Vélemény

Sirok Mihály: Igaza van Pintér M. Lajosnak!

Sirok Mihály: Igaza van Pintér M. Lajosnak!

2016. október 9., vasárnap
Sirok Mihály: Igaza van Pintér M. Lajosnak!
Szijjártó Péter; Botka László; B. Nagy László

Ha nincs most elhatározás a rend kialakítására, ha nincs most akarat a változásra a polgári oldalon belül Szegeden, akkor a következő önkormányzati választás eredménye hamarosan borítékolható lesz - reagált főszerkesztőnk, Pintér M. Lajos október 6-i jegyzetére olvasónk, Sirok Mihály.

Tévedés ne essék. Jelen cikk írója nem bértollnok, nem fizetett médiamanipulátor. Se kutyája, se macskája a szegedi, nem titkoltan jobboldali szellemiségű orgánum főszerkesztőjének. A következő sorok annak okán íródtak, hogy a nagy végeláthatatlan csönd közepette – amelyet tapasztalni lehet a szegedi konzervatív kommunikációban – született egy írás, egy hangos gondolati folyam, némi kritikai éllel a minap a SZEGEDma.hu internetes portálon, amelynek fénye utat mutathat a sűrű éjszakában. (

Pintér M. Lajos

:

Népszavazás után, választások előtt – Szeged és a polgári fordulat esélyei.

SZEGEDma.hu, 2016. október 6.) Jól olvassuk, jól értelmezzük a cikket? A „zászlóhordozó” internetes portál cikket közölt néhány nappal ezelőtt, amely Pintér M. Lajos tollából származik. No, de miért is? A szegedi polgári réteg stabil hajójának tekinthető médium talán választ keres a mai, finoman szólva redukált városi ellenzéki kommunikációra? Vagy egy cizellált „koki”-nak értelmezhető a produktum azokért az eredményekért, amelyek (talán) lehetnének sokkal jobbak is? Talán egy „felrázó” írás, amelyet olvashatunk, avagy egy vészcsengő azért, hogy egyébként lenne még muníció a szegedi jobboldalban, és nem kell a papnak kenetért üzenni? Mit rejtenek a cikk sorai magukban, és mi van mögöttük? „Szeged mozdulna, de hiteles és emberarcú alternatívára vár, melybe aztán belekapaszkodhat” – ezzel a felütéssel kezdi az újságíró. A 2016. október 2-i népszavazás áll a kezdőpontban. A szavazatok száma 98%-ban a „nem”-et jelölő ikszek felé dőlt. Ezt sikerként lehet elkönyvelni, aki elment szavazni, az a magyar kormány ideológiáját támogatta. Ezzel fontos párhuzam, hogy helyi szinten a voksolók száma több volt, mint a 2014-es önkormányzati választás alkalmával, sőt ez nagyobb szám, mint amennyivel Botka újra kormányzó székbe került két évvel ezelőtt Szegeden. Nagyjából egy fél önkormányzati ciklus alatt lelkesebbek lettek a szegedi szavazók, és a polgári oldal értékei mellett nyilvánították ki véleményüket. Ez mégis csak haladás! De keserű a mosoly, mert az országos átlaghoz képest 6%-kal kevesebb volt a véleménynyilvánítók száma. Szeged utolsó helyen végzett a megyei jogú városok rangsorában. Pont itt, ahol néhány kilométerre már napi szinten érzékelhetőek a migránsáradat esetleges negatív hatásai. A paradoxon és a furcsa, „Szeged-specifikus” helyzetet ezekkel a mondatokkal ábrázolja Pintér: „Amögé bújni és azzal takarózni tehát, hogy a napfény városa erős (bevehetetlen?) szocialista fellegvár – hiba. Az is egyértelmű ugyanakkor, hogy valamiféle látható és mindenki számára egyértelmű fordulatra van szükség ahhoz, hogy a helyi jobboldal mennyiségi és minőségi szempontból is bővítse, majd állandóvá tegye bázisát.” Milyen konklúziókat von le Pintér? A számok tükrében megállapítható, hogy a Botka-féle migránsokat támogató politika megbukott, de a polgári oldalt képviselő helyi erőknek vigyázniuk és őrizniük kell a tüzet a választókban, nehogy elillanjon ez a fajta támogatói hozzáállás – olvasható ki az elemzésből. A választói körzetek áttekintésénél nagyító alatt látható a különbség, hol folyik tisztességes munka, és melyek azok a területek, ahol nincs valós kapcsolat a választókkal. „(…) a paneles körzetek még a szegedi átlagtól is messze elmaradtak, amiből szintén le kell vonni a tanulságokat.” A továbbiakban simulékony modorú, ám igen konkrét üzeneteket fogalmaz meg a médium vezetője. „Fel kell emelkedni és az asztalra kell csapni” – írja a főszerkesztő, majd így folytatja: „A hallgatás ugyanis nem megoldás. A passzivitásra pedig nem lehet mentség. Ahogy a tettek és az új ötletek, úgy a csend és a mozdulatlanság is üzenet a 44 500 fő és a többiek számára. A munka viszont nemcsak megkerülhetetlen, de sikerrel is kecsegtet!” Ha nem kezdődik el a tudatos építkezés, akkor a történet végét méretes öngólnak aposztrofálja a tanító jellegű olvasmány szerkesztője. Most pedig vegyük sorra Pintér M. Lajos konklúziójának konklúzióit. A cikk olvasása közben meg utána is, az érzés némi értetlenséggel párosulva gyökerezik meg az emberben: Egy publicistának kell üzenni, helyzetet elemezni a választók és a helyi politikusok részére? Az idézett cikken kívül mástól (esetleg helyi politikustól) született-e ilyen „tiszta fejű” helyzetértékelés, amely oázist tud teremteni Szeged politikai sivatagában? Kifertőtlenített, profi kampánystratégiát olvashatnunk Pintértől, olyan gondolatokkal, amelyeket már 2006-ban (tíz éve!) illendő lett volna fehér asztalhoz citálni, helyzetet elemezve

Botka

első polgármesterségének végén, arra való garanciául, hogy serény elhatározás szülessen a polgári oldal győzelmére Szegeden. A publikált anyagot szemezgetve az a hasonlat születik meg az olvasóban, mintha a nézőknek kellene edzeni a focicsapatot. Szotyizás közben, nekik kellene megmondaniuk a lelátóról, hogyan kell a meccset megnyerni. „És tudjátok fiúk, a labda azért van, hogy az ellenfél kapujába kerüljön, a lehetőségekhez képest 90 percen belül minél többször!…” Mintha nem lennének tisztességesen, havonta fizetett futballisták a csapatban, az edző meg rendre szabadságon lenne… Mi történik a másik oldalon? Botka karba tett kézzel, kockás ingben fotózkodott az Indexnek a nyáron, üzenve a „ballib” páholytagoknak: egyedül is helyt tud állni, minden rendben és „Szeged mindenek előtt!”. Majd vörös nyakkendőt kötött, és a sajtó elé állva ünnepeltette magát

Szijjártó

külügyminiszter mellett, hogy Szegedre érkezik a British Petrol, 500 új munkahelyet teremtve a szegedi választóknak. A focihasonlatnál maradva, az utóbbi cikkemben (

Ébresztő, Szeged!

– SZEGEDma.hu, 2016. augusztus 26.) talán ezek szerint akkor nem is lőttem annyira mellé… Látni kellene ugyanis, hogy a városvezetés tudatos politizálása mellé tudatos ellenzéki magatartás szükséges. Már most borítékolható, hogy a következő évtől egészen a 2019-es őszi választásokig Botka az újszegedi Liget-beruházásból és a British Petrol ideköltözéséből fog „élni”. Polgármesterjelöltként ezzel akarja majd menteni az esélyeit. Ha egyáltalán indul, és ha nem lesznek addig előrehozott választások a nagynevű egyetemi városunkban. De maradjunk annál, és tételezzük fel, hogy 2019-ig kibírja Szegeden az egykori szolnoki vízilabdás. Itt, ebben a városban – láthatjuk, hogy az utóbbi választási eredmények alátámasztják – nem a realitások, az ésszerűség a meggyőző a választók számára, hanem a politikai kommunikáció. Ha nincs most elhatározás a rend kialakítására, ha nincs most akarat a változásra a polgári oldalon belül Szegeden, akkor a következő önkormányzati választás eredménye hamarosan borítékolható lesz. Összefoglalva tehát: igaza van Pintér M. Lajosnak!

Sirok Mihály

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.