A fürdő miatt nem kellett a szegedi Hunguest Hotel a szállodalánc új tulajdonosának

14 szállodát elad Leisztinger Tamás, csupán két külföldi, s két belföldi egység marad meg. A vételár nem ismert, de maga a vevő árulta el, hogy a fürdő miatt nem tartott igényt a szegedi szállodára, mert a hotelt csupán a Napfényfürdővel együtt adták volna el.

Áprilisban

számolt be a SZEGEDma

először arról, hogy a Hunguest Hotel magyarországi egységeit

Leisztinger Tamás

nagyvállalkozó értékesíteni kívánja. Lapunk akkor megjegyezte, a helyzet érdekessége szegedi szempontból az volt, hogy abban az időszakban vált aktuálissá a Napfényfürdő Aquapolis önkormányzati üzletrészének értékesítése a Hunguest Hotels Zrt. részére. Nem látszott egyértelműnek, hogy amennyiben a társtulajdonos magánbefektető eladja a Forrás Hotelt, mik a további szándékai az önmagában eddig csak komoly, évi 3-400 milliós veszteséges termelő fürdővel. Pár hónappal később,

, hogy a külföldi egységek mellett két hazait is megtart az MSZP-közelinek tekintett vállalkozó Magyarországon, mert a lillafüredi és a szegedi szállodájától nem válik meg, viszont a csomagban a márkanév, a franchise-jog, a saját hotelek üzemeltetését jegyző zártkörű részvénytársaság mellett 14 belföldi szálloda is benne van. Azt is megírtuk, hogy a Konzum Nyrt. által befektetési céllal létrehozott KONZUM PE Magántőkalapon keresztül kerülhet

Jászai Gellért

érdekeltségébe a Hunguest Hotels szállodalánc. Október 3-án az üzlet megkötését bejelentették, ezt követően mind a vásárló, mind az eladó interjút adott

a Magyar Időknek

. Az adásvétel pénzügyi része üzleti titkot képez (bár azt elárulták, hogy az Exim Bank 3,3 milliárdos hitele arányaiban kevesebb, mint a tranzakciós érték 15 százaléka), de az országos lap értesülései helyesnek bizonyultak. A vevő, Jászai Gellért elmondta, azért nem kellett neki szegedi Forrás, mert csak a vele egybeépült Ligetfürdővel együtt lehetett volna megvenni, aminek az üzemeltetése nem tartozik a Hunguest alaptevékenységei közé. A szegedi hotel és fürdő ügye ezzel rövid távon minden bizonnyal rendeződött, ugyanakkor Leisztinger nem tartja kizártnak a tulajdonában maradt hotelek értékesítését közép- vagy hosszú távon.