Egy ügyes rím piros tojást érhet - locsolóversek húsvéthétfőre!

Komoly legyen vagy tréfás? A klasszikus mindig célba talál, netán egy kis csintalanság is belefér? Zöld erdőtől Janiig a hegyről - álljon itt egy rövid lajstrom a húsvéthétfőn potenciálisan felhasználható locsolóversekről.

Húsvét másodnapját egyes helyeken “vízbevető” hétfőnek is nevezik a locsolkodási szokás miatt. Mint ismeretes, a lányokat régen egy vödör vízzel leöntötték, vagy a patakban megfürdették. Maga a locsolás ősi termékenységvarázsló és megtisztuló rítusból ered, de az egyik magyarázat szerint Jézus sírját őrző katonák vízzel öntötték le a feltámadást felfedező, örvendező asszonyokat, mert így akarták elhallgattatni őket. Összeállításunkban néhány tippet adunk arra, a manapság szokásos locsolkodást megelőzően milyen versekkel élhetnek a hagyományokat tartó urak. Íme!

A klasszikus, az örök

Zöld erdőben jártam, Kék ibolyát láttam. El akart hervadni Meg szabad-e locsolni?

***

Korán reggel felébredtem, messze-messze jártam, Tündérország kiskertjéből rózsavizet hoztam. Na te kislány megöntözlek, ma van húsvét napja, Tündököljön a két orcád, mint a piros rózsa. Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok, Zsebemben elférnek a piros tojások.

***

E háznak kertjében szép kis rózsa nő, Nevelje őt jóra a Teremtő. Rózsavizet hoztam a tövére, Szálljon áldás a fejére, Az Istentől én azt kérem, Piros tojás a bérem.

***

Rózsa, rózsa szép virágszál, Szálló szélben hajladozzál. Napsütésben nyiladozzál, Meglocsollak, illatozzál.

A költői vénát humorral pótolandó

Egy gondolat bánt engemet. Elfeledtem a versemet.

***

Nem vagyok én liberális, Ezért vagyok ideális. Szabad-e locsolni?

***

Zöld erdőben kék ibolya, Hol a tojás? Hol a pia?

***

Zöld erdőben kis kankalin Kinyílott az éjjel, Kislányok közt a kölnimet Én locsolom széjjel!

**

Egy tök – két tök – három tök – négy tök, Nem tökölök. Öntök.

***

Jani vagyok a hegyről, Meglocsollak egyből.

A sajátnál nincs jobb!

Locsolkodó fiúk és urak! Egy saját magunk által költött versnél aligha akad talpraesettebb megoldása a fennálló feladatnak. Az se gond, ha kissé még esetlenek a rímek, az évek és a rutin majd úgyis kipofozza a strófákat. Ahogy mondani szokás: a részvétel a fontos!