„Ahol szeretet és egyetértés, ott az Isten” - ökumenikus istentisztelet Mórahalmon

Második alkalommal rendeztek Mórahalmon ökumenikus istentiszteletet, melyen – a világ Krisztus-hívőihez csatlakozva – ezúttal is több felekezethez tartozó keresztények imádkoztak együtt az egységéért. A Szent László Király templomot a házigazda katolikus egyházközség tagjai mellett református és metodista mórahalmi és vidéki hívek töltötték meg.

Joó Balázs

, mórahalmi plébános köszöntőjében örömmel üdvözölte a jelenlévőket és köszönetét fejezte ki lelkésztársainak, hogy a tavaly elindított közös imádságot az idei évben is folytathatják. Milyen jó és csodálatos, amikor a testvérek egységben vannak – olvasta fel a 133. zsoltár szavait

Czirokné Botár Éva

református tiszteletes asszony, aki Szeged-Petőfitelepről jár át havonta Mórahalomra, hogy a kicsiny helyi gyülekezetben is szolgáljon. Az istentiszteleten

Sztupkai Mihály

metodista lelkész hirdetett igét, aki Jónás próféta történetét állította párhuzamba a mai kor emberének gondolkodásával. „Mindannyian más-más egyházban töltjük be küldetésünket, de most, hogy együtt vagyunk, nagy öröm valamennyiünknek, hogy közösen ünnepelhetjük meg a Teremtő Istent” – fogalmazott. Kiemelte: Isten akarata, hogy időnként álljunk meg és mondjunk neki köszönetet, erre ugyanis igazán nekünk van szükségünk, nehogy az állandó gondok miatt folyton elégedetlenek legyünk az életünkkel. Jónásra utalva feltette a kérdést: néha úgy gondoljuk, hogy megpróbálhatjuk kivonni magunkat Isten fennhatósága alól, de vajon lehetünk-e boldogok nélküle?” A viharba került hajón mindenki a saját istenéhez imádkozott, a keresztények viszont ugyanahhoz az Istenhez fordulhatnak a bajban vagy örömben. „A szülők azzal adják a legnagyobb ajándékot gyermekeiknek, ha megismertetik velük Istent” – adott útmutatást zárásként a lelkész a jelenlévőknek. A közös könyörgéseket

Antal Imre

ópusztaszeri plébános vezette, majd az imaközösség jegyében minden gyülekezetből egy-egy világi tag fogalmazott meg fohászokat a közösség előtt. A Miatyánkot a gyerekeket is kihívva, körben állva és egymást kezét megfogva imádkozták el a lelkészek. Az istentiszteletet követően a plébánián egyszerű szeretetvendégséggel vártak mindenkit, ahol tovább folytatódhatott az ismerkedés, beszélgetés egy-egy sütemény vagy pohár ital mellett, hogy aztán a hétköznapokban is ugyanilyen nyitottsággal és barátsággal fordulhassanak egymás felé az ugyanabban a városban élő keresztény emberek.