Aki a gyilkosban is az embert keresi – a 60 éves Bátyi Zoltánt köszöntötték + FOTÓK

Ő találkozott a legtöbb gyilkossal, ő fogott kezet a legtöbb rablógyilkossal az Alföldön. A Közéleti Kávéház hatvanadik születésnapja alkalmából ünnepelte régi tagját-vendégét, Bátyi Zoltán írót.

Több mint hétezer újságcikk, száznál több novella, 16 könyv szerzője, társszerzője, szerkesztője

Bátyi Zoltán

író, költő, újságíró, a Szegedi Ítélőtábla sajtótitkára. Az idén 60 éves alkotó a napokban olyan kávéházi beszélgetésre hívta az érdeklődőket, amelyen többek között könyveiről, újságírásról, annak átpolitizálódásáról, tulajdonképpeni eligénytelenedéséről, a napilap utolsó oldaláról tovatűnő tárcáról, no meg persze művészetről, kultúráról, bűnügyi-bűnözéstörténeti kutatásokról, hírhedt elítéltekről (köztük

Magda Marinkóról

), a börtönök rácsok közé szorított világáról és Szegedről, az örök szerelemről vallott. Bátyi Zoltán pályája 41 évvel ezelőtt indult, ekkor jelentek meg első versei a Délmagyarország kulturális mellékletében. Később újságíróként lett ismert, egyebek mellett bírósági tudósítóként tevékenykedett, majd 2003-tól a Szegedi Ítélőtábla sajtótitkáraként dolgozik. Ő találkozott az Alföldön a legtöbb gyilkossal, hiszen hivatalból valamennyiük tárgyalásait végigkíséri, végighallgatja, miközben a bírói kar cserélődik. Elképesztő és drámai sorsok, barbár és embertelen motivációk, dermesztő és vérfagyasztó tettek ismerője, olyan cselekedeteké, olyan eseményeké, melyekhez még a napi munkarutin szintjén sem lehet hozzászokni. A 60 esztendős alkotó nemcsak meghallgatta és megismerte ezeknek a bűntetteknek a krónikáját és elkövetőit, de szavakba öntötte, illetve máig is önti tapasztalatait, gondolatait, üzeneteit. Írt, írt, írt, és persze ma is ír. Közleményeket, blogbejegyzéseket, újságcikkeket, könyveket. A legismertebbet talán Magda Marinkóról, a hírhedt, szerb származású sorozatgyilkosról (Marinko avagy A halál zsoldosa) korabeli vallomások és dokumentumok felhasználásával, és az egykori nyomozást vezető rendőrök, nyomozók, ügyvédek megszólaltatásával. Hóhércsárdás című kötete pedig a magyarországi kivégzések történetébe nyújt betekintést - Bátyi maga is nehezen hitte, de korábban senki sem készítette el ezt a leltárt, krónikája ily módon fontos és hiánypótló. Választ keres és ad arra, hogy egyes korokban mi számított olyan bűnnek, amelyet csak kivégzéssel lehetett megtorolni, és milyen emberek voltak azok, akik magukra vállalták, hogy elvegyék az elítéltek életét. „Minden gyilkosban az embert keresem” – fogalmazta meg az esten munkásságának fő alapvetését. A büntetés-végrehajtásban egyedülálló módon az elítéltekkel készített interjúk előtt és után kezet fog az érintettekkel. Így aztán az is biztos, hogy az Alföldön ő fogott a kezet a legtöbb rablógyilkossal... Bátyi Zoltán írásai emberéleteket tettek jobbá és/vagy emberéleteket mentettek meg. Egyrészt azért, mert előfordult, hogy a bíró (egyéb körülmények mérlegelése mellett) az éppen az ő cikkében, dolgozatában megjelent nyilatkozatok alapján döntött úgy, hogy egyes elítéltnek még a hűvösön kell maradniuk, tehát nem kerülhetnek szabadlábra, mivel fennáll a veszély, hogy ismét bűntetteket követhetnek el. Másoknak az idén 60 esztendő alkotó interjúi, szövegei segítettek maguk mögött hagyni a kegyetlen, rideg múltat. Ilyen például a jelenleg is a Csillagban raboskodó

Pécz Zoltán,

aki

és Bátyi Zoltán volt az egyik, aki segített levetkőzni gyilkos énjét, és elvezette a benne lévő jóhoz. A születésnapos újságíró-sajtótitkár személye és tevékenysége elválaszthatatlanul hozzátartozik Szeged közelmúltjához és jelenéhez. Bátyi Zoltán valódi szegedikum. Nemcsak lebilincselően szórakoztat és oltja a tudásszomjat, de ezzel együtt oktat és nevel. Nem lehetünk eléggé hálásak ezért. Isten éltesse sokáig!