzóműsora”, olyannyira, hogy a kereskedelmi televízióban is megállná a helyét. Műsorvezetői feladatokon túl, mennyire vesz részt a szerkesztésében

? – Heti szinten 5-6 adást rögzítünk, így általában 24 ember történetét kell egyszerre észben tartanom, ami nem kis feladat. Azt gondolom, a jó riporter ismérve, hogy már előre tudja, mit válaszolnak a kérdéseire, ezért tudja irányítani a beszélgetést. Általában már előző héten megkapom, kik lesznek a következő hét vendégei, és milyen témákról fogunk beszélgetni. Ez egy állandó mókuskerék a felkészülés, amelyből soha nem lehet kiszakadni.

– Jakupcsek GabriellátMagyarországon a talk-showk királynőjeként tartják számon. Vissza tudja idézni milyen érzésekkel ült a székébe az első adás alkalmával?

– Természetesen izgultam, mint mindenki egy új műsor előtt, függetlenül attól, hogy kitől veszi át a műsort.

Jakupcsek Gabriella

egy teljesen más személyiség, mint én, ezért soha nem törekedtem arra, hogy őt helyettesítsem. Nekem más a temperamentumom, a beszélgetési stílusom. Soha nem mértem magam hozzá, mint ahogy nem olvastam el a kommenteket sem, attól a naptól kezdve, amikor eldöntöttem, hogy beállok ebbe a történetbe.

–A nézők nap, mint nap a képernyőn láthatják. Hogyan éli meg, hogy a köztévé legismertebb arca lett?

– A negatív oldalát is megtapasztaltam az ismertségnek, hiszen amikor átvettem a műsort nagyon sok kritikát és bántást kaptam, de ma már szerencsére csak szeretet kapok az emberektől. Azt hiszem, a világ legtermészetesebben módján viselkedem, mivel a hároméves kisfiam élvez mindenekelőtt prioritást az életemben, ezért általában tornacipőben és hátizsákkal lépek ki az utcára. Ilyenkor nem Dióssy Klári vagyok a tévéből, hanem

Papp Máté

anyukája.

– Könnyedén leveszi a kisfia lábáról?

– Ha hazamegyek és belépek az ajtón, általában a nyakamba ugrik, ettől már elolvadok. Általában az anyák és a fiúgyermekek között szerelem van, és én ezt maximálisan érzem és értem.

– Nem utolsó sorban a Déli Szó kíváncsi arra is, hogy a Ridikül házigazdájának ridiküljében mi lapul. A hétköznapokon mi az, ami mindig önnél van?

– Legalább három különböző színű rúzs mindig van nálam. Máté kéznyoma a fényképével. Talán furcsán hangzik, de ez a kabalám. A bölcsődében csinálták anyák napjára. Műsor előtt előveszem, megsimogatom és máris foroghat a kamera. Két telefonom van, egy szolgálati és egy magán. A hatalmas piros pénztárca a mindennapok elmaradhatatlan kelléke, ebben tartom minden iratom. Bajban is lennék, ha elhagynám. Végül pedig, ami nélkül nem lehet elindulni otthonról, a tévé belépőm, mert bizony nem engednek be, ha nincs nálam.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.