Államalapítás: István meglátásainak elfogadásához több mint száz év kellett

A kereszténység, a nyugat-európai kultúra fontosságának felismerése már Géza fejedelem idejében elkezdődött, de István uralkodása alatt teljesedett be az új közigazgatási és bíráskodási rendszer kiépítésével. Az addig totemimádó pogány népnek azonban legalább száz év kellett, hogy elfogadja a kereszténységet. Az országban dúló belső ellentétek pedig trónkövetelő harcokat szültek. A több mint ezer évvel ezelőtti időkről Zombori István történésszel beszélgettünk.

Árpád

vezér a honfoglalás idején egy steppei nomád, totemimádó népet telepített le a Kárpát-medence területére. Valamikor a 900-as évek közepén őseink azonban megismerkedtek a bizánci, valamint a nyugat-európai típusú kereszténységgel - idézi fel

Zombori István.

Korona és kereszt

972-ben

Géza

már felismerte, hogy Európában a fejedelemségek nem maradhatnak fenn hosszú távon: a keresztény valláshoz közeledve pedig térítő papokat hívott a Német-Római Birodalomból. Fia,

István

997-ben megkeresztelkedett uralkodóként követte apját az ország élén, mégis, hogy teljes jogú király lehessen, a pápától kért fejére koronát. Ez volt az első lépés a Nyugat-Európában már bevett feudalista rendszer bevezetése felé, ami magával hozta a latin nyelvű írásbeliséget, a kultúra fejlődését, valamint kialakulhatott a fejlett gazdasági rendszer is. A kolostorrendek tanításaikkal gondoskodtak arról, hogy a nép minél közelebb kerülhessen az egyházi tanításokhoz. „Nehéz ezt egy az egyben Istvánnak tulajdonítani, de tény, hogy bölcsességével felismerte és tudomásul vette ennek szükségességét” – fogalmazott a történész. István szerepe azért jelentős, mert képes volt felismerni, hogy a magyar nép fejedelemségként Európában előbb utóbb ugyan arra a sorsra juthat, mint a korábban e területen élt, meghódított népek: eltűntek vagy asszimilálódtak. István nem sokkal ez után nekilátott a közigazgatási rendszer kiépítésének: tíz vármegyét és püspökséget alapított az országban (az esztergomit például érseki rangra emelte). Ennek különösen azért volt jelentősége, mert így az egyház és a király között egy kölcsönös személyi és vagyoni védelmi rendszer jött létre. Ugyancsak jelentősnek számított két törvénykönyve, a keresztény vasárnap bevezetése, valamint az is, hogy az egyházi személyeknek bíráskodási jogot adott.

Koppány végzete

Már az is nagy dolog, hogy István egyáltalán törvénybe tudta foglalni rendeleteit, de ezeket a köznéppel elfogadtatni csak az uralkodását követő száz évben sikerült - magyarázz el a szakember. Számos pogány lázadás robban ki az országban –

Gellért

is egy ilyennek lett áldozata –, hiszen egy addig nomád értékeket követő nemzetre kellett ráerőltetnie a keresztény kultúrát és feudális rendszert. A nomád népeknél az volt a jogutódlás rendje, hogy az elhunyt uralkodót az utána következő férfitestvér követte, miután elvette annak özvegyét.

Koppány

ennek értelmében teljesen joggal lépett fel a fejedelmi címért, a keresztények szerint viszont a törvénysértő násszal főben járó bűnt követett el. Unokatestvérét,

Vazul

herceget pedig –

Imre

fia halála után – megvakíttatta, utódait pedig száműzte, hogy egyikük se tarthasson igényt a trónra. A törvény értelmében ugyanis, aki valamilyen fogyatékossággal élt, nem emelkedhetett uralkodói státuszba.

Szeged neki köszönheti, hogy…

Szeged 1923 óta gyakorol fontos szerepet a Csanádi (illetve akkor már Szeged-Csanádi) Egyházmegye szempontjából, ekkortól beszélhetünk a városról mint hivatalos püspöki székhelyről. Korábban Temesvár tudta magáénak ezt a szerepet, a második világháború és Trianon hozta el a változást. Ami az egyházmegyei alapítást illeti,

Csanád

vezér 1028-ban legyőzte az önkényes uralkodó

Ajtony

vezért, aki az Al-Duna és a Maros köze tájékán építtette ki törzsi államát. Gellért szerzetes, tisztelettel adózva Csanádnak, megalapította a Csanád vármegyét, majd ezen belül a püspökséget – tudtuk meg Zombori Istvántól.

Gaál Bernadett