Labdarúgás: három és fél évtizedes karriert zárt le az Üllés kapusa

Több mint harmincéves karrier zárult le szombaton Bazsó János számára: az Üllést közel két évtizeden át szolgáló kapus a jövőben nem távolodna el sem a labdarúgástól, sem a sport világától.

"Teljesen nyugodtan vártam a szombatot" - kezdte

Bazsó János

, a jelenleg a Csongrád megyei II. osztályban szereplő üllési együttes kapusa, akinek a szombati, Balástya elleni mérkőzés volt az utolsó, amelyen pályára lépett. A csapat méltó módon búcsúzott el tőle: a találkozó előtt külön köszöntötte a klub elnöksége, majd öt perc után lecserélték őt, vastaps és sorfal kíséretében hagyhatta el a pályát - immáron végleg. "Négy összetevője van: egyik a kor, a másik a térdsérülésem, a harmadik az, hogy már nem látok tökéletesen, sokat romlott a szemem, bár kedves csapattársak azt mondták, hogy régen sem láttam a labdát. A negyedik pedig az, hogy felhígult a játékvezetői brigád" - részletezte döntésének okát Bazsó János. A 41 éves kapus 2000 óta véd Üllésen, ezt csak egyetlen évre szakította meg, amikor Kiskundorozsmán játszott. Karrierjéből mindenképp kiemelkedő emléknek tartja, az Algyőn, a Portörő-testvérekkel töltött időszakot. "Ott egy nagyon jó közösség alakult ki, nem a pénz motiválta az embereket, hanem a társaság. Szereztünk aranyérmet Üllésen, de megjártuk a poklot is, amikor negyedik helyről kizártak minket. Én mindig a társaság miatt választottam csapatot, elvégre hobbiszintről beszélünk" - emlékezett vissza Bazsó János, akinek pályafutása 36 évvel ez előtt indult, ebből az utóbbi 17 évet Üllésen töltötte. Balhátvédként kezdte Szegeden, majd egy meccsen megsérült a kapusuk, így önként jelentkezett arra, hogy a gólvonal elé áll - jó volt a súlypont-emelkedése, így bent ragadt a kapuban. "Őszinte leszek, nézegetem az NB I-et és a külföldi labdarúgást, de nem látok ebben már nagy örömöt. Annak idején voltak jó játékosok, akik fociztak. Most mindenki átvette a spanyol tiki-takát, élvezhetetlen lett a játék. Ezért is gondoltam azt, hogy kapusedzőként folytatnám, de csak utánpótlásban.

Kadnár Albert

sokat segített, jó barátságot ápolunk vele, a megyeegyben pedig

Halász Krisztiánnal

közösen védtünk - ő még bírja" - tette hozzá nevetve. A labdarúgással ugyan felhagy Bazsó János, ám a sport világától nem távolodik el: munkatársa igazolt tekejátékos, akit azzal ugratott, hogy lányos sportot űz - végül rábeszélte, hogy próbálja ki a tekét, így a munkahelyi közösséggel együtt ott ragadtak. "Ma már nem úgy van, hogyha nem találkozok velük személyesen, akkor nem is tudok érintkezni ezekkel az emberekkel. Úgy tervezem, hogy kijárok majd az üllési meccsekre, nem szakadok el végleg" - zárta Bazsó János.