Vissza a vármegyéket!

Persze nem a 63-at! A történelmi elnevezések azonban nem olyan ördögtől valóak. Főleg, ha az alternatívák egykor Rákosi kopasz fejéből pattantak ki. Vitaindító gondolataink hagyományokról, múltról és a 21. század valódi európai kihívásairól.

Először is leszögeznénk: nem, nem viccelünk, nem, nem ironizálunk. Ha kell, a pusztába kiáltjuk: „vissza a vármegyéket!” Képtelenek vagyunk megérteni, hogy mi ez a már-már forradalmi láz a változatlanság mellett. Harap az átnevezés? Visszalopakodik a „Horthy-fasizmus”? Drága

Bolgár úr, Szent István

ugye nem volt horthysta? Miért jobb egy saját elvtársa halálában szerepet játszó belügyminiszter, bizonyos

Kádár János

-

Rákosi Mátyás

által sugalmazott - ötlete egy közel ezer évig bevált rendszernél? Inkább azok a szabad, demokrata, haladó értelmiségiek gondolkodjanak el, akik – 2015 után ismételten - diktatúrát kiáltva állnak ki a Rákosi-korszak névkreálmányai mellett, most éppen a

ellen. Olyan ötleteket támogatnak, amelyeket a kor emberei a hátuk közepére sem kívántak, és vagy utasításra, vagy sunyi módon, titkolva vezettek be, esetleg e kettőt kombinálták. Igaz,

írtak akkoriban

mindent az „önkormányzatiság teljes bedarálása” kifejezés helyett: „államigazgatási szempont, lakossági érdek, soviniszta propaganda megszüntetése, arányosítás, rendezettség” – talán csak azért nem nevette el magát írás közben a szerző, mert félt, lesz még neki hely Recsken, ha az arról szóló döntést is megírta. Iróniából ma sincs hiány a kritikusok körében. Nem kérdés pedig, hogy a megyeátnevezés igazságszolgáltatás a kisebbségnek,

Csanád megyét akarata ellenére

olvasztották be Csongrádba, most legalább szavak szintjén kap rehabilitációt a térség lakossága. Azonban meggyőződésünk, ennek csak az első lépésnek kell lennie. A Szent Istvánhoz köthető, s 1950-ig kisebb-nagyobb megrázkódtatásokkal fennálló vármegye elnevezés visszahozatala szimbolikus lenne. Mit értünk ez alatt? Szavakban is kifejezné az egykori tanácsi rendszer önkormányzatiságot eltörlő szemléletével való szakítást. Megmutatná, hogy a helyi ügyekben történő döntéshozatal évszázados hagyományokra épül, amelyekhez a közösségek ragaszkodtak, s ragaszkodni is fognak. Az ellenzéki polgármesterek minden március 15-én hivatkozhatnának a vármegyék reformkori ellenálló szerepére, a kormányhivatalok vezetői pedig a dualizmus évtizedeinek sikereit emlegethetnék az újjászervezés utáni, elsősorban térségük fejlődését segítő – ma még elfeledett - hivatalnokok neveit emlegetve. Az ötletekért a jogdíj megbeszélés tárgya… Persze, akad itt más is. „Csongrád megye 2020-tól Csanád megye is lesz, szerintem időszerű lenne Csanádapácának a megyeváltás” – humorizált az egyik kis párt helyi vezetője a közösségi oldalon. Valójában viszont kifejezetten fontos kérdést vetett fel, nem egy helyen a történelmi hagyományokkal nem törődve húzták meg a megyehatárokat, amely hibák orvosolandóak lennének. Szintén figyelembe kellene venni a gazdasági szempontokat, melyek még lényegesebbek egy település esetében. Ha a falu lakossága a tíz kilométerre lévő, szomszédos megyében található városba jár dolgozni, akkor ne az ötven kilométerre lévő megyeszékhelyen tudjon intézni mindent – habár a kormányhivatalok a 2010 előtti helyzethez képest sokat javítottak a helyzeten. S akkor most szeretnénk pár sorban progresszív olvasóinknak is kedvezni. Azt tudták, hogy a legkisebb és a legnagyobb lélekszámú megye között több mint hatszoros az eltérés? S ha a kiugróan különböző Pest megyét kivesszük a listából, akkor is kiderül, több mint háromszor annyian élnek a Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, mint Nógrádban? Arról hallottak, hogy Bács-Kiskun megye területe majd négyszer akkora, mint Komárom-Esztergomé? Nem gondoljuk ördögtől valónak, ha elgondolkodunk rajta: megfelelőek ezek a mai kor követelményeinek? Nem ugyanazok a problémák, aránytalanságok merülnek fel, mint amelyeket 1949-ben meg akartak oldani? Nem lenne előnyösebb egy más struktúra, hogy az Európai Unió térképein erőteljesebben legyünk jelen – virtuális fejlesztési régiók helyett valóban egymásra utalva? Megannyi kérdés. Talán a választások után erre is jut idő. Valami nagyra. Vagy folytatódik az idegőrlő küzdelem egy-egy nüansznyi apróságért.