Csányi Vilmos: Egy igazi közösség tagjai képesek a saját érdekeiket a közösség érdekei mögé helyezni

A hamarosan 82. életévét betöltő Széchenyi-díjas magyar biológus, biokémikus, etológus szegedi előadása előtt adott interjút a SZEGEDma hírportálnak. Az MTA rendes tagja a humánetológia, az emberi kultúra kérdésköreiben fejtette ki véleményét, majd azt is elárulta, hogy mi történt Nógrád megyei tündérkertjével

- Az ember territoriális lény - állítja Ön több írásában. De mekkora territórium kell nekünk? Ha tanyán élek úgy érzem, hogy messze van tőlem a közösség, a lakótelepen viszont úgy tapasztalom, mintha a kelleténél közelebb lennének embertársaim…

- Ez egy bonyolult evolúciós probléma, s azért nehéz rá válaszolni, mert az ember egykoron egy vándorló lény volt. Az ősi közösségek 100-150 főből álltak, amelyeknek nagy része gyermekekből tevődött össze. Ennyi ember számára azonban letelepedve csak nagyon rövid időre lehetett táplálékot szerezni. A humánetológia erre az életmódra bizonyítékokat is talált. Például a majmoknak nincs bolhájuk, mert ezeknek a rovarok az életciklusa olyan, hogy a gazdatest fészkébe teszik a petéiket, majd kikelésük után két-három héttel mennek vissza a gazdára. A csimpánzok minden éjjel más fán csinálnak maguknak fészket, s ezért bolhájuk sincs. Az embernek viszont van, azaz olyan helyeken kellett letelepednie, ahol legalább két-három hetet tartózkodott. Azt gondoljuk, hogy egy-két hónapos szünetekkel folytatott vándorló életmódot. Itt a territórium annyit jelentett, hogy az a terület, amely a közelemben van, amennyit látok.

Léteznek erre modern példák, ilyen Amerika elfoglalása. Az emberek mentek nyugat felé, s ha találtak egy jó helyet, akkor elfoglalták, mindenféle határkijelölés, kerítés, telekkönyv nélkül. Egy idő után – amikor a cowboy filmek is játszódnak - sűrűsödni kezdett a populáció, s elkezdődtek a territoriális konfliktusok. Ezek egyre intenzívebbek lettek, mire eszébe jutott valakinek: Európában telekkönyveznek, s pillanatok, azaz néhány évtized alatt telekkönyvezték egész Amerikát. Minden föld valakié lett, a vadnyugat korszaka lezárult. Ez tehát egy nagyon rugalmas kérdés.

- A szabad területek elfogyása összefügg az állam kialakulásával és a letelepedéssel?

- Azt hiszem, ezek paralel folyamatok voltak. Evolúciós értelemben az államok jóval később születtek meg, de szintén területhez köthető jelenségnek számítanak. A kultúra létrehoz olyan fogalmakat, amelyek területhez kapcsolódnak, mint az én földem, az én házam, az én kertem, ezeknek az ősidőkben semmilyen értelmük nem volt.

- Benedict Anderson angolszász politológus, történész szerint a nemzet egy elképzelt közösség. Mennyiben különböznek az Ön által említett 100-150 fős közösségek az elképzelt közösségektől?

- Az a legfőbb probléma velük, hogy ezek elképzelt közösségek. A kis közösségeknek szigorú kritériumaik vannak, mindenki ismer mindenkit, közös akciókat hajtanak végre, közösen alakítanak ki szabályokat.

Ha ezt nem teszik, akkor a közösség lép ellenük. A nagy közösségekben is van vonzódás, létrejönnek közös szabályok. Azonban hiányzik ez a feltétlen odaadás, amely nem zárja ki, hogy ez néhány embernél megvan. Ma már kevesen mennek lelkesen a háborúba, de régen a hazáért küzdeni szép dolognak számított, az önfeláldozás egy módja volt ez. Ez azonban sokkal ritkább, mint a kis közösségeknél, mert az igazi közösséghez mindenkinek ismernie kell a másikat.

- 70-80 évvel ezelőtt a japán kamikazék, a kínai öngyilkos osztagok tagjai megtették ezt a nemzetükért. Ma már ilyen nem fordul elő ezekben az államokban.

- Ez a viselkedés nem halt ki. Ma a palesztinok teszik meg. Az embert a kultúrája könnyen meg tudja győzni. Ha egy nagyon erős kultúrában él, sokat foglalkoznak vele, nagy a külső ráhatás, akkor mindent el lehet vele hitetni.

- Ma léteznek-e Európában az Ön által említett 100-150 fős közösségek? A definíció alapján úgy érzem, hogy ezt a csupán a közvetlen családtagjainkra és néhány rokonunkra terjedne ki.

- Az emberben olyan erős a közösségbe vágyódás, hogy amint erre utaló jelet észlel, szívesen csatlakozik. Azután kicsit később lehet, hogy meggondolja magát, s otthagyja.

Ettől persze még lehet egy kellemes hely, ahova szívesen megyünk dolgozni, hozzátartozik az emberi viselkedés lehetőségeihez, hogy ilyen kriptoközösségekben is jól érezzük magunkat. Nyolcmilliárd embert másképpen nehéz lenne kordában tartani.

- Kutyákkal is rengeteget foglalkozott, szinte egy közösséget alkotunk velük. Miért érezzük azt, hogy a kutya hűséges, a macska viszont mintha önálló lény lenne?

- Mert a macskák nem szociális állatok, leszámítva az anya-kölyök viszonyt és a rövid nászperiódust. A kutyák viszont azok voltak már farkas korukban is. Persze a macskák között is vannak kivételek, mint az oroszlán, vagy az emberrel korán anya-kölyök kapcsolatba került házimacska. Nem szívleli a macska más fajtársai jelenlétét. Persze, ha az ember többet befogad, akkor eltűri, de nem természetes folyamat számára.

- Az „én kertem” fogalmáról szó esett. Decemberben olvastam, hogy Nógrád megyében eladó a „tündérkertje”, de most nem találtam már a hirdetést. Új gazdát talált a ház, vagy végül megtartotta?

- Rögtön 21 ezer kattintás érkezett a hirdetésre, s nagyon gyorsan elkelt. Most Balatonalmádiba költöztem, s ott csinálok egy új, csak kisebb kertet.

- Milyen állatokat tart ott?

- Csak egyet: a Janka kutyát.