Írjon nekünk

Vélemény

Savanyú halászlé

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szma/stab/pinyo.jpg

Megjelent:

orbanviktor_halaszcsarda

Magyarország miniszterelnöke szegedi halászlevet és haltálat fogyasztott a Fehértói Halászcsárdában. Ahelyett, hogy büszkélkednének vele, megmagyarázhatatlan elhatárolódósdi vette kezdetét.

Torkukon akadt a szegedi balliberálisoknak Orbán Viktor szegedi látogatása. De hogy fokozzuk a gasztroenterológiai mélységeket, még inkább úgy tűnik, Magyarország miniszterelnökének feltűnése Csongrád megye székhelyén megülte az érintett, harciasan felpaprikázott – halpaprikázott? – ellenzéki közösség gyomrát. Olyannyira, hogy 70 milliárdos fejlesztési-támogatási csomag ide vagy oda, több mint egy héttel január 30-át követően sem szűnik az „orbánozás” „Botka László városában”. (Igen, kedves olvasóim, ha hiszik, ha nem, az MSZP jelenlegi miniszterelnök-jelölt-jelöltjének kapcsán megjelent a közösségi média „gyurcsánymentesbalösszeborulós” részében ez a szófordulat, aminek kapcsán az ember zavartan süti le a szemét – még ha Klebelsberg Kuno, Szent-Györgyi Albert, József Attila, Juhász Gyula, Móra Ferenc vagy éppen Baka István, netán Bor Zsolt városaként emlegetnék a csongrádi megyeszékhelyet, de hogy a jelenlegi polgármester nevével aposztrofálják, aki még portréfestményt is csak félig-meddig csináltatott magának a városházán? Na ne!)

No, de vissza Orbán Viktorhoz és a fürgén ficánkoló folyamiakhoz, nyilvánosságot kapott, hogy a kormányfő a szegedi vizit során a Fehértói Halászcsárdában költötte el vegyes halászléből és sült halakból álló ebédjét. Ennek kapcsán a nevezett „műintézmény” tulajdonosa és értékesítési vezetője még talán hevesebb magyarázkodásba és védekezésbe kezdett, mint amikor úgy kilenc éve több mint félszáz vendégük ütötte itt ki magát ama bizonyos fekete Szalmonellás Torkos Csütörtökön. A teljesen érthetetlen kommunikációs kommandóakcióhoz – amit a Blogstar.hu éles nyelvű publicistája is kiszúrt – partneri felületet találtak Botka László kedvenc lapjában a Délmagyarban, ahol körülbelül olyan hangulatú dolgozat jelent meg Magyarország regnáló, harmadik ciklusát taposó, kétszer is kétharmados többséggel megválasztott miniszterelnökének ebédjéről, mintha a texasi láncfűrészes sorozatgyilkos éhét csillapította volna némi hamuban sült pogácsával az étterem. (Most tényleg afelé tendál a helyi mainstream, mintha Szeged valamiféle önálló és független városállami lenne Magyarországon belül? Annak ellenére, hogy itt is majd 45 ezren szavaztak legutóbb a balliberális-botkai-betelepítős álláspont ellen, és annak ellenére, hogy Orbán Viktor január 30-án többször is világossá tette: a polgári-nemzeti-keresztény kétharmad a háromharmadot képviseli, szolgálja, azaz az ellenzéki vezetésű városok lakosainak érdekeit is?) Lehet tapsolni, sírni vagy nevetni, kinek hogy tetszik.

Ahogy ehhez a skizofrén sztorihoz dukál, amúgy Bayer Zsolt-osan szólva: itt mindenkinek elment az esze? A halászcsárda ahelyett, hogy büszke lenne rá, vendégül látta az aktuális magyar miniszterelnököt, a mai Európa egyik meghatározó politikusát (igen, tegyék ki a falra azt is bátran és örömmel, ha és amennyiben ott járt kormányfőként mondjuk Antall József, Horn Gyula vagy Medgyessy Péter), nemhogy azzal fokozná a marketingértéket, hogy említést tesz róla, milyen hazai és nemzetközi hírességek, ismert emberek fogyasztották a korábbi évtizedek során jó étvággyal halászlevüket, valami olyasféle Porlódon is „kettes alá” üzenettel rukkol elő, hogy „aszondja”: „ártatlan dologról van szó” (mármint Orbán Viktor ebédjével). Meg hogy „kár ebbe a politikát belevenni”. Bizony-bizony, kár, tehetjük hozzá, jaj, de piszkos is tud lenni az a politika – kár, hogy akkor nem merül fel ez a szempont, nem akkor válik kényszeressé ez az elhatárolódósdi, amikor Botka László törzsszavazóinak, Boros Gyula nyugdíjasklubjainak terítenek meg Venesz-díjat érdemlően a hagyományos Tisza-parti hal- és népünnepélyen.

Kedves olvasóim, úgy látszik, ilyen ma ez a mi szegedi halászlevünk. Cseppet piros, cseppet paprikás. És nemcsak vegyes, hanem zavaros és savanyú is. De legalább a miénk. Tényleg ilyennek szeretjük, tényleg ilyennek szeretnénk?

Hirdetés

Kommentek

Vélemény

Alulmotivált milliomos balerináink égetik el Puskás örökségét

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szma/stab/pinyo.jpg

Megjelent:

A Luxemburgtól elszenvedett vereségben számomra nem csak az a fájó, hogy egy újabb fél amatőr csapat játszott cica egér harcot a “magyar álom” megtestesítőivel, hanem az, hogy a csapat gerinc és elképzelés nélkül alibizte le az egész mérkőzést.

Tovább olvasom

Vélemény

Sétáltunk a fények és a halál városában

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szma/stab/pinyo.jpg

Megjelent:

Szerző:

Az elit rejtett szórakozóhelyei, titkos fogadások, még titkosabb luxus bordélyházak, és ami mindezeket összeköti: egy halott lány. Ez nem napjaink New Yorkja, hanem 1936 Budapestje.

Tovább olvasom

Vélemény

Georges Leekens csak “ócska időhúzásra” jó?

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szma/stab/pinyo.jpg

Megjelent:

Szerző:

Csányiék idehoztak egy olyan szakembert, aki bár kétségtelenül hatalmas tapasztalattal rendelkezik, nem fogja lerakni a jövő magyar válogatottjának az alapjait.

Tovább olvasom

Aktuál