Trócsányi László Szegeden: Napjainkat jogalkotási dömping jellemzi

Egy "majdnem elfelejtett tudósra" emlékeztek a Szegedi Akadémiai Bizottság székházában csütörtökön, ahol többek között Trócsányi László igazságügyi miniszter is felszólalt. Vladár Gábor jogtudós aktuális gondolatairól, valamint a jogalkotás kihívásairól, a jó jogalkotó ismérveiről beszélt a joghallgatóknak, jogászoknak.

Vladár Gábor

jogtudós, akadémikus, a Szegedi Tudományegyetem alkotmányjog professzoraként is dolgozó szakember emlékére tartottak konferenciát a SZAB székházban csütörtökön. Az egykori igazságügyi miniszter életútjáról szóló eseményt

Homoki-Nagy Mária

nyitotta meg, aki köszöntőbeszédében úgy fogalmazott, egy "majdnem elfelejtett tudósnak" állítanak emléket, akinek munkássága a mai jogszabály-előkészítéskor és törvénykönyv-előkészítéskor is példaértékű. Vladár Gábor kiváló jogtudós, megküzdött két világháborúval és elnyomó rendszerekkel, kinek emléke éppen most kezd méltó helyre kerülni - mondta bevezetőjében

Trócsányi László

igazságügyi miniszter az emlékkonferencián. Vladár székfoglaló beszédét 1939-ben a kodifikáció és jogtudomány összefüggéseiről tartotta a Magyar Tudományos Akadémián, ennek apropóján Trócsányi "Kodifikáció egy igazságügyi miniszter szemszögéből" címmel tartott előadást, melyben a jogalkotás kihívásait, folyamatait, impulzusait, a jó jogalkotó ismérveit és a minisztérium szerepét is érintette. Trócsányi László Vladár visszaemlékezéseit olvasta, amikor az igazságügyi tárca átvételére készült 2014 nyarán, programja bemutatásakor is az ő gondolatait idézte: a jog nemcsak az ész, hanem a szív dolga is. Ebből a gondolatmenetből kiindulva vette sorra a kodifikációs folyamatokat, a kodifikátorok tevékenységét. Előadásában úgy fogalmazott, a 21. századot jogalkotási dömping jellemzi, csak Magyarországon 2015-ben 230-at fogadtak el, míg Vladár idején 39 törvényt fogadott el az Országgyűlés. A globalizáció új kihívások elé állítja a jogalkotókat, ma a nemzetközi normáknak való megfelelés a legnagyobb kihívás, országunk esetében az Európai Unióhoz alkalmazkodás. Mint mondta, alapvető ellentmondása ennek a nemzetközi normának, hogy számos nemzeti jogrendszert próbál meg egyetemesíteni, holott bizonyos esetekben ez lehetetlen. Az unió az integrációval szétfeszítette a jogrendszeri kereteket, ebből adódik, hogy a tagországok sokszor nem értik meg egymást. Példaként hozta fel az angolszász és a francia jogi gondolkodást, ami egyes pontokon mérföldekre áll a magyar jogtól.

Vladár Gábor munkásságára vonatkozóan megjegyezte, gondolatai időszerűek a törvényi szabályozás szükségének kérdésében. Vladár ugyanis azt állította, aktuális kérdésekre kell választ adni a törvényekben. Trócsányi napjainkból hozott példát a devizahitelesek problémájára alkotott törvényi szabályozás és a 2015-ös brókerbotrány kapcsán, ahol az aktualitáson túl azonnali intézkedésre is szükség volt. A jogszabályalkotás szüksége alatt megjegyezte, a legfőbb impulzus az élet, a jogalkotóknak ugyanis látniuk kell, milyen változtatásokra van szükség a büntető törvénykönyv vagy a polgári törvénykönyv területén. Az igazságügyi miniszter hozzátette, az eszmék, a valóság és a szükséghelyzetek között kell navigálnia a jogalkotóknak, akik lehetnek akár a kormány, akár az Alkotmánybíróság. Trócsányi László úgy fogalmazott, örök dilemma, hogy mit kell, érdemes törvényben, sarkalatos törvényben - vagy éppen az alaptörvényben - szabályozni, és mit elegendő alacsonyabb jogforrásra bízni. A törvények inflálódása ugyanis súlyos veszély. Azonban fontos, hogy a jogalkotó ismerje az adott terület sajátos dogmatikáját, az életviszonyokat, a társadalmi és gazdasági folyamatokat - folytatta. Utóbbiak kapcsán hozta fel példaként a családok otthonteremtési támogatás igénybe vevők körének szabályozását, a migrációs válság kezelését és a vörösiszap-katasztrófát mint természeti katasztrófát, ami intő példa a jogalkotóknak arra, hogy többé ne történhessen hasonló. A politikus közölte, a jogszabályok utólagos hatásvizsgálata fontos, nem mellőzhető feladat. A jogszabály a mindennapi életben rögzül, a jogalkotónak figyelnie kell, hogy az elfogadott jogszabály beváltja-e a hozzá fűzött reményeket, szükséges korrekciókat végrehajtani vagy sem.

De mi ebben az igazságügyi minisztérium szerepe? "A kormányzati jogszabály előkészítésekor a minisztériumnak kiemelkedő szerepet kell betöltenie annak érdekében, hogy a vele szemben támasztott követelményeknek meg tudjon felelni. Az igazságügyi miniszter minden törvénytervezetnek és kormányrendeletnek a társelőterjesztője, minden miniszteri rendeleti tervezet kihirdetéséhez az igazságügyi miniszter és a felelős miniszter egyetértése kell. A kormányzaton belül olyan jogosítványokat takar, melyek majdnem vétójognak is hívhatunk. Ezen elvárásnak meg kell tudni felelni. Az igazságügyi miniszterrel szembeni elvárás az, hogy a jogszabályok alkotmányosak legyenek, ezért kötelessége jelezni, amennyiben úgy véli, az adott jogszabálytervezetben alkotmányossági probléma merülne fel. Természetesen lehetnek határesetek, amikor a jogalkotó a politikától és a felelős miniszteri dilemma előtt áll a jogszabály alkotmányossági megítélését illetően. Ez is azt bizonyítja, milyen nagy szükség van az Alkotmánybíróságra, ezen problémák megoldása ugyanis az ő feladatuk. Nem vagyunk tökéletesek és az általunk létrehozott rendszerek sem lehetnek azok. A tökéletesség nem erkölcsi követelmény, de a tökéletességre törekvés igen."