Koch kopogott be a Bárányba – borvacsora lett a vége

A Koch-család 1742(!) óta foglalkozik bortermeléssel, a hajós-bajai borvidék első telepesei voltak, most a szegedi Bárány vendéglőben ölelték körbe a menüt a Koch-borok.

Koch Csaba

1991-ben kezdett el borászkodni. Kilencven hektáron gazdálkodik Hajós-Baján, és az elmúlt tizenhárom évben csak saját maga telepítette az ültetvényt, egy sajátos szőlőtermelési technológiát dolgozott ki. „Ez az úgynevezett javított sylvose művelés, aminek az a lényege, hogy viszonylag kevés zöld munkával hagyjuk a szőlőt, hogy viszonylag nagy lombot hozzon, mert azt gondolom, a bor minősége szempontjából elengedhetetlen, hogy megfelelő felületen történjen meg a fotoszintézis. A borászatban az a szép, hogy nagyon sok jó út van. Minden út jó, aminek a végén kijön egy jó bor, és minden bor jó, ami hibátlan, egészséges és tiszta ízű, és bizonyos fogyasztói kör ízlését kiszolgálja” – mesélt szőlőtermelési filozófiáról

a SZEGEDma.hu-nak adott interjújában 2013 nyarán

. A szegedi Bárány Kisvendéglő népszerű borvacsoráinak volt ezúttal vendége a Koch család is, igaz, csak palackokban, mégis néha olyan íz csordogált az estébe, mintha bizony az ükapák is jelen lettek volna.

A levesek királynője, Kárpátok vámpírkisasszonya

A felvezetés egy 2012-es Irsai Olivérrel indult, ami fűszeres világával egyszerre volt selymesen bizsergető és vadul ölelő, ébresztő, izgató, lakomára serkentő ízhatást nyújtott. Az előétel pedig csak fokozta a kíváncsiságot: fokhagymás-sajtos pirítós, aminek sütőben sült meg a teteje. Ami pedig mindezt követe: a Chardonnay Barrique, ami nem könnyű bor, mélysége van, zöldes, sárgás, enyhén olajos mozdulat, fűszeres, fahéjas, gyömbéres, friss szénaillat. Olyan rejtett titkok egysége, mint a nedűhöz párosított csorbaleves. Ez az erdélyi szépség, maga a levesek királynője, a Kárpátok vámpírkisasszonya, szépséges, titokzatos, rejtelmes, veszélyes. Aki evett már csorbát, tudja, miről beszélek. Kétféle húsból, marhából és disznóból készül, van, aki birkát is tesz bele, ezt megpirítják kissé, de akad, aki egyből főni teszi fel. Zöldségként kerül bele brokkoli, zöldbab, répa, fehérrépa, káposzta, paprika, paradicsom, burgonya, talán még csicsóka is bújócskázott a hullámok alatt. Az egész pedig be volt habarva tejföllel, és a tejszínes íz sem a véletlen műve, az ízkorona pedig a savanyú káposzta leve, amit néhány csepp citrom erősített fel. Mondtam, hogy veszélyes, mert az ember úgy érzi, nem szabad megállni egy tányérnál, és a hármas számnál is tesz egy tétova cuppantást, így viszont - hely hiányában - könnyen véget érhet a lakoma. De az alig egy hónapja palackozott friss, ropogós Cabernet Saugvignon rozé felmorzsolta a rostokat a gyomorban, szinte azonnal érződik a málnás-szedres íz, borászati bravúr az alföldi talajon ebből a nemes szőlőből ilyen roppanós rozét készíteni.

Belépés a királyi udvarba és egy rövid csók

A szusszanásnyi, eperpiros pihenőt követte egy sötétpiros herceg, az a csodálatos kadarka, az újkori magyar borászat újra fölfedezett misztériuma, a meggy nyelvre csattanós nyári emléke; és így már jöhetett is a főfogás: szűzpecsenye magyaros szósszal és burgonyaropogóssal. Ezt pedig a rozéhercegnő édesanyja, egy 2011-es Cabernet Saugvignon nedvesítette meg a nyelvünkön. Maga a bíbor, az erdei gyümölcs szedres, nem túl mély, de igazán étvágygerjesztő, aki arra szólít, hogy lépjetek be, és ismerjétek meg az egész királyi udvart. A szűzpecsenyéről nem kell sok szót ejteni, aki húsevő, tudja, mit jelent egy porhanyós, néhol pirosra sült, mangalicából készült szűzérmével lefizetni a nyelvet, gyomrot. A desszerthez – túrós rétes – hóbort szolgáltak fel, 2009-es Chardonnay. Megtudtam, hogy ez a jégbort megelőző szüret, azaz a 0 fok körüli töppedés. Édes. Ennyi, nem a kedvencem, de aki szereti a szelíden édes ízeket, annak élmény, nem tart hosszan, de csókot ad. És a végén, a zárás, csak úgy, egy cuvée: cabernet saugvignon-pinot noir. Ez már a bujaság maga, mélység, nem lekváros, inkább az olvadó csokoládé cukor nélkül. Tűz a javából. Koch Csaba sokat tud, többet, mint amit egy ilyen borvacsora alkalmával megismerhetünk. Javaslom mindenkinek, ha csak teheti, kalandozzon a Koch borokkal, a könnyed fehérekkel épp úgy talál ösvényeket, mint a rozé tánclépéseivel és a vörösök átkaroló, simogató andalgásaival.