Drámáztunk, felolvastunk, színészkedtünk - Próba flash a REÖK-ben + FOTÓK

Ki játszana el téged, ha életrajzi filmet készítenének rólad? Hogyan reagálnál, ha egyik pillanatról a másikra egy kortárs magyar drámába csöppennél? A magyar dráma napjára interaktív színházi programmal készült a REÖK és a Homo Ludens Project. Kipróbáltuk, izgalmas volt.

Az egész azzal kezdődött, hogy

Benkő Imola Orsolya

, a Homo Ludens Project rendezője felkérte a résztvevőket, mutatkozzanak be úgy, hogy megnevezik azt a színészt, aki életük szerepét játszaná. Nehéz kérés, a néhány fős "társulatból" eddig senki sem gondolt ilyen mélységekben kedvenceire. A Reök-palota úgynevezett zöld szobája rögtön megtelt

Woody Allenekkel

, de képzeletben

Liam Neeson

és

Nicolas Cage

is csatlakozott a csapathoz. A lányos zavart, ami a sajátos bemutatkozás okozott hamar oldotta a rendezői játék, egy-egy karakteren keresztül megtudtunk valamicskét egymás személyiségéről, de rögtön újra valaki más bőrébe bújtunk egy kortárs drámában. Felolvastunk. Röviden ennyi történt abban a röpke három órában, amivel a Homo Ludens Project készült a hétfő estére, ezen keresztül azonban annyi élményt, gondolkodásra és nem utolsó sorban kommunikációra sarkalló szituációs játékot adott, amin keresztül pár órára színésznek érezhettük magunkat. Az első körben más dolgunk sem volt, mint olvasni, majd a szövegkönyvön keresztül megérteni, miről szólhat a többfelvonásos kortárs magyar dráma, kik a szereplői és milyen emberek lennének a színpadon. Átrágtuk magunkat a mondatokon, megvitattuk elméleteinket ki-ki a maga karakterét védelmezően. Olvasópróbánkat viszont két színész rendre megakasztotta: a sértődött

Szilágyi Szabolcs

és a lelkét pátyolgató

Frank Tímea

ajtót csapkodott, kiabált, ki-be járkált a szobából, megzavarva ezzel minket, amatőröket. Mint kiderült, a rendező célja éppen az volt, hogy valóságos próbakörnyezetbe csöppenjünk és reagáljunk a minket körülvevő eseményekre.

Idővel már nem is figyeltünk a zavaró tényezőkre, kezdeti zavartságunkon hamar túlléptünk, s csak a szerepre koncentráltunk, kizárva a provokációt. Gördülékenyen haladtunk tovább, egészen a második fejezetig, amikor is rendezői utasításra meg kell határoznunk magunkat, egymást és természetesen a darab főszereplőjét. Néha szükség volt a meggyőzés erejére, máskor teljes volt az egyetértés a maréknyi amatőr társulat tagjai között. Végül azonban sikerült megfejtenünk az 1995-ben játszódó kortárs magyar drámát. A interaktív színházi programmal a REÖK és a Homo Ludens Project a Magyar Dráma Napja előtt tisztelgett. A Próba flash azt a cél szolgálta, hogy a résztvevők saját bőrükön tapasztalják meg, milyen fázisokon megy át egy színházi előadás az olvasópróbától egészen a rendező próbáig. Benkő Imola Orsolya a színházi nevelés, a drámapedagógia módszereit alkalmazta, míg a képzett színészek "szerepe" az volt, humoros, abszurd vagy groteszk helyzetekkel megszakítsák a szorgos amatőröket a szituációkban. Mindenkinek szüksége van az életben legalább egyszer hasonló foglalkozásra, hogy a mindennapokban is könnyebben kiszűrje a stresszes körülményeket, hogy merjen és akarjon beszélgetni a körülötte lévőkkel és igenis, értse meg, mitől olyan fantasztikus ez az egész életre választott hivatás, a színészet.