Közélet

Száz év után - Dombay Péter gondolatai Isonzóról és Doberdóról

Száz év után - Dombay Péter gondolatai Isonzóról és Doberdóról

2014. október 25., szombat
Száz év után - Dombay Péter gondolatai Isonzóról és Doberdóról
2014-08 279

A tárogató keserédes hangjától visszhangzik Mrzli Vrh oldala. A magyar Himnuszt éneklő megemlékezőkre ágyúhüvelyre feszített Krisztus tekint le a Diendorfer kaverna bejárata fölül. Az isonzói fronton járunk, száz évvel a Nagy Háború kitörése után. 2014 augusztus 16-ot írunk.

A tolmeini hídfő stratégiai pontját, az Isonzó fölé magasodó 1359 méter magas Mrzli Vrh-t védte nagyapám,

Diendorfer Miksa

őrnagy vezetésével a szegedi 46-os gyalogezred (lásd Váci Polgár, 2014. szeptember). A hegy oldalába vájt kaverna és az ott álló oltár ma zarándokhely, ahol évről-évre növekvő számú megemlékező rója le tiszteletét a háború hősi halottjai előtt, minden év augusztusában, Mária-napot követően.

2014-08 067

A Krn oldalából, az azonos nevet viselő falu fölül indul az ösvény. Kopár mészkőcsúcsok alatt, számos vízesést keresztezve, kétórás kapaszkodás után lehet elérni a kavernát. Nem vagyunk egyedül, szlovén és magyar hagyományőrzők menetelnek velünk a hegyen. A háború még mindig jelen van, a betemetett lövészárkok jól kivehetők a csúcs környékén, az útmenti kalyibák tetői a hajdani lövészárkokat fedő hullámlemezekkel vannak borítva. Az acéllemezek olyan vastagok, hogy egy évszázadnyi rozsdásodás sem ártott nekik. Különös hangulat lesz úrrá rajtunk, talán meg sem lepődnénk, ha katonák bukkannának elő a fák mögül. Erre van is esély: a megemlékezés katonai tiszteletadással folyik, és a kaverna előtt korabeli öltözetben felsorakozik egy tucat hagyományőrző is. De a kaverna még messze van, az utolsó százmétereket meredek kaptatón kell megtenni, erős szél fúj – itt védtelen terepen kell haladni. Fedezék nélküli, belőhető terepen, ahol az eső a mai napig repeszdarabokat és srapneleket mos elő a talajból, mérhetetlen mennyiségben. Két éven keresztül lőtte az olasz tüzérség a hegyet, a vas mélyen beleette magát a földbe. A Diendorfer kaverna alulról nem látható, csak a közvetlen közelébe érve tárul fel a bejárata. A Mrzli Vrh védettebb oldalán, az Isonzóval és a mögötte húzódó, az olasz tüzérség által megszállt Kolovrat gerincével átellenben mélyítették a sziklába a monarchia katonái. De olaszok voltak a Krn vonulatán is: ésszel fel nem fogható erőfeszítés árán egy üteget állítottak fel a Krn 2254 m magas csúcsán is – a Mrzli Vrh-t minden oldalról lőtték. A kaverna előtti tisztáson a szlovén hagyományőrzők, a Peski Szövetség elnöke,

Stanko Jermol

vár minket. Idén a 14. alkalommal rendezték meg a megemlékezést. A szlovén hadsereg tábornoki szinten képviseli magát, itt van a szegedi Meritum Egyesület, magyar hagyományőrzők a határ mindkét oldaláról, de itt vannak az olaszok képviselő is, a doberdói hadszíntérről, San Martino del Carso-ból. Az ünnepség hátteréül a hegyek szolgálnak, hegyek, amelyekben ma gyönyörködik az erre járó, de amelyek a mérhetetlen szenvedést jelentették a frontkatonáknak száz évvel ezelőtt. A Peski szövetség kitünteti

Négyesi Lajos

nyugalmazott alezredest, hadtörténészt, aki a hadszíntér feltárásában meghatározó munkát végzett. Ő kutatta fel nagyapám földi maradványait is a jászapáti temetőben, tavaly szeptemberben. Az ünnepséget tábori lelkészek vezette ökomenikus istentisztelet zárja. Beletelik egy órába is, mire a megemlékezők serege elvonul a Diendorfer kaverna elől. Az oltárt nemzetiszínű gyertya fénye világítja be, miközben rázárul a bejárati ajtó.

2014-08 074-1024

Számunkra nem ér véget a megemlékezés: másnap a magyar hagyományőrzők Doberdó felé veszik az irányt. Nagyapám a doberdói hadszíntéren harcolt a szegedi 46-osokkal a Mrzli Vrh-re történő áthelyezést megelőzően. San Martino Del Carso-ban magyar nyelvű tábla irányít a helyi hagyományőrzők által létrehozott múzeum felé. A múzeum a Diendorfer kaverna mellé épült – itt is nagyapám nevét viseli a kaverna. De ez itt egy merőben más hadszíntér. Drámai hegycsúcsok és völgyek helyett síkvidéken vagyunk, ami fölé 300 méterrel magasodik a San Michele dombja. Az egykori, földig letarolt hadszíntéren a háború óta kedves falvak épültek, nehezebb elképzelni a harcokat, mint a Mrzli Vrh-ön járva, itt a háború rejtve van jelen. A lövészárkok, kavernák egy része még megvan, de csak alapos utánjárással találhatók meg, a bozót mélyén, növényzettel borítva. Az itteni Diendorfer kaverna sokkal nagyobb kiterjedésű építmény, több bejárattal és kamrával. Jelenlegi állapotában nem látogatható, de – ahogy

Gianfranco Simonit

, a hagyományőrzők elnöke meséli – tervbe van véve a helyreállítása. Doberdón szép számban található magyar emlék, magyar kápolnát és 46-os emlékművet is láthat a látogató. A doberdói hadszíntér szimbóluma a szegedi 46-osok számára egy facsonk volt, a 46-osok fája. A teljesen tarrá lőtt hadszíntéren árván megmaradt fatörzs a katonáknak tájékozódási pontként és az életben maradás reményeként is szolgált. Az érzelmi kötődés olyan erős volt, hogy a fát a 46-osok hazahozták Szegedre, ahol a Móra Ferenc múzeumban ma is megtekinthető. Doberdó és Isonzó, a magyarok számára a mai napig érzelmeket kavaró nevek, a háború és a szenvedés szinonimái. Családi szálakkal kötődve, személyesen látni a hadszíntereket felkavaró élmény, amely után átértékelünk egyes dolgokat saját életünkben. A Nagy Háború nyomai száz év után is velünk élnek.

Dombay Péter

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.