Írjon nekünk

ARC

Andrásfalvy Bertalan Szegeden: Vissza kell térni az emberközeli gazdálkodáshoz + FOTÓK

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szma/stab/pinyo.jpg

Megjelent:

egeszsegugyi_szabadegyetem10_gs

Az Antall-kormány művelődési minisztere szerint a természeti környezetben az ember sokkal több értéket tudott teremteni, mint most, mikor profittermelő eszközként tekint a földre.

A honfoglalást követően hazánk három-négy évszázados felemelkedésének mindenki a csodájára járt, a magyarság utolérte Európát mind gazdasági, katonai erőben és műveltségben egyaránt. Később mégis megroppant a nemzet, és megtörve, a nagyhatalmak csapásaitól sújtva érkezett el a 20/21. századba. Milyen okok vezettek ide, mi okozta a magyarság meggyengülését? – ilyen és ehhez hasonló kérdésekre kereste a választ a napokban Szegeden tartott izgalmas és tanulságos előadásában Andrásfalvy Bertalan, az Antall-kormány művelődési és közoktatási minisztere.

A Széchenyi-díjas néprajztudós szerint

egy nép sorsát, gyarapodását három kapcsolat határozza meg: a népet alkotó rétegek egymáshoz fűződő kapcsolata, az ember kapcsolata a természettel, valamint az ember kapcsolata Istennel.

Bemutatta, milyen veszélyekkel jár, ha a földre profittermelő eszközként tekintünk (a föld kifejezés alatt ez esetben nemcsak a termőföldet értette, hanem összefoglalóan a természeti környezetet, melyben meg kell találnunk szükségleteink fedezését), illetve mennyiben járult hozzá a magyarság és a természeti környezet viszonyának (két nagy töréspontra visszavezethető) drámai romlása a nemzet fejlődésének megakadásához.

Andrásfalvy Bertalan kijelentette: a magyarság folyamatos gyarapodását biztosító földhasználati harmóniában a 13. század során figyelhetjük meg az első nagy törést, ami az európai árutermelési vágy begyűrűzésével függött össze. „A Kárpát-medencei körülmények között kialakult csodálatos állattenyésztési – szürkemarha-tartási – kultúra kereteit a feudális anarchia kezdte feszegetni, a kiskirályok között kíméletlen, gyilkos harc robbant ki a legelőterületekért, az azokkal összefüggő gazdasági haszonért. Ekkoriban az állatokkal való kereskedelem számított meghatározónak, hisz az állatokat lábon el lehetett hajtani akár a La Manche-csatornáig.

Ebben az időszakban a belső viszályokban több magyar veszítette életét, mint a tatárjárásban, és alföldi falvak százai, ezrei pusztultak el.

Az új településszerkezetben néhány mezőváros maradt csak fenn, például Debrecen, mely harminc falu határát olvasztotta magába” – mondta. Hozzátette: az Alföld elpusztásodása nem csupán azt vonta maga után, hogy a rengeteg kicsi falu helyett a környezettől sokkal jobban elszakadó mezővárosok jöttek létre, hanem oda is vezetett, hogy a biodiverzitásban gazdag tájból fátlan legelő, steppe alakult ki (igaz, hogy ez ma tulajdonképpen egyfajta hungarikum, csodájára járnak a turisták).

DCIM100GOPROGOPR0801.

A második jelentős törést a 18. századból tudjuk kimutatni, és Mária Terézia úrbéri rendeleteihez köthetjük: ekkor alakult ki a torz nagybirtokrendszer, és ekkor vették el a jobbágyok, a nép életterét. Ugyan nincsenek teljesen pontos információink arról, hogyan kezelte korábban a közösség az erdőt, az árteret, a falu határának közös területeit (csak Erdélyből maradt fenn néhány konkrét adat), ám az egyértelmű és világos, hogy míg a földesúr ki nem űzte a jobbágyokat, addig mindenki használhatta a közös területeket, javakat, és végső soron

ez a jól működő, igazságos rendszer gondoskodott a természeti erőforrások újratermelődéséről, azaz mai kifejezéssel élve megvalósult a fenntartható fejlődés.

„Az állatkereskedelem után a gabonaexport vette át a döntő szerepet, a földesuraknak kevés lett a jobbágyok által szolgáltatott tized, a kezükbe akarták venni a termelést, hogy minél több haszonra tehessenek szert – itt lépett előtérbe az a szemlélet, hogy a föld profittermelő eszköz. Az uraságoknak földre volt szükségük, hogy gazdagodhassanak, de a magyar törvények szerint a jobbágyoktól nem vehették azt el. Honnan lehetett tehát földet szerezni? Erdőirtásokkal, az árterek lecsapolásával, amit a 18. század közepe táján indítottak meg Mária Terézia törvényeire építve” – magyarázta a néprajztudós.

Az erdőnek olyan komoly jelentősége volt a nép életében, hogy az emberek a legtöbb helyen ellenálltak, az uraknak sok esetben katonaságot kellett hívniuk.

A parasztság életfenntartásának, az állattenyésztésnek, a gyümölcstermesztésnek és a halgazdálkodásnak is az erdő, valamint az ártér volt ugyanis az alapja, ezt a szisztémát tette tönkre, rombolta le Mária Terézia.

„A közös használatú erdőben az állatokat lombtakarmánnyal etették elődeink. Ez a szokás Skandináviában és az Alpokban egészen a 20. századig fennmaradt, és nem is véletlenül, hisz például a szederfalevélben két és félszer annyi tápanyag található, mint a lucernában. Az erdőkben magasodtak a nagyra becsült oltott gyümölcsfák is, melyeken az ezekben az évszázadokban Európa-szerte híresnek számító magyar gyümölcs (alma, körte, szilva, berkenye) termett. Az árterekben pedig csodálatos szimbiózis született, a szürkemarha, parlagi ló és a bakonyi sertés is áttelelt itt mindenféle takarmányozás nélkül. A nyári időszakban ezek a kis szárazföldek néhány hétig víz alá kerültek, ahol a halak és más élőlények gyorsan fejlődtek – a téli trágya gyorsította és elősegítette a növekedést –, hazánk halválasztéka és halbősége párját ritkította a kontinensen. Mária Terézia tette lehetővé, hogy a földesurak rátegyék kezüket az árterekre és az erdőkre, az embereket kitiltották innen. Az állattartás, a gyümölcs, a hal sokkal nagyobb értéket jelentett a társadalomnak, mint a szántóföld, annak hasznát a földesúr fölözte le, miközben korábban olyan demokratikus módon használta nép, hogy nem élte fel a jövőt” – magyarázta a professzor.

egeszsegugyi_szabadegyetem08_gs

Úgy fogalmazott, az 1767-es úrbéri rendezéssel megszülető magyar nagybirtok Európa egyik legtorzabb birtokszerkezete lett, mely csak 1945-ben oldódott csak fel egy kis időre. A 20. század második felében sem javult a helyzet, az 1945-ös földreformot követően nem tudott a parasztság felemelkedni, a rossz emlékű téeszrendszert követően pedig ismét a nagybirtok nyert teret: jelenleg a földek mintegy 80 százaléka a birtokosok 10 százalékának kezében van, a maradék 90 százaléknyi gazdának pedig 20 százaléknyi rész jut. Sajnos nemcsak a nyugati világban, de hazánkban is sokan profittermelő eszközként tekintenek a földre, pedig nem az, sőt: a nagyüzemek kialakulása a természeti, társadalmi és egyéni emberi egészséget is károsította, károsítja. Ennek konkrét példáit is ismertette Andrásfalvy Bertalan.

Napjainkban – ismertette – a mezőgazdaságban a fajták tudatos választása lett az elsődleges, mely ugyancsak a profittermeléssel áll összefüggésben. Míg korábban a parasztság vetésforgóval, trágyázással és egyéb eszközökkel igyekezett növelni a föld termelőerejét, óvatosan bánt a földdel, addig a nagybirtok gépesített, az emberi munkaerőt csak korlátozott mértékben veszi igénybe, csak a haszonra törekszik. Jelenleg a világban a mezőgazdasági művelésre alkalmas területek 70 százalékán nem emberi fogyasztásra alkalmas termékeket termelnek, hanem nyersanyagot, takarmányt, az emberiség pedig sajnos nem tudja, mit eszik. Minél kisebb befektetéssel a minél jelentősebb profitot hajszolva világszerte olyan fajtákat alakítottak, kísérleteztek ki (például búzából, kukoricából), melyek alkalmazkodóak, többet teremnek,

ám a többlettermelés sajnos negatív beltartalmi változásokkal jár együtt, mely tragikus következményekkel jár az egészségre nézve.

A nagyüzemi termelés révén a zöldségek, gyümölcsök, húsok beltartalma töredéke a korábbinak (jellemző módon leginkább az USA-ban!), az alapvető élelmiszernek számító burgonya vastartalma mindösszesen 5 százalékra csökkent, de jóval kevesebb táplálékainkban a mész is, ami az emelkedő időskori mészhiányos csontritkulások kiváltó oka – és akkor még nem is beszéltünk arról, hogy a különböző rovarölő, gyomirtó, gombaölő szerek, kemikáliák, adalékanyagok milyen mértékben járulnak hozzá olyan népegészségügyi problémákhoz, mint az elhízás vagy éppen az allergia…

„A természeti környezetben az ember több ezer éven keresztül óriási természetismeretről tanúbizonyságot téve, szorosan együttműködve a természettel sokkal több értéket tudott teremteni, mint ma.

Ugyanez érvényes a magyarság esetében. Szakemberek kiszámolták például, ha újra vizes gazdálkodást alkalmaznánk az árterekben, ötször nagyobb lenne haszon. Korábban a tavaszi árvizekkel bejövő csapadék meggazdagította a földeket, most nincs elég csapadék, a vizet (és a sok ezer tonna humuszt) átkergetjük a Fekete-tengerbe, és azt emeljük ki, hány négyzetkilométert mentettünk meg az árvíztől. Közben az árvizeket felváltotta a még komolyabb károkat okozó, még nagyobb területeket pusztító belvíz, és folyamatosan magasíthatjuk a megépített gátakat is. Nincs más út: vissza kellene térni egy olyan gazdálkodáshoz, ahol az ember gondoskodik a jövendőről, és nem arra összpontosít, hogy mit tud most ‘lekaszálni,’ hanem hogy tudja a jövendőt szolgálni. Vissza kell térni az emberközeli gazdálkodáshoz, az emberközeli termeléshez, melyet először a 13. században, majd Mária Terézia törvényeivel tönkretettünk!” – összegzett.

Andrásfalvy Bertalan a Magyar Egészségügyi Társaság és az EDUVITAL Egészségnevelési Társaság „Egészségtan mindenkinek. Egészségtudatos önismeret és betegségmegelőzés” című közös szabadegyeteme második szemeszterének záróestjén vendégeskedett Szegeden. A rendezvényen előadást tartott még Barcs István (Semmelweis Egyetem Epidemiológiai Tanszék) is „Értjük-e a fertőzést és gyógyítását? Segítsen a történelem!” címmel. Az egyik szervező, a Magyar Egészségügyi Társaság nevében Gyurkovits Kálmán alelnök vázolta: társaságuk küldetése az egészségtan oktatásának terjesztése, ennek keretében kiemelt figyelmet fordítanak a Kárpát-medence magyarságának életbiztonságára, a népszaporulat alakulásának kérdéseire, a gyermekvédelemre. Az emberi egészséget mint olyat felfogásuk szerint nem lehet elválasztani a társadalmi és természeti környezetünk védelmétől. A magyar egészségtan-oktatás kiindulópontja a test és a lélek, a hit és a tudomány elválaszthatatlan egysége. A test és a lélek, a hit, a tudás és gondolkodás szétválasztása elkerülhetetlenül tragédiákhoz vezet a világban – beszélt hitvallásukról, melynek jegyében a következő szemeszterekben is megszervezik szabadegyetemi előadásaikat Szeged városában.

Az Antall-kormány művelődési minisztere szerint a természeti környezetben az ember sokkal több értéket tudott teremteni,…

Szerző: Szegedma Hírportál2015. december 6.

Hirdetés

Kommentek

ARC

Durván udvarolnak a fiúk a 13 éves aranytorkú Flórának

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szma/stab/pinyo.jpg

Megjelent:

Magyarországot és Szegedet képviseli Európa legnagyobb gyermek dalversenyén Kaunasba Tabatabai Nejad Flóra. Szerda hajnalban indul édesanyjával, de előtte elárult nekünk néhány titkot.

Tovább olvasom

ARC

A birkapörkölt nem, de a szegedi halászlé kifog a miniszteren

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szma/stab/pinyo.jpg

Megjelent:

Szerző:

De mindez hiába, ha van egy jó feleség, aki mindent megold. Fazekas Sándorral készített lapunk villáminterjút, ami azoknak is érdekes lehet, akik messziről száműzik az életükből a politikát.

Tovább olvasom

ARC

Kökény Beatrix: „A boldog házasság többet ér minden olimpiai aranynál”

Ez a tartalom archív! A cikkben szereplő információk a megjelenés óta megváltozhattak.
/var/www/szma/stab/pinyo.jpg

Megjelent:

Szerző:

Kökény Beatrix és Imre Géza lassan két évtizede élnek boldog házasságban. Egyikőjüknek sem jött össze pályafutása során az olimpiai arany, s talán éppen ez hozta őket még közelebb egymáshoz. A Ferencváros korábbi irányítója nem távolodott el a kézilabdától, sokkal több lehetőséget adna a fiatal játékosoknak és csökkentené a légiósok létszámát is a hazai pontvadászatokban. Interjú.

Tovább olvasom

Aktuál